HU/SB 4.7.14 - Revision history

Vanibot: Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form

2020-09-06T18:23:46Z

Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form

← Older revision		Revision as of 18:23, 6 September 2020
Line 24:		Line 24:

	<div class="synonyms">		<div class="synonyms">
	''vidyā''—tanulás; ''tapaḥ''—lemondások; ''vrata''—fogadalmak; ''dharān''—a követők; ''mukhataḥ''—a szájból; ''sma''—volt; ''viprān''—a brāhmaṇák; ''brahmā''—az Úr Brahmā; ''ātma-tattvam''—önmegvalósítás; ''avitum''—szétoszlatni; ''prathamam''—először; ''tvam''—téged; ''asrāk''—teremtett; ''tat''—ezért; ''brāhmaṇān''—a brāhmaṇák; ''parama''~~—óh~~, kiváló személyiség; ''sarva''—mind; ''vipatsu''—veszélyben; ''pāsi''—megvéded; ''pālaḥ''—mint a védelmező; ''paśūn''—az állatok; ''iva''—mint; ''vibho''~~—óh~~, hatalmas személyiség; ''pragṛhīta''—kézbe véve; ''daṇḍaḥ''—egy bot.		''vidyā''—tanulás; ''tapaḥ''—lemondások; ''vrata''—fogadalmak; ''dharān''—a követők; ''mukhataḥ''—a szájból; ''sma''—volt; ''viprān''—a brāhmaṇák; ''brahmā''—az Úr Brahmā; ''ātma-tattvam''—önmegvalósítás; ''avitum''—szétoszlatni; ''prathamam''—először; ''tvam''—téged; ''asrāk''—teremtett; ''tat''—ezért; ''brāhmaṇān''—a brāhmaṇák; ''parama''—ó, kiváló személyiség; ''sarva''—mind; ''vipatsu''—veszélyben; ''pāsi''—megvéded; ''pālaḥ''—mint a védelmező; ''paśūn''—az állatok; ''iva''—mint; ''vibho''—ó, hatalmas személyiség; ''pragṛhīta''—kézbe véve; ''daṇḍaḥ''—egy bot.
	</div>		</div>

Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	Társadalmi helyzetétől függetlenül az emberi lény sajátságos kötelessége a társadalomban az, hogy a védikus śāstrákban meghatározott szabályok követésével uralkodjon az elme és az érzékek fölött. Az Úr Śivát paśupatinak hívják, mert oltalmazza az élőlények fejlett tudatát, hogy követhessék a varṇa és āśrama védikus rendszerét. A paśu szó állatra és emberi lényre egyaránt utal. Ez a vers kijelenti, hogy az Úr Śiva mindig megvédi az állatokat és az állatias élőlényeket, akik lelki értelemben nem túlságosan fejlettek. Ezenkívül azt is elmondja, hogy a brāhmaṇák a Legfelsőbb Úr szájából jöttek létre. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az Úr Śivát a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu képviselőjének szólítják. A védikus irodalom tudtunkra adja, hogy a brāhmaṇák Viṣṇu ~~univerzális~~ formájának szájából, a kṣatriyák a karjaiból, a vaiśyák a hasából illetve a derekából, a śūdrák pedig a lábából születtek. A test felépítésében a fej a legfontosabb tényező. A brāhmaṇák az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szájából születtek, hogy elfogadják a Viṣṇu imádatára szánt adományokat, és terjesszék a védikus tudást. Az Úr Śivát paśupatiként, a brāhmaṇák és minden más élőlény védelmezőjeként ismerik. Megvédi őket a nem brāhmaṇák, vagyis a műveletlen emberek támadásaitól, akik ellenzik az önmegvalósítás folyamatát.		Társadalmi helyzetétől függetlenül az emberi lény sajátságos kötelessége a társadalomban az, hogy a védikus śāstrákban meghatározott szabályok követésével uralkodjon az elme és az érzékek fölött. Az Úr Śivát paśupatinak hívják, mert oltalmazza az élőlények fejlett tudatát, hogy követhessék a varṇa és āśrama védikus rendszerét. A paśu szó állatra és emberi lényre egyaránt utal. Ez a vers kijelenti, hogy az Úr Śiva mindig megvédi az állatokat és az állatias élőlényeket, akik lelki értelemben nem túlságosan fejlettek. Ezenkívül azt is elmondja, hogy a brāhmaṇák a Legfelsőbb Úr szájából jöttek létre. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az Úr Śivát a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu képviselőjének szólítják. A védikus irodalom tudtunkra adja, hogy a brāhmaṇák Viṣṇu kozmikus formájának szájából, a kṣatriyák a karjaiból, a vaiśyák a hasából illetve a derekából, a śūdrák pedig a lábából születtek. A test felépítésében a fej a legfontosabb tényező. A brāhmaṇák az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szájából születtek, hogy elfogadják a Viṣṇu imádatára szánt adományokat, és terjesszék a védikus tudást. Az Úr Śivát paśupatiként, a brāhmaṇák és minden más élőlény védelmezőjeként ismerik. Megvédi őket a nem brāhmaṇák, vagyis a műveletlen emberek támadásaitól, akik ellenzik az önmegvalósítás folyamatát.

