Category:HU/681118 - Lecke; Sri Sri Sad-goswami-astaka fesztivál - Los Angeles: Difference between revisions

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (énekel)

kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhi

dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau

śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bharavahantarakau

vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhi

dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau

śrī-caitanya-kṛpā-bharau bhuvi bhuvo bharavahantarakau

vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau

Ez egy ima, amelyben hódolatunkat ajánljunk fel a hat Gosvāmīnak, az Úr Caitanya közvetlen tanítványainak. Vande rūpa-sanātanau raghu-yugau. A hat Gosvāmī neve: Rūpa Gosvāmī, Sanātana Gosvāmī... vande rūpa-sanātana raghu-yugau. És két Raghu van: egy Raghunātha dāsa Gosvāmī és egy Raghunātha Bhaṭṭa Gosvāmī.

A teljes védikus rendszer szerint négy kaszt létezik: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, a vaiśyák és a śūdrák. Ez a Raghunātha dāsa Gosvāmī a... természetesen egy vaiṣṇava sohasem śūdra, de társadalmi mérce szerint a kṣatriyákhoz vagy a śūdrákhoz tartozott. Ezért nevezik dāsa Gosvāmīnak, Raghunātha dāsa Gosvāmīnak.

Szóval, a hat Gosvāmī...

(szünet)

Vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau. Tehát Sanātana Gosvāmī, Rūpa Gosvāmī és két Raghunātha Gosvāmī, a harmadik, negyedik, majd Jīva Gosvāmī és Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmī. Hat Gosvāmī. Gyakorlatilag Śrī Caitanya Mahāprabhu azt a nyolc ślokát hagyta maga mögött, a Śikṣāṣṭakát, amit láttál. A Śrīmad-Bhāgavatam első kötetében lefordítottam.

E nyolc vers alapján írtak a Gosvāmīk irodalmi műveket, könyvek egész sorát. Vṛndāvanából küldték őket a Gosvāmīk eltűnése után. Oly sok kézzel írott könyvet hagytak hátra, hogy amikor feladták azokat, egy teli szekérnyi volt, egy nagy szekérnyi, értitek. Képzeljük csak el, hány könyvet írtak. Nagy tudósok voltak, és a bhakti iskola, a Kṛṣṇa-tudat sokféle könyvét írták meg.

Nos, ezek a Gosvāmīk énekléssel és tánccal foglalták le magukat, krisnotkīrtana-gāna-nartana. A kīrtana éneklést jelent, a nartana pedig táncot. Krisnotkīrtana, utkīrtana. Az utkīrtana azt jelenti, nagyon hangosan, nem halkan. Nos, ezt a hangos kīrtanát az Úr Caitanya iktatta be. Úgyhogy ez a nyugtalanság, ez a panasz már az Ő idejében is jelen volt.

Amikor Caitanya Mahāprabhu bevezette ezt a kīrtana rendszert, Navadvīpa számos brāhmaṇája panaszkodott a mohamedán elöljárónak, a kazinak – akkoriban a kormányzat a mohamedán kormány, a Pathan volt –, hogy: „Ez a fiú...”

Caitanya Mahāprabhu akkor tizenhét, tizennyolc éves fiú volt, de nagyon népszerű volt a saṅkīrtana, a Hare Kṛṣṇa éneklésének és táncolásának bevezetésével. És azt mondta, hogy pusztán énekléssel és tánccal az ember elérheti a legmagasabb tökéletességet. A brāhmaṇák papként dolgoztak, azt hitték, hogy az üzletük majd nem fog menni.

Ők rengeteg rituális előadást írtak elő, és Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy pusztán énekléssel az ember elérheti a legmagasabb tökéletességet. Ezért aztán nyugtalanok voltak, és panaszt tettek az akkori elöljárónak, Kazinak, Maulana Chand Kazinak. A neve Maulana Chand Kazi volt. Tudjátok, amikor egy mohamedán tanult és vallásos, a Maulana címet kapja meg.

Szóval, ez a bíró, Chand Kazi, nagyon művelt tudós volt, nemcsak a mohamedán szentírások, hanem a hindu szentírások terén is. Akárcsak a brit korszakban Indiában, sok felelős angol tisztviselő volt, például a legfelsőbb bíróság bírája, a köztisztviselők. Nagyon jártasak voltak a szanszkritban.

Egy bizonyos Woodruff úr, Woodruff bíró, egy angol a kalkuttai legfelsőbb bíróságon, ó, ő nagyon nagy tudós, szanszkrit tudós volt, és lefordította az összes tantrikus śāstrát. Nos, a tudós emberek mindig megtalálhatóak. Nem számít, hogy az emeberek egyetlen osztályához sem tartoznak. A tudósok tudósok, a szentek szentek.

Szóval, ez a Chand Kazi egy nagy tudós volt, és a brāhmaṇák panaszt tettek, hogy: „Ez a fiú, Nimāi Paṇḍita...” Caitanya Mahāprabhu akkoriban Nimāi Paṇḍitaként volt ismert. Az anyja által adott keresztneve volt Nimāi. És mivel ő is nagyon nagy tudós volt, tizenhat éves korában sok tudóst legyőzött. Egy tudós Kasmírból jött. Ő... a neve Keśava Kāśmirī volt; legyőzte India összes tudósát. Ám amikor Navadvīpába érkezett, Caitanya Mahāprabhu legyőzte őt.

Caitanya Mahāprabhu egy nagy tudós volt. Különösen a logika, a nyāya tudósa volt. Ezért hívták Nimāi Paṇḍitának. A paṇḍita tanult tudóst jelent. Kiváltképpen a brāhmaṇákat nevezik paṇḍitának, mert általában elvárják tőlük, hogy nagy tudósok legyenek. Nos, sajnos később a paṇḍita cím ugyan megvolt, de egyesek közülük nagy bolondok voltak. Talán ismeritek néhai miniszterelnökünket, Pandit Jawaharlal Nehrut...

