Category:HU/681020 - Lecke; Beavatás - Seattle: Difference between revisions

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (kīrtana) (prema-dhvani)

Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják hódolatukat) (szakadás)

(énekel) govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi (háromszor ismétli, a bhakták válaszolnak)

Nos, A Kṛṣṇa-tudat mozgalma az Istenség eredeti Legfelsőbb Személyiségéhez, Kṛṣṇához való közeledést jelenti. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Közvetlenül. Ez az Úr Caitanya különleges ajándéka, hogy... ebben a korban számos anomália, hiba jelenik meg az emberi lények életében, amiért fokozatosan feladják a Kṛṣṇa-tudat, vagyis az Istentudat eszméjét. Nemcsak, hogy fokozatosan feladják, hanem már fel is adták.

A Vedānta-sūtra ezért azt mondja: athāto brahma jijñāsā. Nem arról van szó, hogy egy másfajta vallási rendszert vezetünk be. Ez napjaink nagy szükséglete. Mert azt mondjuk, hogy akár a szentírásokat, akár a Bibliát vagy a Koránt, vagy akár a Védákat követed, a cél Isten. Ám jelenleg, a Kali-yuga hatása miatt... a Kali-yuga a veszekedés és a nézeteltérések korát jelenti. Ebben a korban az emberek számtalan okból válnak zavarodottakká.

Az első kizáró ok az, hogy nem élnek hosszan. Indiában az átlagos élettartam harmincöt év, és nem tudom pontosan, mi az átlagos életkor itt, de Indiában az emberek túlnépesedtek. Nem rendelkeznek olyan intelligenciával, vagyis nem törődtek azzal, hogy Indián kívülre menjenek, gyarmatosítsanak. Mindenki odament kizsákmányolni, de ők soha nem gondoltak arra, hogy más helyeket kizsákmányoljanak. Ez az ő kulturális...

Nem próbálnak meg mások tulajdonába belekontárkodni. Mindenesetre India helyzete nagyon bizonytalan, mert eltávolodtak a saját kultúrájuktól, és megpróbálják utánozni a nyugati kultúrát, amit számos körülmény miatt nem tudnak, és ezért ...Szkülla és Karübdisz szarvai közé kerültek. Láthatjátok.

Szóval, ez a kor ilyen. Nemcsak Indiában; más országokban másképp jelentkeznek a nehézségek. A problémák mások, de vannak problémák, akár Indiában, akár Amerikában, akár Kínában. Mindenhol számos tervvel próbálnak a világbékére törekedni. A ti hazátokban ugyancsak, még Amerikában sincs biztonságos élete a nagy embereknek, mint Kennedyék, értitek.

Bárkit bármikor megölhetnek, és nem történik semmi. Aztán van egy másik probléma is. A kommunista országokban erőszakkal uralkodnak a polgárokon. Rengeteg orosz, rengeteg kínai hagyja el az országát. Nem szeretik ezt a kommunista eszmét.

A problémák tehát jelen vannak ennek a kornak köszönhetően. A Kali-kornak köszönhetően problémák vannak. És melyek ezek a problémák? A probléma, hogy ebben a korban az emberek nagyon rövid életűek, az életük időtartama rövid. Nem tudjuk, mikor halunk meg. Bármelyik pillanatban. Azt mondják, hogy az Úr Rāmacandra uralkodása alatt egy brāhmaṇa...

(félre) Nem működik?

...egy brāhmaṇa elment a királyhoz: „Kedves királyom, meghalt a fiam. Kérlek, magyarázd el, miért hal meg egy fiú az apa jelenlétében.” Figyeljétek csak meg, milyen felelősségteljes egy király. Egy idős apa panaszkodott a királynak: „Mi az oka annak, hogy egy fiú az apa jelenlétében hal meg? Kérlek, magyarázd el.”

Nézzétek csak, milyen felelősségteljes kormányzat volt az. A kormányzat felelős azért, ha a fiú előbb hal meg, mint az apa. Természetesen az apa idősebb, mint a fiú, tehát neki kell előbb meghalnia. Ilyen felelősségteljes volt a kormányzat. A civilizált világban bárkit megölhet bárki, de senkit sem érdekel.

Ezért az élet időtartama nagyon bizonytalan ebben a korban. Bármikor meghalhatunk. De ez az élet, ez az emberi létforma egy fenséges nyereségre hivatott. Mi az? Hogy végleges megoldást találjunk életünk nyomorúságos állapotára. Ebben... amíg ebben az anyagi formában, ebben a testben vagyunk, egyik testből a másikba, egyik testből a másikba kell költöznünk. Janma-mṛtyu-jarā-vyādhi (BG 13.8-12). Ismétlődő születés, ismétlődő halál. A lélek halhatatlan, örök, de változik, akárcsak az, ahogy ruhát váltunk. Nos, ezt a problémát nem veszik figyelembe, de ez egy probléma. Az emberi élet arra szolgál, hogy megoldást találjon erre a problémára, de se tudásuk nincs róla, se nem veszik komolyan a megoldást.

Ha hosszú az életed, akkor van esély arra, hogy találkozz valakivel, jó társaságba kerülj, akivel megoldást találhatsz az életedre. De ez most ugyancsak lehetetlen, mivel az életünk időtartama nagyon rövid. Prāyeṇa alpāyuṣaḥ sabhya kalāv asmin yuge janāḥ mandāḥ (SB 1.1.10). És legyen bármilyen hosszú életünk is, azt sem használjuk ki megfelelően. Úgy használjuk ki ezt az életet, akár az állatok; csak eszünk, alszunk, párzunk és védekezünk. Ez minden.

