HU/SB 7.8.2
2. VERS
- athācārya-sutas teṣāṁ
- buddhim ekānta-saṁsthitām
- ālakṣya bhītas tvarito
- rājña āvedayad yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; ācārya-sutaḥ—Śukrācārya fia; teṣām—nekik (a démonok fiainak); buddhim—az értelmet; ekānta-saṁsthitām—egy témára, az odaadó szolgálatra irányuló; ālakṣya—megvalósítva vagy a gyakorlatban látva; bhītaḥ—mert féltek; tvaritaḥ—amint lehetett; rājñe—a királynak (Hiraṇyakaśipunak); āvedayat—előterjesztették; yathā—illendően.
FORDÍTÁS
Amikor Ṣaṇḍa és Amarka, Śukrācārya fiai észrevették, hogy tanítványaik, a démonok fiai annak köszönhetően, hogy Prahlāda Mahārājával barátkoztak, mind fejlődni kezdtek a Kṛṣṇa-tudatban, megijedtek. A démonok királya elé járultak, és elmondtak neki mindent, úgy, ahogy volt.
MAGYARÁZAT
A buddhim ekānta-saṁsthitām szavak arra utalnak, hogy Prahlāda Mahārāja prédikálásának hatására a diákoknak, akik hallgatták őt, meggyőződésükké vált, hogy a Kṛṣṇa-tudat az emberi élet egyetlen célja. Való igaz, hogy aki egy tiszta bhaktával társul, és követi az utasításait, az megingathatatlan lesz a Kṛṣṇa-tudatban, és nem zavarja meg az anyagi tudat. A tanárok mindezt a saját szemükkel látták tanítványaikon, s megijedtek, mert a diákok lassan mind Kṛṣṇa-tudatossá váltak.