Talán hallottátok már a nevét, Nehru. Azt hiszem, Eisenhower elnök idejében jött el a hazátokba, és egy amerikai úriemberekkel vagy fiúkkal való találkozón, nem tudom, megkérték, hogy magyarázzon el néhány verset a Bhagavad-gītāból. És ő, mármint, elismerte, hogy nem a Bhagavad-gītā tudósa. Szóval... de a címe megvolt, hogy paṇḍita. Általában a brāhmaṇák kapják ezt a paṇḍita címet a védikus irodalomban való jártasságuk miatt.

Szóval, Nimāi Paṇḍita... Nimāi Paṇḍita, igen, panaszt emeltek ellene, és Ő nem engedelmeskedett a Kazi parancsának, polgári engedetlenség, és nagy incidens történt. Aztán a Kazi a csodálójává, követőjévé vált. Ez egy hosszú történet. Szóval, a Gosvāmīk, a hat Gosvāmī, az Úr Caitanya nyolc verse alapján rengeteg könyvet írt.

Jönnek a Gosvāmīk. (nevet) Hare Kṛṣṇa.

Szóval, ezek a Gosvāmīk énekeltek és táncoltak, kṛṣṇot-kīrtana-gāna-nartana-parau. Ilymódon teremtjük meg a Gosvāmīk leszármazottait itt a nyugati országokban. Ti is énekeltek és táncoltok a Gosvāmīk lábnyomait követve, kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau. És ők nem szárazon énekeltek és táncoltak. Premāmṛtāmbho-nidhi: belemerültek Kṛṣṇa szeretetének óceánjában. Nem tudsz sokáig énekelni és táncolni, hacsak nem merülsz el Kṛṣṇa szeretetének óceánjában. Ez a táncoló és éneklő sajátos tulajdonsága. Ha megkérsz valakit, hogy egy órán át énekeljen és táncoljon, elfárad. Ám ez az éneklés és tánc olyan jó, hogy ezek a Gosvāmīk huszonnégy órán át képesek voltak énekelni és táncolni. Premāmṛtāmbho-nidhi. Mert belemerültek Kṛṣṇa szeretetének óceánjába.

Kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhi dhīrādhīra-jana-priyau. A dhīra, a dhīra jelentése gyengéd, az adhīra pedig útonállókat jelent, nem pedig gyengédeket. Ezért ezek a Gosvāmīk szeretetteljesek és népszerűek voltak mind a gyengédek, mind a gazemberek körében. Mindenki szerette őket. A Kṛṣṇa-tudat annyira jó, hogy amennyiben valaki nem megrögzött ateista, mindenkinek tetszeni fog ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom.

Bizonyítékként az emberek elfogadják ezeket a fiúkat, akik énekelnek és táncolnak. Szeretetből adnak valamit, magazinokat vásárolnak. Szóval, ez együttérzés, a szeretet jele. Természetesen ők nem nagy üzleti mágnások vagy politikusok; hétköznapi emberek. Ám ez vonzó a hétköznapi emberek számára. Ehhez nem fér kétség.

Nos, ezek a Gosvāmīk ugyancsak nagyon népszerűek voltak az emberek minden rétege körében. Dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau. Mert ők is jótevők voltak. Valami olyasmit műveltek, ami a tömegek javát szolgálta. Dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau. A nirmatsarau azt jelenti, hogy nem irigy. Mi senkire sem irigykedünk.

Tegnap kaptam egy levelet Rāyarāmától. Az engedélyemet kérte, hogy propagandát folytasson a Vissza Istenhez című magazinunkban az állatvágás, a mészárlás ellen. Nos, én azt válaszoltam, hogy miért kellene egy olyan embercsoport ellen lennünk, akiket a társadalomban mészárosként ismernek?

Valójában mindenki mészáros. Valójában az úgynevezett úriemberek, akik, úgy értem, támogatják ezeket a mészárosokat, ők is mészárosok. A Manu-saṁhitā szerint nyolcféle mészáros létezik. Az állatot ölő ember, az állat megölését elrendelő ember, az állatot nyúzó ember, az állatot megvásárló ember, a húst megvásárló ember, az ember, aki megfőzi, az ember aki megeszi – mindannyiukat mészárosoknak nevezik.

Ahogy egy gyilkossági ügyben és összeesküvés esetén nem csak azt tartóztatják le, aki közvetlenül megölt valakit, hanem mindenkit, aki az összeesküvésben részt vesz, mindet letartóztatják. Ez a közjog. Ebben az értelemben tehát mindenki mészáros.

Ezen kívül, mivel valaki megöl egy tehenet vagy egy állatot, mészárosnak nevezzük. De többnyire a lelkét öli meg. Bárki, aki öntudatlan, aki nem ismeri lelki identitását, ezzel a testtel azonosítja magát, és visszaél az emberi létforma lehetőségével pusztán állati érzékkielégítés céljából, az szintén mészáros. Ha egy élőlény megölése mészárlás, akkor mekkora mészáros az, aki önmagát öli meg?

Megöli az állatot, de önmagát öli meg. Ātma-hā. Ātma-hā, öngyilkosság, tudatlanságból. Mindenki tudatlanságban van. Minden bűnös cselekedetet tudatlanságból követ el. A tudatlanság azonban nem mentség. A mészáros azért öl meg állatot, mert nem tudja, mi a következménye ennek az ölésnek. Hasonlóképpen, azok az emberek, akik nem tudják, mi az emberi létforma értéke, és egyszerűen tönkreteszik azt akárcsak az állatok, ők is önmagukat mészárolják le.