Ebben a korban, ha valaki pazarul tud táplálkozni, azt hiszi: "Ó, a napi kötelességemnek vége." Ha valaki feleséget és két-három gyermeket tud fenntartani, akkor nagyon nagy embernek kell tekinteni. Értitek? Családot tart fenn. Mert többnyire családtalanok, minden felelősség nélkül. Ezek a kor tünetei.

Szóval, még ha rövid életünk van is, nem vagyunk túl komolyak. Mandāḥ, nagyon lassú. Akárcsak itt, amikor erről a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomról prédikálunk, senki sem veszi komolyan a tanulást vagy annak megértését, hogy mi is ez a mozgalom. És ha valakik érdeklődnek is, akkor arra vágynak, hogy becsapják őket. Ők valami olcsót vagy valami olcsó dolgot akarnak az önmegvalósításhoz. Van pénzük, fizetni akarnak valakinek, és ha azt mondja, "Adok neked egy mantrát, és ha tizenöt percet meditálsz, hat hónapon belül Istenné fogsz válni", akkor ezeket a dolgokat akarják.

Mandāḥ manda-matayo. A manda-matayo jelentése: nagyon ostoba következtetés. Nem tűnik fel nekik, hogy "az élet problémáinak megoldását mindössze harmincöt dollárért meg lehet vásárolni?" Ennyire ostobákká váltak. Mert ha azt mondjuk, hogy az élet problémáinak megoldásához ezeket az elveket kell követned: "Ó, ez nagyon nehéz. Hadd fizessek harmincöt dollárt, és oldjam meg, találjak megoldást." Értitek? Azt akarják tehát, hogy becsapják őket. Úgy hívják őket, hogy manda-matayo. És jönnek a csalók és becsapják őket. Mandāḥ ... mandāḥ matayo ... sumanda-matayo manda-bhāgyā (SB 1.1.10). A manda-bhāgyā azt jelenti, hogy ők is szerencsétlenek. Még Isten is eljön és így hirdeti Magát: "Kérlek, gyere hozzám", ó, nekik ez nem tetszik. Értitek? Ezért szerencsétlenek. Ha valaki jön és egymillió dollárt kínál neked, ha azt mondod: "Nem tetszik", vajon nem vagy-e szerencsétlen?

Ezért Caitanya Mahāprabhu azt mondja:

harer nāma harer nāma harer nāma eva kevalam

kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā

(CC Adi 17.21)

"Az önmegvalósításhoz pusztán énekeld a Hare Kṛṣṇát, és lásd az eredményt." Nem. Nem fogják elfogadni. Ezért szerencsétlenek. Még ha a legjobb dolgot, a legegyszerűbb folyamatot hirdeted is, akkor sem fogják elfogadni; becsapottakká akarnak válni. Értitek? Mandāḥ sumanda-matayo manda-bhāgyā hy upadrutāḥ. És annyi minden zaklatja őket – a sorozóbizottság, ez a bizottság, az a bizottság, ez, az, számtalan dolog. Ilyen az ő helyzetük.

Rövid élet, nagyon lassúak, hiányzik a megértés, és ha meg akarják érteni, becsapottakká akarnak válni, szerencsétlenek és zavarodottak. Ez a ma jellemzője. Nem számít, hogy Amerikában vagy Indiában születtél, ez a helyzet mindenhol.

Ezért van nagy szükség erre a mozgalomra, és mi ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat terjesztjük, és ez praktikus, nagyon könnyű, és pont megfelelő ehhez a korhoz képest. Nem veszi figyelembe, mennyire vagy képzett. Nem veszi figyelembe. Bármilyen legyen is a múltad, csak gyere ide, énekeld a Hare Kṛṣṇát a nyelveddel – Isten adott neked egy nyelvet –, és ízleld meg a Kṛṣṇa-prasādamot, a Szeretetlakomát, és tedd sikeressé az életedet. Nagyon egyszerű folyamat. Ez tehát a mi programunk. Hívj meg mindenkit, hogy csatlakozzon ehhez a mozgalomhoz, és hasznodra fog válni. És a gyakorlatban is látni fogod. Ez a sat... pratyakṣāvagamaṁ dharmyam (BG 9.2).

A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az önmegvalósításnak ez a folyamata közvetlenül érzékelhető. Közvetlenül érzékelhető. Pratyakṣāvagamaṁ dharmyam. Csakúgy, mint amikor eszel, megértheted, hogy eszel, megértheted, hogy az éhséged csillapodik, megértheted, hogy erőre kapsz. Nincs tehát szükséged semmilyen bizonylatra. Magad is megértheted, hogy ez olyan jó dolog. Pratyakṣāvagamam.

A pratyakṣa jelentése: közvetlenül; avagamam. Közvetlenül megérted. Ha meditálsz, az úgynevezett meditációt végzed, nem tudod, milyen messzire fogsz eljutni. Értitek? A feledés homályában vagy. Nem tudod. De itt, ha a Hare Kṛṣṇát énekled, közvetlenül fogod érezni. Közvetlenül fogod érezni. Rengeteg tanítványom van, rengeteg levelem van arról, hogy ők közvetlenül hogyan érzik magukat. Ez nagyon jó.

Pratyakṣāvagamaṁ dharmyaṁ su-sukhaṁ kartum avyayam (BG 9.2). És nagyon jó csinálni. Énekelni, táncolni és enni. Mit akarsz még? (nevetés) Pusztán csak énekelni, táncolni és finom golyókat, kachorīt enni. Szóval, su-sukham. És kartum avyayam. Amíg ezt csinálod, miközben ezt a folyamatot gyakorolod, nagyon élvezetes, és avyayam. Az avyayam azt jelenti, hogy bármit is teszel, még ha ennek a mozgalomnak mindössze csak egy százalékát hajtod is végre, az a te maradandó értéked.

