HU/SB 7.9.7

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - KILENCEDIK FEJEZET: Prahlāda megbékíti imáival az Úr Nṛsiṁhadevát

SB 7.9.6 - SB 7.9.8

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

7. VERS

astauṣīd dharim ekāgra-

manasā susamāhitaḥ

prema-gadgadayā vācā

tan-nyasta-hṛdayekṣaṇaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

astauṣīt—imákat kezdett mondani; harim—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ekāgra-manasā—elméjét tökéletesen az Úr lótuszlábára rögzítve; su-samāhitaḥ—nagyon figyelmes (semmi sem téríti el a figyelmét); prema-gadgadayā—a transzcendentális boldogság érzésétől elcsukló; vācā—hangon; tat-nyasta—mivel teljesen átadta magát Neki (az Úr Nṛsiṁhadevának); hṛdaya-īkṣaṇaḥ—szívével és látásával.

FORDÍTÁS

Prahlāda Mahārāja elméjét és pillantását tökéletes figyelemmel, teljes transzban az Úr Nṛsiṁhadevára szögezte. Megingathatatlan elmével, nagy szeretettel, elcsukló hangon imádkozni kezdett az Úrhoz.

MAGYARÁZAT

A susamāhitaḥ szó jelentése „nagyon figyelmes” vagy „teljesen szilárd”. Az a képesség, hogy valaki így tudja összpontosítani az elméjét, a yoga-siddhinek, a misztikus tökéletességnek az eredménye. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 12.13.1) kijelenti: dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ. Akkor éri el az ember a yoga tökéletességét, amikor semmilyen anyagi dolog sem képes elvonni a figyelmét, s elméjét az Úr lótuszlábára rögzíti. Ezt samādhinak, azaz transznak nevezik. Prahlāda Mahārāja elérte ezt az érzékeken túli szintet. Mivel szolgálatot végzett, érezte, hogy transzcendentális síkon van, s elméjét és figyelmét természetszerűleg a transzcendens hatotta át. Ebben a helyzetben kezdett imáiba.

SB 7.9.6 - SB 7.9.8