Van egy szép tanulságos vers a szanszkritban. Egy szent ember áldásban részesített különböző embereket. Először is egy fiút pillantott meg, aki egy herceg volt, egy király fia. Megáldotta őt, rāja-putra, „Kedves hercegem," ciraṁ jīva, "”élj rökké." Aztán meglátott egy brahmacārīt, egy lelki tanítómester tanítványát, és így szólt: mā jīva muni-putraka, „Ó, te egy szent ember tanítványa vagy. Te ne élj. Halj meg azonnal.”

Rāja-putra ciraṁ jīva. „Ó, a herceg, a király fia, te élj örökké; és te egy brahmacārī vagy, muni-putra, egy szent fia, szóval, halj meg azonnal.” Aztán volt egy szent ember, és azt mondta a szentnek... felajánlotta áldását neki, jīva vā mara vā sādhoḥ. A sādhoḥ jelentése szent ember, sādhu. „Kedves szent ember, élj, vagy halj meg, ahogy tetszik.” És volt egy mészáros. Azt mondta a mészárosnak: mā jīva mā mara iti: „Te se nem élsz, se nem vagy halott.”

Mi tehát ennek a négyféle áldásnak a jelentősége? A jelentősége az, hogy megáldotta a rāja-putrát, a királyi herceget, hogy örökké éljen, mert bármilyen élvezetben is van része, az erre az életre szól. A következő élet nagyon szörnyű lesz a számára. Csakúgy, mint általában a tehetős országokban, mint Amerika és más európai országok – anyagilag nagyon gazdagok –, semmi sem érdekli őket.

Bármit megtesznek, amit csak akarnak, mert nagyon büszkék anyagi gazdagságukra. Viszont nem érdekli őket, hogy mivé válnak a következő életben, értitek. Ezért amíg élnek, az jó nekik. Amint meghalnak, a pokol legsötétebb vidékére kerülnek. Ezért a herceget, a király fiát megáldották: „Élj örökké.”

És ami a brahmacārīt illeti, a brahmacārī vagyis egy muni fia bűnbánatot, lemondásokat, böjtöt végzett, nem túl kényelmes életet élt. Ezért áldották meg: „Azonnal halj meg.” Mert jámbor cselekedeteivel olyan magasra emelte fel magát, hogy amint meghal, Vaikuṇṭhára, Isten országába kerül. Ezért minél hamarabb hal meg, annál jobb. Szóval, muni-putra, ma jīva muni-putraka.

És ami a szent embert, sādhut illeti, azt mondta, jīva vā mara vā. Egy szent ember: „Akár él, akár meghal, ugyanaz. Mert ebben az életben Kṛṣṇát szolgálod, és amint meghalsz, közvetlenül fogod Kṛṣṇát szolgálni. Vagyis mindegy.” És ami a hentest illeti, azt mondta: mā jīva mā mara, „Ne is halj meg, ne is élj.” A „ne élj” azt jelenti: „Oly nyomorúságos körülmények között élsz, minden nap ölsz. Szörnyű élet. Az életed szörnyű, és ha meghalsz, a pokol legsötétebb régiójába kerülsz. Tehát, mindkét életed, akár élsz, akár meghalsz, nagyon szörnyű számodra. Szóval, ne is élj, ne is halj meg.” (nevet) Ez tehát az áldás a hentes számára: „Ne is élj, ne is halj meg.” Az életkörülmények is szörnyűek, és a halál után is szörnyű.

Ám sajnos mindannyian mészárlást követünk el anélkül, hogy megértenénk az önmegvalósítást, azt, hogy mi az önvaló, hogy „mi vagyok én”. Ezért mondja a Vedānta-sūtra: „Próbáld megérteni önmagad.” Athāto brahma jijñāsā. Ez az emberi létforma a Brahman keresésére, megértésére és a róla való kérdezésre szolgál. Mindannyian brahmák vagyunk. Mivel a Legfelsőbb Brahman részei vagyunk, ezért mindannyian brahmák vagyunk.

Ha tehát nem kérdezősködünk afelől, mi a Brahman, az öngyilkosság. Az emberi létformában, ha nem kérdezősködünk, mi a Brahman, az athāto brahma jijñāsā... a jijñāsā tudakozódást jelent. Ez az első aforizma a Vedānta-sūtrában, hogy atha. Az atha jelentése „ezután”. Az ataḥ, az ataḥ jelentése „a továbbiakban”. A „továbbiakban” azt jelenti, hogy 8 400 000 létformán mentünk keresztül – most már civilizált emberi testünk van, itt az ideje, hogy megkérdezzük, mi vagyok, mi Isten, milyen a kapcsolatom Istennel.

Nos, minden emberi társadalomban létezik ilyen jellegű kutatás, és van rá valamilyen válasz is. Ennek a tudásnak, a Kṛṣṇa-tudatnak, vagyis az Isten-tudatnak a művelése létfontosságú. Ha nem foglalkozunk ezekkel a kutatásokkal, pusztán csak az állati hajlamokkal foglalkozunk... mert ez az anyagi test állati test, de a tudat fejlett. Az állati testben vagy az állatinál alacsonyabb rendű testben – akárcsak a fák és a növények, ezek is élőlények – a tudat nem fejlett.

Ha kivágsz egy fát, mivel a tudata nem fejlett, nem tiltakozik. De a fájdalmat érzi. Ezt tudományosan bizonyította Sir Jagadish Chandra Bose. Érez, de az érzés nem olyan erős. Viszont, ha megölsz egy állatot, az tiltakozik, mert a tudat fejlett. Hasonlóképpen, ha megölsz egy embert, a tiltakozás továbbra is heves, mert a tudat még fejlettebb.