Maradandó érték. Ha teljesítesz két százalékot, három százalékot, négy százalékot... de ne várj a következő életre. Fejezd be, száz százalékban. Nem túl könnyű végrehajtani, ezért fejezd be. Ne várj arra, hogy "Én majd... hadd fejezzem be ebben az életben az önmegvalósítás egy bizonyos hányadát, és a következő életben majd kiteljesítem."

És mi a megvalósítás, a száz százalék befejezésének mutatója? A mutatója az, hogy mennyire tanultad meg szeretni Istent, Kṛṣṇát, ennyi az egész. Megvan benned a szeretet – szeretsz valakit –, de ha felaprózod a szeretetedet, miszerint: "Szeretni fogom ezt az országot és a társadalmamat, a barátnőmet és ezt és azt", vagy a barátomat, "és megpróbálom szeretni Kṛṣṇát is..." Nem. Ez is szép. De ha a túlsúlyt, minden túlsúlyt pusztán csak Kṛṣṇa szeretetére helyezel, akkor automatikusan más dolgokat is szeretni fogsz, és az életed tökéletes lesz. Más szerelmi kapcsolatok sem maradnak el.

Akárcsak egy Kṛṣṇa-tudatos ember, nemcsak a családját és a társadalmat szereti; még az állatokat is szereti, még a hangyákat is, a szeretete rendkívül kiterjedt. Ez nagyon szép dolog. Mennyire tudsz szeretni? Bármiben, amint félreértés történik, a szeretet megtörik. De a Kṛṣṇa iránti szeretet olyannyira erős, hogy soha nem fogsz megtörni, és a szereteted egyetemesen kiterjed. Ez rendkívül szép dolog. És a szeretet az benned van.

Mindössze oly sok dologban rossz helyre fektetted be a szeretetedet. Csak fordítsd át Kṛṣṇára, és amikor tökéletesen szereted majd Kṛṣṇát, látni fogod, hogy jobban szereted a hazádat, a társadalmadat, a barátodat így, mint ahogyan korábban szeretted. Ez nagyon szép dolog.

Ezért fogadd el ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat, és légy boldog ebben az életben és a következő életben. Ha ebben az életben be tudod fejezni Kṛṣṇa iránti szeretetteljes ügyeidet, akkor száz százalékban teljesítettél mindent. Ha nem, akkor bármekkora százalékot is teljesítettél ebben az életben, az a tiéd marad. Nem fog elveszni. Ezt a Bhagavad-gītā garantálja, śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe yoga bhraṣṭo sañjāyate (BG 6.41).

Aki nem tudja teljesen, száz százalékban végrehajtani ezt a yogafolyamatot, annak a következő születésében lehetősége lesz gazdag családban, vagy nagyon tiszta családban megszületni. Két lehetőség van. Szóval, akár tiszta családban, akár gazdag családban születsz meg, legalább az emberi lényként való születésed biztosított.

Ám, ha nem fogadod el ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat, nem tudod, mi lesz a következő születésed. 8 400 000 különböző létforma van, és bármelyikbe átkerülhetsz. Ha áthelyeznek, hogy fává válj... pont úgy, ahogy San Franciscóban láttam. Azt mondták: "Ez a fa hétezer éve áll itt." Hétezer éve állnak a padon. A fiúkat néha megbüntetik az iskolai tanárok: "Állj fel a padra!"

Nos, ezeket a fákat a természet törvénye bünteti: "Állj itt". Esélyed van tehát arra, hogy fává válj, hogy kutyává, macskává, vagy akár patkányká válj. Rengeteg élet létezik. Ne pazarold el az emberi létforma lehetőségét. Tökéletesítsd Kṛṣṇa iránti szeretetedet, és légy boldog ebben az életben és a következőben is.

Nos, ez a beavatás... mivel sok tanítványunk avatott, így ma este is néhány tanítványunk beavatást kap. A beavatás a mozgalomhoz való csatlakozás harmadik szakaszát jelenti. Az első szakasz a śraddhā, egy kis hit. A tanítványaink kimennek a piactérre, énekelnek, és sokan adományoznak valamennyi pénzt, valaki megvásárolja a Vissza Istenhez folyóiratot. Ez a hit kezdete: "Ó, itt egy szép mozgalom. Hadd működjek együtt velük." Ādau śraddhā.

Aztán, ha egy kicsit jobban érdeklődik, akkor eljön ide, leckékre: "Rendben, nézzük meg, mit tanítanak ezek az emberek, mit tanít ez a Kṛṣṇa-tudat." Aztán eljönnek. Ez tehát a második szakasz. Az első szakasz az automatikus szimpátia ezzel a mozgalommal. A második szakasz a csatlakozás vagy a tevékenységeinkhez való kapcsolódás. Ahogy te is kedvesen eljöttél ide. Meghallgatsz engem. Hasonlóképpen, ha valaki jobban érdeklődik, vagy a hite még fejlettebbé válik, akkor eljár ide, ez lenne a második szakasz.

A harmadik szakasz pedig... ādāu śraddhā tataḥ sādhu-saṅga atha bhajana-kriyā (CC Madhya 23.14-15). A beavatás a tevékenységek kezdetét jelenti. A tevékenységek kezdetét. Hogyan tudja valaki a Kṛṣṇa-tudatot tökéletes állapotra fejleszteni, ezt nevezik beavatásnak. Nem arról van szó, hogy a beavatással mindennek vége. Ez a harmadik szakasz. Aztán a negyedik szakasz az lesz, hogy aki beavatott, az követi a szabályokat és előírásokat, és ha a Hare Kṛṣṇa mantrát állandóan megfelelő számban énekli, akkor fokozatosan eltűnnek a hibái.