	Ennek a szónak egy másik jelentése az, hogy azok, akik pusztán a Védák rituációkat leíró részeihez ragaszkodnak, és nem értik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetét, azok nem állnak fejlettebb szinten az állatoknál. A Śrīmad-Bhāgavatam már az elején megerősíti, hogy ha valaki követi ugyan a Védák szertartásait, ám nem ébreszti fel Kṛṣṇa-tudatát, akkor minden igyekezete kárba vész. Dakṣa yajñájának megsemmisítésével az Úr Śivának az volt a célja, hogy megbüntesse Dakṣát, mert azzal, hogy nem törődött vele, nagy sértést követett el. Az Úr Śiva büntetése olyan volt, mint a tehénpásztorfiúé, aki botot tart a kezében, hogy megijessze jószágait. Gyakran mondják, hogy ahhoz, hogy az állatokat megvédelmezze, az embernek botra van szüksége, mert az állatok nem hallgatnak indokokra és érvekre. Az ő esetükben az érvek és a logika egyedül az argumentum ad baculum — ha nincs a kezünkben bot, nem engedelmeskednek. Az állatias emberek rétegének meggyőzéséhez szükség van erőszakra, míg azok számára, akik fejlettek, az értelem, az érvek és a hiteles szentírások szava is elegendő. Akik pusztán a védikus rítusokhoz ragaszkodnak, anélkül hogy tovább fejlődnének az odaadó szolgálatban, a Kṛṣṇa-tudatban, azok szinte olyanok, mint az állatok. Az Úr Śiva felelős azért, hogy megvédelmezze és néha meg is büntesse őket, ahogyan Dakṣával is tette.		Ennek a szónak egy másik jelentése az, hogy azok, akik pusztán a Védák rituációkat leíró részeihez ragaszkodnak, és nem értik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetét, azok nem állnak fejlettebb szinten az állatoknál. A Śrīmad-Bhāgavatam már az elején megerősíti, hogy ha valaki követi ugyan a Védák szertartásait, ám nem ébreszti fel Kṛṣṇa-tudatát, akkor minden igyekezete kárba vész. Dakṣa yajñájának megsemmisítésével az Úr Śivának az volt a célja, hogy megbüntesse Dakṣát, mert azzal, hogy nem törődött vele, nagy sértést követett el. Az Úr Śiva büntetése olyan volt, mint a tehénpásztorfiúé, aki botot tart a kezében, hogy megijessze jószágait. Gyakran mondják, hogy ahhoz, hogy az állatokat megvédelmezze, az embernek botra van szüksége, mert az állatok nem hallgatnak indokokra és érvekre. Az ő esetükben az érvek és a logika egyedül az argumentum ad baculum — ha nincs a kezünkben bot, nem engedelmeskednek. Az állatias emberek rétegének meggyőzéséhez szükség van erőszakra, míg azok számára, akik fejlettek, az értelem, az érvek és a hiteles szentírások szava is elegendő. Akik pusztán a védikus rítusokhoz ragaszkodnak, anélkül hogy tovább fejlődnének az odaadó szolgálatban, a Kṛṣṇa-tudatban, azok szinte olyanok, mint az állatok. Az Úr Śiva felelős azért, hogy megvédelmezze és néha meg is büntesse őket, ahogyan Dakṣával is tette.

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-25T14:44:36Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 4. ének, 7. fejezet|H14]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 4|Negyedik Ének]] - [[HU/SB 4.7: Daksa áldozata| HETEDIK FEJEZET: Dakṣa áldozata]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 4.7.13| SB 4.7.13]] '''[[HU/SB 4.7.13|SB 4.7.13]] - [[HU/SB 4.7.15|SB 4.7.15]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 4.7.15| SB 4.7.15]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 4.7.14|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 14. VERS ====