Szóval, ily módon az élet különböző formáiban különböző tudattípusokat fejlesztünk ki. Akárcsak ennek a gyermeknek, mivel egy bizonyos típusú teste van, a tudata nem annyira fejlett. De amikor ez a test felnő, amikor ez a lány fiatal lesz, akkor a tudata is más lesz.

Nem lesz, hanem fejlődni fog. Hasonlóképpen, a mi tudatunknak is fejlődnie kell. A tökéletesség, a végső cél, a fejlődés határa a Kṛṣṇa-tudat. A tudat a különböző testekben egymás után fejlődik, de a Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy ez a végső fejlődés.

Ezt állítja a Bhagavad-gītā: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19). Ez a meghatározása annak, hogyan éri el a tudat a tökéletességét. Bahūnāṁ janmanām ante. Ez a tökéletesség sok-sok születés után érhető el. Csakúgy, mint a vízi élőlények, növények, fák, hüllők, madarak, vadállatok, majd a civilizálatlan emberi testforma, majd a civilizált testforma, és különösen a védikus teststílus. Ez tekinthető a legtökéletesebb testnek. A védikus tökéletességi szint is akkor éri el a legmagasabb célt, amikor Kṛṣṇa-tudatos.

Ezért a Kṛṣṇa-tudat az élet legmagasabb célja. Mindig emlékeznünk kell erre. És a Bhagavad-gītā azt mondja: bahūnāṁ janmanaṁ ante jñānavān māṁ prapadyate. Sok-sok evolúciós születés után, egyik a másik után, egyik a másik után, egyik a másik után – ez az evolúció minden pillanatban zajlik – tehát, amikor valaki tökéletesen bölcs, bahūnāṁ janmanām ante jñānavān.

A jñānavān jelentése tökéletesen bölcs. A jñāna tudást jelent, a vān pedig azt jelenti, aki rendelkezik vele. A szanszkrit vān szó... akárcsak a bhagavān. A bhaga fenséget jelent, a vān pedig azt, aki rendelkezik vele. Ezért a Bhagavān jelentése, aki a hatféle fenséggel teljes mértékben rendelkezik.

Minden szanszkrit szónak megvan a maga jelentés gyökere. Nem úgy... akár a Kṛṣṇa. A Kṛṣṇa jelentésének is megvan a gyökere. Kṛṣṇa, „a legnagyobb”. Kṛṣ, és a ṇa viszont tagadást jelent. Különböző jelentéseik vannak, de ez az egyik. Kṛṣṇa egy másik jelentése a „mindenkit vonzó”. Szóval, Isten hatalmas. Ez a gondolat tökéletesen kifejeződik a kṛṣṇa szóban. Szóval, bahūnāṁ janmanām ante jñānavān. A jñanavān azt jelenti, hogy aki elérte, aki birtokolta, aki birtokolja a legmagasabb bölcsességet. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19).

És mi a Kṛṣṇa-tudat? Kṛṣṇa azt mondja: „Aki meghódol Előttem. Aki eljön Hozzám és meghódol: »Kedves Kṛṣṇám, most már értem, hogy Te vagy az örök védelmezőm, Te vagy az örök barátom, Te vagy az örök fenntartóm. Elfelejtettelek Téged, most már értem. Így hát eljövök Hozzád és meghódolok Előtted. Kérlek, adj nekem védelmet.«” Ezt hívják śaraṇāgatinak. Ő tehát a legbölcsebb ember, és továbbra is Kṛṣṇát szolgálja. Ez a Kṛṣṇa-tudat.

Tehát, bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. Mi az a mām? Ha Kṛṣṇa azt mondja: »Nekem«, akkor »Nekem«, Kṛṣṇa minden. Mivel Ő a Legfelsőbb Úr, ezért Ő minden. De milyen? Vāsudeva. Kṛṣṇa ezen formája, a Vāsudeva. A Vāsudeva Vasudeva fiát jelenti. Ez a Śrīmad-Bhāgavatam Kṛṣṇáját jelenti, aki Vasudeva fiaként, Vāsudevaként jelent meg. Vasudeva fiát Vāsudevaként ismert. Vāsudevaḥ sarvam iti (BG 7.19). És Vāsudeva mindent átható. Bármit látunk, bármit tapasztalunk, az Vāsudeva energiájának kiterjedése.

Nos, aki érti ezt... a Bhagavad-gītā kilencedik fejezetében is elhangzik: mayā tatam idaṁ sarvam (BG 9.4) – „Mindenben, amit látsz:,én ott vagyok. Ez az Én kiterjedésem.” Mayā tatam idam. A tatam szó azt jelenti: kiterjedt. „Mindenütt kiterjedtem.” Ahogyan ez az óra: ez is Kṛṣṇa. Ez is Kṛṣṇa. A Māyāvāda filozófia hívei félreértik a dolgot: azt hiszik, ha Kṛṣṇa kiterjedt, hogy órává, edénnyé, fénnyé, szobává vagy ruhává váljon, akkor Kṛṣṇa megszűnik létezni; nincs többé Kṛṣṇa. Ez az impersonalizmus.

Ám a valóság nem ez. Kṛṣṇa létezik. Ezt a Védák is megerősítik: pūrṇasya pūrṇam ādāya pūrṇam evāvaśiṣyate (Īśo, Megszólítás). Az Abszolút Igazság annyira tökéletes, hogy ha a tökéletesből tökéletesen elveszünk valamit – sőt, mindent elveszünk –, Ő akkor is megmarad. Vegyük például ezt az órát: ha elveszed a mutatóit, az üvegét és a szerkezetét, mi marad belőle? Semmi. Semmivé, nullává válik. Kṛṣṇa azonban annyira teljes és egész, hogy ha millió számra veszel el Kṛṣṇákat Kṛṣnából, Ő akkor is ott marad. Ez Kṛṣṇa mindenhatósága.