Mik a hibái? Arra kérjük tanítványainkat, hogy tartózkodjanak a tiltott szexuális élettől, a nem vegetáriánus étrendtől és a mámorító szerektől, valamint a szerencsejátékoktól. Ez az a négy dolog. Általában ez a négy dolog az, amely nagyon hangsúlyos a társadalomban, különösen a nyugati országokban. Ám ezek a tanulók, akik beavatást kapnak és az éneklést követik, nagyon könnyen, minden nehézség nélkül feladják ezt a négy dolgot. Ezt anartha nivṛttinek hívják. Ez a negyedik szakasz.

Az ötödik szakasz az, amikor megszilárdul, "Igen". Pont úgy, mint az egyik tanuló, Mr. Anderson, akit nem láttam, de pusztán a többi bhaktával való kapcsolata révén azt írta, hogy "Egész lényemet ennek a Kṛṣṇa-tudatnak szeretném szentelni." Ezt hívják niṣṭhānak, megszilárdultnak. Tato niṣṭhā tato ruci. A ruci azt jelenti, hogy... megízlelték. Miért mennek ki ezek a fiúk? Megérezték ennek az éneklésnek az ízét. Kifejlesztettek egy íz érzékelést. Nem vesztegetik az idejüket semmiségekre. Műveltek, felnőttek. Tehát, az íz érzélelése. Megszilárdulás, majd az íz kifejlesztése, tathāsaktiḥ. Amikor az íz megvan, akkor megjelenik a ragaszkodás. Nem tud lemondani róla.

És... és... nagyon sok levelet kapok. Néhány tanuló nem tudott zöld ágra vergődni a hittestvéreivel, elmentek, de azt írták, hogy „Nem tudok elmenni. Nem tudok elmenni.” Rabul ejtette őket. Értitek? (kuncogás) Umāpati írta azt a levelet, hogy nehézségekbe ütközik, nem tud élni... nem tud élni vagy elmenni. Dallasban van. Értitek?

Nem tudja elhagyni a társaságot, vagyis valami félreértés miatt nem tud együtt élni a hittestvéreivel. De ez átmeneti. Ezt hívják asaktiḥnak, ragaszkodásnak. Tathāsaktiḥ tato bhāva. Aztán fokozatosan növekszik, valamilyen eksztatikus helyzet áll fenn, mindig Kṛṣṇára gondol. És akkor jön a tökéletesség állapota, amikor száz százalékban szereti Kṛṣṇát. Ez tehát a folyamat. Ezért ez a beavatás a Kṛṣṇa-tudat harmadik szakaszát jelenti. Azoknak, akiket beavatnak, emlékezniük kell arra, hogy be kell tartaniuk a szabályokat és előírásokat. Akárcsak annak az emberenk, aki ki akar gyógyulni egy bizonyos típusú betegségből, be kell tartania az orvos által adott utasításokat, és ez segít neki nagyon gyorsan felépülni a betegségből. Szóval, ezt a négy korlátozó elvet kell követniük, és naponta legalább tizenhat kört kell mantrázniuk, és fokozatosan meg fognak szilárdulni ebben a meggyőződésben, kialakul a ragaszkodás és az íz, és akkor Kṛṣṇa szeretete automatikusan...

Ez mindenki szivében jelen van. Kṛṣṇa szeretete nem valami idegen dolog, amit ráerőltetünk. Nem. Mindenhol, minden élőlényben jelen van. Különben hogyan fogadnák el ezek az amerikai fiúk és lányok, ha nem volna jelen? Jelen van. Én csak segítek. Akár a gyufa. A tűz jelen van, és pusztán egyszerű dörzsöléssel előhívható, ennyi az egész. A tűz jelen van. Nem gyújthatsz tüzet úgy, hogy két gallyat dörzsölsz össze, amennyiben a végén nincs vegyszer. Szóval, a Kṛṣṇa-tudat mindenki szívében jelen van; egyszerűen csak fel kell éleszteni ezt a kapcsolatot, ezt a Kṛṣṇa-tudatos kapcsolatot.

Ez tehát se nem nehéz, se nem lehetetlen, se nem túl élvezhetetlen. Minden szép. Ezért kérünk mindenkit, hogy fogadja el az Úr Caitanya eme nagylelkű ajánlatának ajándékát, a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát és a Hare Kṛṣṇa éneklését, és boldog lesz. Ez a mi programunk.

Nagyon szépen köszönöm. (a hívek felajánlják hódolatukat)

Add oda neki. Kérdezni akarsz tőlem valamit?

Fiatalember: Elnézést?

Prabhupāda: Kérdeznél valamit?

Fiatalember: Nem.

Prabhupāda: Jól van. Most csináld úgy, ahogy én csináltam. Igen. Háromszor. Még egyszer, igen. Érintsd meg a száddal. Igen. Vegyél egy keveset. Vegyél egy kis vizet és mosd meg a kezed. Igen. Vesd el. Ennyi. Tegyél így. (a hívek japáznak) Ez az oldal. Egyedül. Balra, igen. Énekeld a Hare Kṛṣṇát.

namaḥ apavitraḥ pavitro vā

sarvāvasthāṁ gato 'pi vā

yaḥ smaret puṇḍarīkākṣaṁ

sa bahyābhyantara-śuciḥ

śrī viṣṇu, śrī viṣṇu, śrī viṣṇu

(Garuḍa Purāṇa)

(a bhakták válaszolnak)

Csináld újra. Így. Végy vizet, majd... (nem világos)... nama apavitra... (ismétli a mantrát, a bhakták válaszolnak) Csináld újra.

(Prabhupāda a tűzáldozathoz mantrákat énekel, a bhakták válaszolnak)

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

nama om viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya

bhūtale śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine.