<div class="verse">
:vidyā-tapo-vrata-dharān mukhataḥ sma viprān
:brahmātma-tattvam avituṁ prathamaṁ tvam asrāk
:tad brāhmaṇān parama sarva-vipatsu pāsi
:pālaḥ paśūn iva vibho pragṛhīta-daṇḍaḥ
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''vidyā''—tanulás; ''tapaḥ''—lemondások; ''vrata''—fogadalmak; ''dharān''—a követők; ''mukhataḥ''—a szájból; ''sma''—volt; ''viprān''—a brāhmaṇák; ''brahmā''—az Úr Brahmā; ''ātma-tattvam''—önmegvalósítás; ''avitum''—szétoszlatni; ''prathamam''—először; ''tvam''—téged; ''asrāk''—teremtett; ''tat''—ezért; ''brāhmaṇān''—a brāhmaṇák; ''parama''—óh, kiváló személyiség; ''sarva''—mind; ''vipatsu''—veszélyben; ''pāsi''—megvéded; ''pālaḥ''—mint a védelmező; ''paśūn''—az állatok; ''iva''—mint; ''vibho''—óh, hatalmas személyiség; ''pragṛhīta''—kézbe véve; ''daṇḍaḥ''—egy bot.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Kedves Uram, kiváló és hatalmas Śiva! Először az Úr Brahmā szájából születtél meg, hogy megóvd a brāhmaṇákat a tanulás, a lemondás, a fogadalmak és az önmegvalósítás útján. A brāhmaṇák oltalmazója lévén mindig védelmezed az általuk követett szabályozó elveket, ahogyan a tehénpásztorfiúk is botot fognak a kezükben, hogy megvédjék a teheneket.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Társadalmi helyzetétől függetlenül az emberi lény sajátságos kötelessége a társadalomban az, hogy a védikus śāstrákban meghatározott szabályok követésével uralkodjon az elme és az érzékek fölött. Az Úr Śivát paśupatinak hívják, mert oltalmazza az élőlények fejlett tudatát, hogy követhessék a varṇa és āśrama védikus rendszerét. A paśu szó állatra és emberi lényre egyaránt utal. Ez a vers kijelenti, hogy az Úr Śiva mindig megvédi az állatokat és az állatias élőlényeket, akik lelki értelemben nem túlságosan fejlettek. Ezenkívül azt is elmondja, hogy a brāhmaṇák a Legfelsőbb Úr szájából jöttek létre. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az Úr Śivát a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu képviselőjének szólítják. A védikus irodalom tudtunkra adja, hogy a brāhmaṇák Viṣṇu univerzális formájának szájából, a kṣatriyák a karjaiból, a vaiśyák a hasából illetve a derekából, a śūdrák pedig a lábából születtek. A test felépítésében a fej a legfontosabb tényező. A brāhmaṇák az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szájából születtek, hogy elfogadják a Viṣṇu imádatára szánt adományokat, és terjesszék a védikus tudást. Az Úr Śivát paśupatiként, a brāhmaṇák és minden más élőlény védelmezőjeként ismerik. Megvédi őket a nem brāhmaṇák, vagyis a műveletlen emberek támadásaitól, akik ellenzik az önmegvalósítás folyamatát.

Ennek a szónak egy másik jelentése az, hogy azok, akik pusztán a Védák rituációkat leíró részeihez ragaszkodnak, és nem értik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyzetét, azok nem állnak fejlettebb szinten az állatoknál. A Śrīmad-Bhāgavatam már az elején megerősíti, hogy ha valaki követi ugyan a Védák szertartásait, ám nem ébreszti fel Kṛṣṇa-tudatát, akkor minden igyekezete kárba vész. Dakṣa yajñájának megsemmisítésével az Úr Śivának az volt a célja, hogy megbüntesse Dakṣát, mert azzal, hogy nem törődött vele, nagy sértést követett el. Az Úr Śiva büntetése olyan volt, mint a tehénpásztorfiúé, aki botot tart a kezében, hogy megijessze jószágait. Gyakran mondják, hogy ahhoz, hogy az állatokat megvédelmezze, az embernek botra van szüksége, mert az állatok nem hallgatnak indokokra és érvekre. Az ő esetükben az érvek és a logika egyedül az argumentum ad baculum — ha nincs a kezünkben bot, nem engedelmeskednek. Az állatias emberek rétegének meggyőzéséhez szükség van erőszakra, míg azok számára, akik fejlettek, az értelem, az érvek és a hiteles szentírások szava is elegendő. Akik pusztán a védikus rítusokhoz ragaszkodnak, anélkül hogy tovább fejlődnének az odaadó szolgálatban, a Kṛṣṇa-tudatban, azok szinte olyanok, mint az állatok. Az Úr Śiva felelős azért, hogy megvédelmezze és néha meg is büntesse őket, ahogyan Dakṣával is tette.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 4.7.13| SB 4.7.13]] '''[[HU/SB 4.7.13|SB 4.7.13]] - [[HU/SB 4.7.15|SB 4.7.15]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 4.7.15| SB 4.7.15]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__