Isten mindenható. Az emberek azonban nem értik, mit is jelent ez a mindenhatóság. Használják a szavakat – „mindenható”, „korlátlan hatalmú” –, de nem értik a fogalom valódi jelentését. Még egy anyagi példán keresztül is láthatjuk ezt: ott van a Nap, amely – nem tudom, pontosan mekkora hőmérsékleten, hány fokon – immár millió és millió éve sugározza a hőt.

A hőmérséklete mégis változatlan marad. Ha egy anyagi dolog – amely Istennek csupán egy jelentéktelen teremtménye – képes erre; ha a napnak ekkora hatalma van... nem is a nap a mindenható, hanem a nap fénye, a nap sugárzása Kṛṣṇa lelki energiájából származik. Mégis látjuk, hogy ez az energia oly hatalmas, hogy immár millió évek óta árasztja a napsugárzást, anélkül, hogy a hőmérséklet csökkenne.

A vāsudevaḥ sarvam iti (BG 7.19) kijelentés tehát azt jelenti, hogy Vāsudeva megszámlálhatatlan univerzumban, bolygón és különféle megnyilvánulási formában terjeszti ki önmagát, miközben továbbra is Goloka Vṛndāvanában időzik. Ezt a saṁhitā is megerősíti: Goloka eva nivasaty akhilātmā bhuto (Bs. 5.37). Saját bolygóján, Goloka Vṛndāvanában élvezi az életet, ugyanakkor mindenütt jelen van. Mayā tatam idaṁ sarvam jagat avyakta-mūrtinā (BG 9.4).

Amikor tehát valaki eljut arra a felismerésre, hogy Kṛṣṇa – Vāsudeva – bár mindent átható, mégis mindig érintetlen és egységes marad... vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ. A mahātmā szó jelentése: nagy lélek. Hallottatok már például Mahatma Gandhiról, de a mahātmā fogalma a Bhagavad-gītában eltér ettől. A mahātmā nem politikus.

A mahātmā nem csupán az indiaiaké, az amerikaiaké vagy bármely meghatározott, szűk köré; a mahātmā nem ilyen. Persze az indiai nép adományozta a „Mahatma” címet Gandhinak, ám a mahātmā jelentése más. A mahātmā meghatározását a Bhagavad-gītā adja meg. Ott ez áll: mahātmānas tu māṁ pārtha daiviṁ prakṛtim āśritaḥ (BG 9.13). A mahātmā Isten belső energiájának oltalma alatt áll.

Kétféle energia létezik. Ez is szerepel a Bhagavad-gītában. Érdemes nagyon figyelmesen olvasni a Bhagavad-gītát; akkor mindent megértetek. Aparā és parā – ezekről van szó. Bhūmir āpo ’nalo vāyuḥ khaṁ buddhir mano eva ca... bhinnā me prakṛtir aṣṭadhā (BG 7.4). Az Úr így beszél az anyagi világról: mi is ez az anyagi világ? Ez az anyagi világ földből, vízből, levegőből, tűzből és éterből áll. Ezek a durva elemek, a durva összetevők.

Ám léteznek finomabb összetevők is: az elme, az értelem és a hamis egó. Ez a nyolc elem – a durva és a finom –, amely az anyagi világot alkotja, úgy jelenik meg a Bhagavad-gītában, mint bhinnā me prakṛti aṣṭadhā: „A természetnek ez a nyolcféle megnyilvánulása az én elkülönült, alacsonyabb rendű energiám.” Apareyam – ez alacsonyabb rendű. Ezek alacsonyabb rendűek.

Itas tv anya me prakṛtiṁ parā. Ezen a nyolc elemen kívül létezik egy másik prakṛti, egy másik természet is, amely felsőbbrendű. És mi is ez? Látjuk a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt; természetesen érezzük az elmét, érezzük az intelligenciát, és érezzük az egót is. Bár nem látjuk azokat, mivel finom természetűek, mégis érzékeljük a jelenlétüket. És mi a helyzet a másikkal? Erről a Bhagavad-gītā így beszél: jīva-bhūtāṁ mahā-bāho (BG 7.5) – „Kedves Arjuna, ők az élőlények.” Egyes ostoba filozófusok a lelket az elmével, az intelligenciával vagy az egóval azonosítják, ám ezek mind anyagi természetűek. A lélek azonban ezektől eltérő. Ez tehát a daivī-prakṛti, a lelki természet. Az anyagi természet és a lelki természet.

A mahātmā jelentése pedig... mahātmānas tu māṁ pārtha daivīṁ prakṛtim āśritāḥ (BG 9.13). A mahātmāk – azok, akik mahātmāk – a lelki természetben keresnek menedéket, szemben a durātmā vagy kśūdrātmā típusú emberekkel... a mahā jelentése „nagy”, ennek ellentéte pedig a kśūdra, azaz „kicsi”. Ahogyan létezik rendkívül bőkezű és rendkívül fösvény ember is. A mahātmā tehát tág látókörű, tágabb gondolkodású, tágabb lelkű ember; olyan valaki, akinek a lelke kitágult. Hogyan válhatunk ilyen tág lelkűvé?