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye

kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-

śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe

rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye

vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine

gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ

vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te

kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ

pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam

bhaktāvatāraṁ bhaktākhyaṁ namāmi bhakta-śaktikam

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

jayatāṁ, suratau, paṅgor, mama, manda, mater, gate

mat, sarvasva, padām, bhojau, rādhā, madana, mohanau

(Sambandhādhideva Praṇāma)

dīvyad, vṛnda, araṇya, kalpa, drumādhaḥ

śrīmad, ratna, agāra, siṁha, asana-sthau

śrī śrī, rādhā, śrīla, govinda, devau

preṣṭhā, devī, sevya, mānau, smarāmi

(Abhidheyādhideva Praṇāma)

śrīman, rāsa, rasa, arambhī, vaṁśī, vaṭa, taṭa, sthitaḥ

karṣan, veṇu, svanair, gopīr, gopī, nāthaḥ, śriye, astu, naḥ

(Prayojanādhideva Praṇāma)

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

Köszönöm. Most adjátok ide a gyöngyöket. A gyöngyöket. Innen kezdve. Valaki.

(Prabhupāda a gyöngyökön énekel, a bhakták japáznak)

Prabhupāda: Mi a neved?

Bill: Bill.

Prabhupāda: Bill. Nos, a lelki neved Vilāsa-vigraha.

Bhakta: Vilāsa-vigraha.

Prabhupāda: Vilāsa-vigraha. V-i-l-a-s v-i-g-r-a-h. Vilāsa-vigraha.

Bhakta: Vilāsa-vigraha.

Prabhupāda: Innen kezded, a nagy gyöngytől. (a gyöngyökön énekel) Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Ezzel az ujjaddal ne érintsd meg.

Hasonlóképpen a következő. Így jutsz el erre az oldalra, és innen indulsz el erre az oldalra. Istentestvéreid majd megtanítanak rá. És tízféle sértés van, amit kerülnöd kell. Ezt majd elmagyarázom.

(félre) Megvan a leírás, az a tízféle sértés?

Bhakta: Igen. Megvan egy lapon.

Prabhupāda: Borulj le.

(szóról szóra, ismételve a Vilāsa-vigrahát)

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktivedānta svāmin iti nāmine

Énekeld a Hare Kṛṣṇát és légy boldog. Köszönöm. Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Vilāsa-vigraha. (japa)

Prabhupāda: A neved?

Rob: Rob vagyok.

Prabhupāda: Rob. Nos, a lelki neved Revatīnandana. R-e-v-a-t-i, Revatī, nandana, n-a-n-d-a-n. A Revatīnandana azt jelenti, Revatī fia. Revatī Vasudeva egyik felesége, Kṛṣṇa mostohaanyja volt. Az ő fia pedig Balarāma volt. Ezért Revatīnandana Balarámát jelent. A te neved Revatīnandana dāsa brahmacārī.

Az éneklés innen kezdődik, és így tovább. Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare / Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare. Aztán a következő. Ily módon, ha erre az oldalra érsz, innen kezdd újra. Az istentestvéreid meg fognak rá tanítani. Borulj le. Most borulj le.

(szóról szóra, Revatīnandana válaszával)

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktivedānta svāmin iti nāmine

Most vedd magadhoz a gyöngyeidet. Kezdd el. Énekelj (japázz).

(japa) (a bhakta gyöngyein japázik)

Prabhupāda: Miből készült ez? Fémből? Miért ilyen nehéz?

Fiatalember: Ez egy mag, Swamijī.

Prabhupāda: Ó, ez egy mag? Mi ez a mag?

Fiatalember: Nem tudom. Egy nagy mag.

Prabhupāda: Nagyon nehéz. Akár egy lövedék. Kṛṣṇa golyója. (nevetés) (japa)

Prabhupāda: Nos, a lelki neved Śrīmatī dāsī. Śrīmatī. S-r-i-m-a-t-i. Śrīmatī dāsī. A Śrīmatī jelentése: Rādhārāṇī.

Śrīmatī: Mit jelent?

Prabhupāda: A Śrīmatī jelentése Rādhārāṇī. Ezért a Rādhārāṇī dāsī azt jelenti, hogy Rādhārāṇī szolgálólánya vagy. Ne gondold azt, hogy ennek a világnak vagy a szolgálólánya. (kuncogás) Nagyon szerencsés dolog Rādhārāṇī szolgálólányának lenni. Igen. Tehát, a neved Śrīmatī dāsī.

Szóval, innen kezdve fogod énekelni: Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare / Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare. Aztán a következő. Így jutsz el erre az oldalra, és ismét elkezded. Legalább tizenhat kör.

(szóról szóra, Śrīmatī ismétlésével)

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktivedānta svāmin iti nāmine

Prabhupāda: Rendben. Vedd magadhoz. Légy boldog.

Śrīmatī: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Nos, hol van az az íromány, a tízféle sértés? Hol van az a papír?

A japázásnak három szakasza van.

(félre) Mi ez?

Fiatalember: Ez egy kép, amit ő rajzolt.

Prabhupāda: Ó, te rajzoltad ezt? Jó. Nagyon szép. Nagyon szépen köszönöm.

Jāhnavā: Áldásoddal, odaadnád ezt Sharonnak? Odaadnád ezt Sharonnak az áldásoddal?

Prabhupāda: Hogyan?

Jāhnavā: Odaadnád ezt Sharonnak az áldásod kíséretében?

Prabhupāda: Én... Én nem...

Bhakta: Śrīmatī Dāsī.

Prabhupāda: Ó. Śrīmatī Dāsī.

Śrīmatī: Köszönöm.

Prabhupāda: Ez egy prezentáció. (kuncogás)

Madhudviṣa: Śrīla Prabhupāda? Felolvassam a tíz sértést?

Prabhupāda: Igen.

Madhudviṣa: Itt vannak.

Prabhupāda: Csak figyeljétek. Olvasd.

Madhudviṣa: Felolvassam?

Prabhupāda: Igen, olvasd fel.

Madhudviṣa: "A tíz sértés, amit kerülni kell a mahā-mantra éneklése közben. Első: Az Úr bhaktájának káromlása."

Prabhupāda: Próbáljátok pusztán megérteni. Az Úr egyetlen bhaktáját sem szabad káromolni. Nem számít, melyik országról van szó. Akárcsak az Úr Jézus Krisztus, ő is egy nagy bhakta. És még Mohamed is egy bhakta. Nem úgy van, hogy mi bhakták vagyunk, ők pedig nem azok. Ne így gondolkozzatok. Bárki, aki Isten dicsőségét hirdeti, az egy bhakta. Nem szabad káromolni őt. Óvatosnak kell lennetek.

Aztán?

Madhudviṣa: "A második: Az Urat és a többi félistent egy szinten említeni, vagy feltételezni, hogy sok Isten van."

Prabhupāda: Igen. Ahogy sok ostobaság is van, azt mondják, hogy a félistenek... természetesen nincs semmi közötök a félistenekhez. A védikus vallásban több száz és ezer félisten van. Különösen akkor történik ilyesmi, ha Kṛṣṇát, vagy az Úr Sivát, vagy Kalit imádjátok, ugyanaz a dolog.

Ez ostobaság. Nem helyezheted, úgy értem, a Legfelsőbb Úrral egy szintre. Senki sem nagyobb az Úrnál. Senki sem egyenlő az Úrnál. Szóval, ezt az egyenlőséget el kell kerülni.

Azután?

Madhudviṣa: „Negyedik: A Védák tekintélyének lekicsinylése.”

Prabhupāda: Igen. Senkinek sem szabad lekicsinyelnie a hiteles szentírást. Ez is sértés.

Azután?

Madhudviṣa: „Ötödik: Isten szent neveinek értelmezése.”

Prabhupāda: Igen. Ahogy mi is énekeljük a Hare Kṛṣṇát, a minap azt egy fiú „szimbolikusnak” tartotta. Ez nem szimbolikus. Kṛṣṇa. Mi énekeljük a „Kṛṣṇá”-t, Kṛṣṇát szólítjuk meg. A Hare azt jelenti, hogy Kṛṣṇa energiájához szólunk, és imádkozunk, hogy „Kérlek, vonj be a szolgálatodba.” Ez a Hare Kṛṣṇa. Nincs más értelmezés.

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare / Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare. Az egyetlen ima így hangzik: „Ó, Úr energiája, ó, Úr Kṛṣṇa, Úr Rāma, kérlek, vonj be a szolgálatodba.” Ennyi az egész. Nincs másféle, második értelmezés.

Azután?

Madhudviṣa: „Hatodik: Bűn elkövetése az éneklés hatalmának tudatában.”

Prabhupāda: Igen. Most ezzel a beavatással, ettől a naptól kezdve az életed, a múltbeli életed, minden bűnös cselekedeted, most, ahogy mondanánk, rendeződött, lezárult. Befejeződött. Mivel a Hare Kṛṣṇa éneklésével véget vethetsz bűnös cselekedeteid visszahatásának, ez nem jelenti azt, hogy megismételheted: „Ó, bűnös cselekedeteket fogok elkövetni, és énekelni fogok. Ez majd jóvá teszi. Az egyensúly nulla lesz.”

Nem. Ez nem így megy. Ne tedd ezt. Ami megtörtént, az megtörtént. Nincs többé. Most az életnek tisztának kell lennie: nincs tiltott szexuális élet, nincs mámorító szerek használata, nincs szerencsejáték és nincs húsevés. Most vége. Nem úgy van, hogy: „Ó, a Hare Kṛṣṇát éneklem. Hadd menjek a szállodába, és egyek egy kis húst.” Nem. Akkor az egy nagy bűn lenne. Ne tedd ezt. Akkor a Hare Kṛṣṇa éneklése nem lesz gyümölcsöző, ha sértést követsz el.

A következő?

Madhudviṣa: „Hetedik: Az Úr nevét tanítani a hitetleneknek.”

Prabhupāda: Igen. A hitetlenek azok, akik nem hisznek abban, hogy az Úr és az Ő neve abszolút. Akárcsak ebben az anyagi világban, a név és a személy különböznek. Tegyük fel, hogy a neved Mr. John. Ezért, ha azt éneklem, hogy „John, John, John”, úgy John lehet, hogy száz mérföldnyire van innen. Nincs válasz.

De Isten neve, szent neve, Isten mindenhol jelen van. Olyan, mint a televízió. A televízió, úgy mondanám, valahol megjelenik. Ha van készüléked, a kép azonnal megjelenik a szobádban. Ha ez anyagilag lehetséges, akkor mennyi lehetőség rejlik a lelki Kṛṣṇa névben? Amint Kṛṣṇa nevét énekled, az azt jelenti, hogy Kṛṣṇa azonnal megjelenik a nyelveden.

Szóval mi is ez?

Madhudviṣa: A hetedik?

Prabhupāda: Nem... igen

Madhudviṣa: „A szent nevet tanítani a hitetleneknek.”

Prabhupāda: Igen. Szóval, aki nem hiszi, hogy az Úr neve és maga az Úr ugyanaz, nincs köztük különbség, azt (a személyt*) nem szabad tanítani az Úr dicsőségéről. Fel kell világosítani, hogy megértse, de ha nem képes megérteni, akkor nem szabad beavatást kapnia, vagyis bizonyos időre van szüksége ahhoz, hogy megértse. Viszont mindig emlékezned kell arra, hogy nāma cintāmaṇiḥ kṛṣṇaś caitanya-rasa-vigrahaḥ (CC Madhya 17.133): Kṛṣṇa és Kṛṣṇa neve nem különbözőek.