Ha összehangolod magad a legfelsőbb, legátfogóbb valósággal, akkor te magad is tágabbá válsz. Ellenkező esetben kicsinyekké leszünk. Ez a különbség a mahātmā és a kśūdrātmā között. Az emberek általában a saját testükért, a társadalmukért, a családjukért vagy az országukért tesznek valamit. Bár kiterjeszthetjük tevékenységünk körét, ha nem emeljük azt a Kṛṣṇa-tudat szintjére, akkor kicsinnyé válunk. Tehát:

mahātmānas tu māṁ pārtha

daivīṁ prakṛtim āśritaḥ

bhajanty-ananya manaso

(BG 9.13)

A mahātmā tehát azt jelenti: Kṛṣṇa-tudatos, aki tisztán és osztatlanul ragaszkodik Kṛṣṇa szeretetteljes, transzcendentális szolgálatához. Bhajanti mām ananya-manasaḥ – ez a mahātmā meghatározása. Aki százszázalékosan Kṛṣṇa szolgálatában áll, az mahātmā. Nem úgy, hogy egyszerűen rásütjük a bélyeget: „Te mahātmā vagy, én mahātmā vagyok.” Nem. Ez a mahātmā meghatározása: mahātmānas tu māṁ pārtha daivīṁ prakṛtim āśritāḥ. A daivī-prakṛti azt jelenti, hogy már nem érdekli őket ez az anyagi világ; a lelki energia iránt érdeklődnek.

Mert lelki energia vagyunk. Mi... ugyanaz az energia vagyunk. Ugyanazt az energiát keressük. Ahogyan a víz képes a vízzel keveredni – az olaj viszont nem keveredik a vízzel. Ha egy csepp olajat teszel a vízbe, az olaj különválik. De ha egy csepp vizet teszel a vízbe, az azonnal összekeveredik vele. Hasonlóképpen, mi lelki lények vagyunk. Amint a lelki világban vagyunk, és lelki tevékenységeket végzünk, eggyé válunk. Nincs viszálykodás.

Nincsenek ellentétes erők. Ám amíg az anyagi világban létezünk, minden ellentétes. Minden szemben áll egymással. Ezért ez küzdelem. Küzdelem a létért. Tegyük fel, hogy a tengerbe dobnak: bármilyen kiváló úszó is vagy, ez küzdelem az életben maradásért. De ha a szárazföldön vagy, nincs ilyen küzdelem. Természetes életet élsz.

Hasonlóképpen a mahātmāk – azok, akik a Kṛṣṇa-tudat révén kitágították látókörüket, miután sok-sok születésen keresztül átadták magukat Kṛṣṇának... bahūnāṁ janmanām ante (BG 7.19). Az ante jelentése: „után”; a janma jelentése: „születés”. És teljesen megértik, hogy minden Kṛṣṇa, és minden Kṛṣṇa energiájának megnyilvánulása.

Tehát Kṛṣṇa és Kṛṣṇa energiája – ez két dolog. Ezért imádkozunk így: „Hare Kṛṣṇa”. A „Hare” azt jelenti, hogy az energiához – a belső energiához, a lelki energiához, azaz Rādhārāṇīhoz – imádkozunk. Hare. Így imádkozunk: „Hare, ó Kṛṣṇa energiája, és Kṛṣṇa.” Kṛṣṇa mindig együtt van az energiájával. Parāsya śaktir vividhaiva śruyate (Śvetāśvatara Upanisad 6.8).

Kṛṣṇának, vagyis a Legfelsőbb Úrnak számos, sokféle energiája van. Bármit is látunk, az mind az Ő energiájának a megnyilvánulása. Így tehát magához az energiához is imádkozunk. Imádkozunk az anyagi energiához is – amely valójában a lelki energia eltorzult tükröződése.

Valójában nem létezik anyagi energia. Minden lelki természetű. Ám amikor a lelki energiát elfedi a tudatlanság... ahogyan az ég is elsötétül, ha felhők takarják el. Hasonlóképpen, amikor a lelki energiát elfedi az anyagi energia... a felhőnek nincs önálló létezése; az is a napfény teremtménye. Ugyanígy, az anyagi energiának sincs önálló létezése. Az is Kṛṣṇa teremtménye, ám megjelenik és eltűnik, míg a lelki energia megmarad.

Amikor tehát összehangoljuk magunkat a lelki energiával, tökéletessé válunk. Ez a mi tökéletességünk. A Kṛṣṇa-tudat lényege, hogy összehangoljuk magunkat a lelki energiával, és így tökéletessé válunk; az emberi életforma pedig éppen erre a célra szolgál. Mi tehát a hat Gosvāmīt követjük: Kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau.

Állandóan énekelni, táncolni és énekelni... de mi is ez az éneklés? Nem holmi jelszó, hanem az, hogy „Kṛṣṇa”, „Hare Kṛṣṇa”. „Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare.” Ez az éneklés. Az éneklés nem azt jelenti, hogy az ember úgy ismételget szavakat, mint egy papagáj. Nem. A „Kṛṣṇa” nevet énekeljük. Kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana. Śravanaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ (SB 7.5.23). Kīrtanam – azaz éneklés – és śravanam – azaz hallás; de mit is? Számtalan téma létezik, amiről énekelni vagy amit hallani lehetne. De nem. Kṛṣṇáról vagy Viṣṇuról.

A szent nevek éneklését és hallását az Úr Caitanya vezette be, majd a hat Gosvāmī követte ezt a gyakorlatot; mi pedig szintén az ő nyomdokaikat követjük. Ezért fejezzük ki tiszteletteljes hódolatunkat: vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva gopālakau. Tiszteletteljes hódolatunkat fejezzük ki Rūpa Gosvāmīnak, Sanātana Gosvāmīnak, valamint Raghunātha Gosvāmīnak, Jīva Gosvāmīnak és Gopāla Bhaṭṭa Gosvāmīnak.

Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat fejezik ki)

Gyere csak.

Hol jártál, Vāmanadeva?

Vāmanadeva: Dolgozom. Van munkám...

Prabhupāda: Ó.