Amint elkezded a Hare Kṛṣṇa éneklését, az azt jelenti, hogy Kṛṣṇa a nyelveden táncol. Óvatosnak kell lenned ebben a tekintetben. Pont úgy, ahogyan Kṛṣṇa... ahogyan nagy tiszteletet mutatsz lelki tanítómestered felé, amint az megjelenik, akkor ha Kṛṣṇa van jelen a nyelveden, vajon mennyire kell óvatosnak lenned.

Ezért mindig tudnod kell, hogy Kṛṣṇa jelen van. Kṛṣṇa mindig mindenhol jelen van. Isten mindenhol jelen van, de nekünk erről nincs megvalósításunk. Ugyanakkor ez a konkrét éneklés, amint a szent nevet énekeljük, azt jelenti, tudnod kell (tisztában kell lenned vele*). Ezért a Kṛṣṇával való kapcsolattartás által megtisztulsz. Śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ (SB 1.2.17).

Ahogy a tűzzel való kapcsolattal felmelegedsz, úgy a Kṛṣṇával való kapcsolat is azt jelenti, hogy megtisztulsz. Fokozatosan lelkivé válsz. Nincs többé anyag. Vége szakadt. Ez az a folyamat.

Azután?

Madhudviṣa: "A nyolcadik: A szent nevet anyaginak tekinteni."

Prabhupāda: Igen. Nos, ezen a feladaton most túl vagyunk. Nem szabad úgy tekinteni, mintha vallási rituálékat végeznénk. Nem. A vallási rituálé más dolog. Ez... bár rituálénak tűnik, de transzcendentális. Mindenféle vallás felett áll. Ez posztgraduális tanulmány.

A folyamat arról szól, hogyan fejlesszük ki az Istenszeretetet. Ez mindenekelőtt... a vallás általában valamilyen hitet jelent. De ez nem hit kérdése. Valójában arról van szó, hogy kifejlesszük, milyen mértékben szeresd Kṛṣṇát, vagyis Istent. Ezért minden vallás felett áll. Ez nem hétköznapi vallás.

A vallás azt jelenti... Tegyük fel, hogy te keresztény vagy, én hindu vagyok. Amint vége ennek a testnek, az én kereszténységem vagyis a vallásom véget ér, minden véget ér. Ugyanakkor az Isten iránti szeretet nem fog véget érni. Veled fog menni. Bármiként szüless meg, az fejlődni fog. Ha be tudod fejezni, akkor egyenesen Kṛṣṇához mész, vissza Istenhez, és véget vetsz az összes anyagi kapcsolatodnak. Még ha nem is vagy rá képes, akkor is veled megy. Vagyontárgy. Ez... a bankszámlád nem fog csökkenni. Növekedni fog.

Azután?

Madhudviṣa: „A kilencedik: Figyelmetlennek lenni a szent név éneklése közben.”

Prabhupāda: Igen. Miközben énekelsz, nekünk is hallanunk kell. Ez meditáció. Hare Kṛṣṇa, ezt a két szót, Hare Kṛṣṇa, te is hallani fogod. Ha hallod, akkor az elméd és a nyelved is rabul ejti. Ez a tökéletes meditáció, az első osztályú yoga, hallás és éneklés.

Utána?

Madhudviṣa: Végül a tizedik: „Ragaszkodás az anyagi dolgokhoz az éneklés gyakorlása közben.”

Prabhupāda: Igen. Az egész folyamat lényege, hogy a szeretetünket az anyagról Istenre vigyük át. Meg kell próbálnunk minimalizálni. Ez automatikusan meg fog történni. Bhaktiḥ pareśānubhavo viraktir anyatra syāt (SB 11.2.42).

Ha ténylegesen kifejleszted az Isten iránti szeretetet, akkor természetesen elfelejted szeretni ezeket az anyagi ostobaságokat. Ez a sorrend. De neked is meg kell próbálnod. Neked is... ez fog történni. Pont úgy, mint amikor eszel, fokozatosan csökkented az evés utáni sóvárgásodat. Amikor jóllaktál, akkor azt mondod: "Nem akarok többet. Igen, én..."

Hasonlóképpen, a Kṛṣṇa-tudat olyan jó, hogy a Kṛṣṇa-tudat fejlődésével elfelejted az úgynevezett anyagi ostobaság élvezetét. És amikor tökéletes állapotban vagy, ó, semmi sem érdekel ebből az anyagi ostobaságból. Ez a próbája.

Nem mondhatod, hogy "a meditációban az érzékkielégítéshez való anyagi ragaszkodásom által haladok előre". Ez nem haladás. A haladás azt jelenti, hogy minimalizálod az anyagi ragaszkodásodat az érzékkielégítés irányában. Ez a haladás.

Most már énekelhetsz... ó, megvannak ezek... énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(japa) (szakadás)

Énekeld a Hare Kṛṣṇát.

(japa) (tűzáldozati imák)

namaḥ apavitraḥ pavitro vā

sarvāvasthāṁ gato 'pi vā

yaḥ smaret puṇḍarīkākṣaṁ

sa bahyābhyantara-śuciḥ

śrī viṣṇu, śrī viṣṇu, śrī viṣṇu

(Garuḍa Purāṇa)

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

svāhā

Tedd … miért bal kézzel? Jobb kézzel!

svāhā

svāhā

. . . (homályos)

nama om viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya

bhūtale śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine.