Vāmanadeva: ...bútorokat készítek, fával dolgozom. Sokat tanulok, így szép trónusokat tudok majd készíteni.

Prabhupāda: (nevet) Ez rendben is van. Nos, van kérdés?

Nő: Szerepel-e a Śrīmad-Bhāgavatamban Jeanne d’Arc-hoz hasonló személy?

Prabhupāda: Hm?

Nő: Ismeri Jeanne d’Arcot? Ő egy szent volt.

Prabhupāda: Igen.

Nő: Van-e a Śrīmad-Bhāgavatamban hozzá hasonló személy? Vizsgáljuk meg.

Prabhupāda: Szeretnéd viszontlátni Jeanne d’Arcot a Śrīmad-Bhāgavatamban? Miért nem tekinted Jeanne d’Arcot a Śrīmad-Bhāgavatam részének? Az odaadó hívek bármely tevékenysége maga a Śrīmad-Bhāgavatam. Mit értesz a Bhāgavatam szó alatt? Bhāgavatam, Bhāgavatam... ez a szó a Bhagavān szóból ered. Bhāgavata, bhāgavad-śabda.

A szó maga a Bhāgavata. És ami a Bhāgavatához kapcsolódik, az szintén Bhāgavata. Tehát a Bhāgavata fogalma korlátlanul kiterjeszthető. Így bármi, ami kapcsolatban áll Istennel, az Bhāgavatam. Ha tehát Jeanne d’Arc kapcsolatban állt Istennel, akkor ő is Bhāgavatam. Ily módon kell kiterjesztened a Bhāgavatam fogalmát. Igen.

Madhudviṣa: Nemrég olvastam az újságban, hogy a tudósok egy Szputnyikot küldenek a Hold köré. Az Easy Journey to Other Planets (Könnyű utazás más bolygókra) című könyvedben olvastam, hogy bármennyire is próbálkoznak, sosem fogják elérni ezeket a más bolygókat. Így van...?

Prabhupāda: Igen. Ez nem a megfelelő módszer az elérésükhöz. Ez gyerekes dolog. Én is kijelentettem már, hogy ez gyerekes. Ily módon nem lehet eljutni a Holdra. Ez lehetetlen. Csak történeteket fognak gyártani, de sosem járnak majd sikerrel.

Tamāla Kṛṣṇa: Vajon akkor is megismerjük Kṛṣnát, ha folyamatosan azon gondolkodunk, hogyan terjesszük a Kṛṣna-tudatot? Vajon ez... vajon ez ugyanúgy elvezet Kṛṣna megismeréséhez, mint a Védák alapos tanulmányozása?

Prabhupāda: Igen. Siddhānta boliyā citte nā kara alasa (CC Adi 2.117). Meg kell értened a Kṛṣnával kapcsolatos tudományt. Rengeteg könyv létezik. A Gosvāmīk is ezt tették. A következő versben... Én már kifejtettem az egyik verset. A következő vers pedig így szól: nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau (Śrī Ṣaḍ Gosvāmy Aṣṭaka 2). Kiváló szakértői voltak a védikus irodalom beható tanulmányozásának – legyen szó akár olvasásról, akár hallásról. Lehet, hogy nincs időd olvasni, de azért próbálkozz vele. Ha nincs időd olvasni, akkor hallgasd. Mi kiadjuk az irodalmat, a könyveket. Én is igyekszem beszélni hozzátok. Ez is a megértés, a Kṛṣṇa-tudomány tanulmányozásának egy módja. Sőt, a hallás révén még jobban befogadhatjuk a tudást.

Ha hallod... a Védákat ezért nevezik śrutinak is. A śruti azt jelenti: hallás útján befogadott tudás. Az igazi folyamat a hallás. Ebben a korban, a Kali-yugában az emberek már nem képesek olyan mélyreható tanulmányozásra. Gondoljunk csak Caitanya Mahāprabhura: amikor Prakāśānanda Sarasvatī magához hívatta, így mutatkozott be: „Mit is érthetnék én a Vedānta-sūtrából? Együgyű ember vagyok. Ezért lelki tanítómesterem azt a feladatot adta nekem, hogy csupán zengjem a szent nevet.”

Tehát ez az éneklés segíteni fog téged. Yasya deve para bhaktir yatha deve tatha gurau (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23). Pusztán tanulmányozással, könyvmolyként nem lehet előrehaladni. Az igazi titok – ahogyan azt a Védák is kijelentik – az Isten és a lelki tanítómester iránti rendíthetetlen hit. Akkor a dolgok belülről tárulnak majd fel. Vajon mennyi erőnk van mindezeknek a könyveknek a tanulmányozására? Ám a Védák azt mondják: yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau – ha valakinek rendíthetetlen hite van Istenben, és ugyanilyen hite a lelki tanítómesterében, akkor tasyaite kathitā hy arthaḥ prakāśante mahātmanaḥ, vagyis kizárólag az ő számára tárul fel a védikus tudás.

Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Az Úr Kṛṣṇa így szól: teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajataṁ prīti-pūrvakam (BG 10.10) – „Azoknak, akik szeretettel és ragaszkodással végzik szolgálatomat”, buddhi-yogaṁ dadāmi tam – „személyesen adom meg azt az értelmet”, yena mām upayanti te – „amely által eljuthatnak Hozzám.” Egy másik helyen a Bhagavad-gītā ezt mondja: teṣām evānukampārtham (BG 10.11) – „Hogy különleges kegyben részesítsem e híveket”, teṣāṁ evānukampārtham aham ajñāna-jaṁ tamaḥ nāśayām – „személyesen oszlatom el szívükben a tudatlanságból fakadó sötétséget.”