Svāhā

Tedd … bármikor azt mondom, hogy svāhā

svāhā

svāhā

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktisiddhānta-sarasvatīti nāmine

śrī-vārṣabhānavī-devī-dayitāya kṛpābdhaye

kṛṣṇa-sambandha-vijñāna-dāyine prabhave namaḥ

mādhuryojjvala-premāḍhya-śrī-rūpānuga-bhaktida-

śrī-gaura-karuṇā-śakti-vigrahāya namo 'stu te

namas te gaura-vāṇī-śrī-mūrtaye dīna-tāriṇe

rūpānuga-viruddhāpasiddhānta-dhvānta-hāriṇe

svāhā, svāhā, svāhā

namo gaura-kiśorāya sākṣād-vairāgya-mūrtaye

vipralambha-rasāmbhodhe pādāmbujāya te namaḥ

svāhā, svāhā, svāhā

namo bhaktivinodāya sac-cid-ānanda-nāmine

gaura-śakti-svarūpāya rūpānuga-varāya te

svāhā

svāhā

svāhā

gaurāvirbhāva-bhūmes tvaṁ nirdeṣṭā saj-jana-priyaḥ

vaiṣṇava-sārvabhaumaḥ śrī-jagannāthāya te namaḥ

svāhā

svāhā

svāhā

vāñchā-kalpatarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca

patitānāṁ pāvenebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

svāhā

svāhā

svāhā

namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te

kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ

svāhā

svāhā

svāhā

pañca-tattvātmakaṁ kṛṣṇaṁ bhakta-rūpa-svarūpakam

bhaktākhyaṁ bhaktāvatāraṁ namāmi bhakta-śaktikam

svāhā

svāhā

svāhā

Vedd el ezt.

he kṛṣṇa karuṇā-sindho dīna-bandho jagat-pate

gopeśa gopikā-kānta rādhā-kānta namo 'stu te

svāhā

svāhā

svāhā

jayatāṁ, suratau, paṅgor, mama, manda, mater, gate

mat, sarvasva, padām, bhojau, rādhā, madana, mohanau

(Sambandhādhideva Praṇāma)

svāhā

svāhā

svāhā

dīvyad, vṛnda, araṇya, kalpa, drumādhaḥ

śrīmad, ratna, agāra, siṁha, asana-sthau

śrī śrī, rādhā, śrīla, govinda, devau

preṣṭhā, devī, sevya, mānau, smarāmi

(Abhidheyādhideva Praṇāma)

svāhā

svāhā

svāhā

śrīman, rāsa, rasa, arambhī, vaṁśī, vaṭa, taṭa, sthitaḥ

karṣan, veṇu, svanair, gopīr, gopī, nāthaḥ, śriye, astu, naḥ

(Prayojanādhideva Praṇāma)

svāhā

svāhā

svāhā

tapta-kāñcana-gaurāṅgi rādhe vṛndāvaneśvari

vṛṣabhānu-sute devī praṇamāmi hari-priye

svāhā

svāhā

svāhā

Álljatok fel azzal a banánnal.

(az imák folytatódnak)

namo brahmaṇya-devāya

go-brāhmaṇa-hitāya ca

jagad-dhitāya kṛṣṇāya

govindāya namo namaḥ

namo brahmaṇya-devāya

go-brāhmaṇa-hitāya ca

jagad-dhitāya kṛṣṇāya

govindāya namo namaḥ

namo brahmaṇya-devāya

go-brāhmaṇa-hitāya ca

jagad-dhitāya kṛṣṇāya

govindāya namo namaḥ

Helyezzétek el azt a banánt így.

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare

hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

Boruljatok le. (az imák folytatódnak)

nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale

śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine.

Jól van.

Bhakták: Jaya.

Prabhupāda: Most énekeljetek. Hare Kṛṣṇa. Énekeljétek.

Fiatal nő: Elnézést kérek. Beszélnem kell veled.

Prabhupāda: Kérlek, várj.

Fiatal nő: Nem.

Prabhupāda: Hadd fejezzem be. Hadd fejezzem be.

Viṣṇujana: Nem beszélhetsz vele.

Fiatal nő: De igen. Te ott ülsz fenn, és ezek az emberek pedig itt ülnek, és úgy fest, mintha egy trónon ülnél. És úgy érzed...

Viṣṇujana: Nem.

Fiatal nő: Elnézést? Nem, ez nem helyes.

Prabhupāda: Jól van. Énekeljünk.

(kīrtana) (prema-dhvanī) Nagyon szépen köszönöm. (a bhakták felajánlják hódolatukat)

Prabhupāda: Hol van az a lány? Elment?

Viṣṇujana: Azt hiszem, Madhudviṣa elmagyarázta neki. Nem tudott a leborulásról és a többiről.

Prabhupāda: Mi volt a kérdése?

Viṣṇujana: Azt gondolta, hogy úgy borulunk le előtted, mintha Isten lennél. Ezt nehezményezi, mert a keresztény vallásban az áll: "Senki előtt ne borulj le."

Prabhupāda: Hogy magyarázta meg?

Viṣṇujana: Nem tudom.

Prabhupāda: (nevet) Nem magyaráztad el, hogy nem Istenként, hanem Isten képviselőjeként borulunk le? Nem tudtad így elmagyarázni?

Madhudviṣa: Azt hiszem, ott van, ha szeretnél vele beszélni.

Viṣṇujana: Elmagyarázhatod neki te.

Tamāla Kṛṣṇa: Igen, jobb lenne, ha... elmagyaráznád neki. Talán jobb lenne, mintha idejönne és szitkozódna.

Prabhupāda: Hívd ide. Hívd ide. Hívd ide. (szakadás)

Prabhupāda: Kiosszátok a prasādát?

Prabhupāda: Mindenkinek? Kint is?

Upendra: Prabhupāda? Holnap 12:30-kor... felveszünk... 12:15 körül egy előadásra az Egyetemen.

Prabhupāda: Mi az egyesség?

Upendra: Ez... egy kis előadóterem. Hetven ember fér el benne. Hirdetéseket tettek közzé az egyetemen és az egyetemi újságban is. Szóval, fogalmunk sincs, kik fognak jönni, de hirdették.

Prabhupāda: Fogsz majd tudni gyűjteni?

Upendra: Diszkréten igen. Megkérjük rá őket, amikor távoznak. (vége)