Az elme telis-tele van sötétséggel; ezért vagyunk feltételekhez kötöttek. Kṛṣṇa tehát belülről űzi el a tudatlanság sötétségét. Aham ajñāna-jaṁ tamaḥ nāśayāmi... aham ajñāna-jaṁ tamaḥ nāśayāmi ātma-bhāva – pontosan így.

Ő tehát benned van. Ha őszinte vagy Hozzá és az útmutatásaihoz, és követed azokat, akkor minden magától feltárul előtted, még akkor is, ha nem olvasol. Ez a Kṛṣṇa-tudat különleges jelentősége: csupán őszinte lélekre van szükség, és akkor minden megadatik, akár tanulmányozod a tanításokat, akár nem.

Ám a prédikáláshoz szükség van tanulmányozásra. Mivel számos ellenséges nézettel kell szembenézned, jó, ha tudsz hivatkozni hiteles könyvekre. De még ha nem is hozol fel hivatkozásokat, akkor is beszélhetsz logikusan, és érvelhetsz logikusan.

Kṛṣṇa tehát segíteni fog. Kṛṣṇa benned van. Ne hidd, hogy Kṛṣṇa csak kívül létezik. Ő kívül és belül is jelen van. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam fejti ki. Amikor Kṛṣṇa Kuntī előtt állt, és egyúttal belépett Uttarā méhébe is, hogy megmentse Parīkṣit Mahārāját, Kuntī így szólt: „Látom, hogy Te belül és kívül is jelen vagy. Mégis láthatatlan maradsz.” Isten belül és kívül is jelen van, ám a tudatlanok nem látják Őt. Azt kérdezik: „Hol van Isten? Meg tudod mutatni?” Pedig Ő mindig mindenütt jelen van, belül és kívül egyaránt.

Ezért kell megtanulnunk, hogyan lássunk. Ezt írja le a Brahma-saṁhitā: premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena (Bs. 5.38). A szemet az Isten iránti szeretet balzsamával kell bekenni. Akkor az ember képes lesz látni. Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti. A santaḥ szent embert jelent. Sant. Ahogyan a ti San Franciscótok esetében is: a sant szanszkrit szó (santaḥ). A „szent” (saint) szó is szanszkrit eredetű. Santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti. A szentek – a santok – mindig látják Istent belül és kívül. Megvan a látáshoz szükséges szemük. Milyen szem ez? Az Isten iránti szeretet – ennyi az egész.

Viṣṇujana: Az Úr Jézus Krisztus azt mondta, hogy ha látni akarjuk Istent, a szemünknek „egyetlennek” kell lennie. Vajon arra a kijelentésre utalt, hogy Isten szeretete ez az „egyetlen szem”?

Prabhupāda: Ez azt jelenti, hogy elveszíted az egyik szemedet? Mit értesz ezen?

Viṣṇujana: Csak úgy fogalmazott, hogy...

Prabhupāda: Nem, te mit értesz ezen? Hogy a szemed „egyetlen” lesz – vajon ez a lényeg...? Akkor mire gondolsz? Mit értesz ezen a kijelentésen?

Viṣṇujana: Úgy értem, hogy a figyelmedet teljes mértékben Istenre összpontosítod.

Prabhupāda: Pontosan! Így van. Amikor valóban látod Istent, nem láthatsz mást, csak Istent. Ez az Isten-látás. Erről szól a Caitanya-caritāmṛta verse: sthāvara-jaṅgama dekhe, nā dekhe tāra mūrti (CC Madhya 8.274). A magasan fejlett, elsőrendű bhakta látja a fákat vagy az állatokat – a mozdulatlan és mozgó élőlények sokféle formáját –, de nem magát a formát látja. Mindenütt Kṛṣṇát látja. Ez a valóság.

Kṛṣṇa azt mondja: sarva-yoniṣu kaunteya sambhavanti mūrtayayaḥ yaḥ (BG 14.4). „Milliónyi életforma létezik, de én vagyok a magot adó atya.” Így a bhakta ezt látja: „Ó, itt egy gyermek Kṛṣṇától. Itt egy gyermek Kṛṣṇától. Itt egy gyermek Kṛṣṇától. Itt egy gyermek Kṛṣṇától.”

Ha szeretsz valakit, amint meglátod a gyermekét, azonnal eszedbe jut, kinek a gyermeke is ő. Ezért amikor a bhakta fát lát, azonnal arra gondol: „Ó, ez Kṛṣṇáé.” Kutyát lát, és azonnal Kṛṣṇát látja benne: „Ó, ő Kṛṣṇáé.” Órát lát, és azonnal látja: „Ez Kṛṣṇáé.” Ezért mondhatjuk, hogy „egyetlen szemmel” lát – Kṛṣṇát látja. Ennyi az egész. Nincs másfajta látásmódja. Minden Kṛṣṇáé.

Ezért mindent Kṛṣṇa felé akar terelni: „Kérlek, térj meg a Kṛṣṇa-tudathoz! Hiányzol. Kṛṣṇáé vagy. Miért azonosítod magad ezzel a sok badarsággal? Miért gondolod magad amerikainak, indiainak, vagy ilyesminek? Kṛṣṇáé vagy. Gyere Kṛṣṇához!” Ez a mi üzenetünk. Szemet akarunk adni az embereknek. Ők vakok, és a vezetőik is vakok. Andhā yathāndhair upanīyamānas na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇoḥ (SB 7.5.31). Nem tudják, mi az életük végső célja: Kṛṣṇa, az Isten. Tehát, amit az Úr Jézus Krisztus mondott, az helyes.

Nos, tartsunk szankīrtant. Vagy van még kérdés? Hare Kṛṣṇa.

(kīrtana) (prema-dhvāṇī) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat fejezik ki)

(félre) Hagyjátok abba. (vége)