HU/SB 3.9.42 - Revision history

Vanibot: Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form

2020-09-06T13:20:51Z

Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form

← Older revision		Revision as of 13:20, 6 September 2020
Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége a legkedvesebb a feltételekhez kötött és a felszabadult szinten egyaránt. Ha valaki nem tudja, hogy az Úr az egyetlen, aki a legkedvesebb számára, akkor az élet feltételekhez kötött állapotában van, s amikor tökéletesen tisztában van vele, akkor felszabadultnak kell tekinteni. ~~Kapcsolatunknak az~~ Úrral különféle fokozatai vannak, annak alapján, milyen megvalósításra teszünk szert arról, miért a Legfelsőbb Úr minden élőlény számára a legkedvesebb. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 15.7\|BG 15.7]]) érthetően elmondja, mi a valódi ok: mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ ~~sanātanaḥ – az~~ élőlények a Legfelsőbb Úr örök, szerves részei. Az élőlényt ātmānak, az Urat pedig Paramātmānak hívják. Az élőlényt Brahmannak, az Urat pedig Parabrahmannak, azaz Parameśvarának nevezik. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ. A feltételekhez kötött lelkek, akik nem jutottak el az önmegvalósításig, az anyagi testet tekintik a legkedvesebbnek, s ez a felfogás kiterjed az egész testre, ~~koncentráltan~~ és másokra kiterjesztve is. Az ember ragaszkodása saját testéhez és annak kiterjedéseihez, vagyis a gyerekekhez és a rokonokhoz valójában az igazi élőlény jelenléte miatt fejlődik ki. Amint az igazi élőlény elhagyja a testet, még a legkedvesebb gyermek teste sem vonzó többé. A vonzódás valódi alapja tehát az élő szikra, a Legfelsőbb örök része, nem pedig a test. Mivel az élőlények szintén az egész élőlény részei, a ragaszkodás valódi alapját mindenki számára a legfelsőbb élőlény jelenti. Aki elfelejtette, mi az alapja a szeretetnek, amit minden iránt érez, annak szeretete csak pislákol, mert māyāban van. Az ember annál inkább eltávolodik a szeretet alapjaitól, minél jobban māyā hatása alatt áll, s valójában semmit sem képes szeretni, míg az Úr szerető szolgálata ki nem alakul benne.		A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége a legkedvesebb a feltételekhez kötött és a felszabadult szinten egyaránt. Ha valaki nem tudja, hogy az Úr az egyetlen, aki a legkedvesebb számára, akkor az élet feltételekhez kötött állapotában van, s amikor tökéletesen tisztában van vele, akkor felszabadultnak kell tekinteni. Az Úrral való kapcsolatunknak különféle fokozatai vannak, annak alapján, milyen megvalósításra teszünk szert arról, miért a Legfelsőbb Úr minden élőlény számára a legkedvesebb. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 15.7\|BG 15.7]]) érthetően elmondja, mi a valódi ok: ''mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ'' – az élőlények a Legfelsőbb Úr örök, szerves részei. Az élőlényt ātmānak, az Urat pedig Paramātmānak hívják. Az élőlényt Brahmannak, az Urat pedig Parabrahmannak, azaz Parameśvarának nevezik. ''Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ'' (BS 5.1). A feltételekhez kötött lelkek, akik nem jutottak el az önmegvalósításig, az anyagi testet tekintik a legkedvesebbnek, s ez a felfogás koncentráltan kiterjed az egész testre, és másokra kiterjesztve is. Az ember ragaszkodása saját testéhez és annak kiterjedéseihez, vagyis a gyerekekhez és a rokonokhoz, valójában az igazi élőlény jelenléte miatt fejlődik ki. Amint az igazi élőlény elhagyja a testet, még a legkedvesebb gyermek teste sem vonzó többé. A vonzódás valódi alapja tehát az élő szikra, a Legfelsőbb örök része, nem pedig a test. Mivel az élőlények szintén az egész élőlény részei, a ragaszkodás valódi alapját mindenki számára a legfelsőbb élőlény jelenti. Aki elfelejtette, mi az alapja a szeretetnek, amit minden iránt érez, annak szeretete csak pislákol, mert māyāban van. Az ember annál inkább eltávolodik a szeretet alapjaitól, minél jobban māyā hatása alatt áll, s valójában semmit sem képes szeretni, míg az Úr szerető szolgálata ki nem alakul benne.

	Ez a vers hangsúlyozza, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell irányítanunk a szeretetünket. A ~~kuryāt~~ szó rendkívül jelentőségteljes. Jelentése: „rendelkeznünk kell vele”. Mindez azt emeli ki, hogy mind jobban és jobban kell ragaszkodnunk a szeretet elvéhez. A szerves rész, a lelki élőlény tapasztalja māyā befolyását, ám a Felsőlélek, Paramātmā nem kerülhet a hatása alá. A māyāvādī filozófusok, akik elfogadják, hogy māyā hatást gyakorol az élőlényre, eggyé akarnak válni Paramātmāval. De mivel valójában nem szeretik Paramātmāt, örökre māyā csapdájában maradnak, s képtelenek Paramātmā közelébe kerülni. Mindez amiatt történik, hogy nem szeretik Paramātmāt. Egy gazdag és fösvény ember nem tudja, mire költse a pénzét, ezért lehet bármilyen gazdag, fukarsága miatt örökre szegény marad. Az azonban~~, aki~~ tudja, hogyan használja vagyonát, gyorsan meggazdagodhat, még kevéske pénzzel a zsebében is.		Ez a vers hangsúlyozza, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell irányítanunk a szeretetünket. A „kuryāt” szó rendkívül jelentőségteljes. Jelentése: „rendelkeznünk kell vele”. Mindez azt emeli ki, hogy mind jobban és jobban kell ragaszkodnunk a szeretet elvéhez. A szerves rész, a lelki élőlény, tapasztalja māyā befolyását, ám a Felsőlélek, Paramātmā, nem kerülhet a hatása alá. A māyāvādī filozófusok, akik elfogadják, hogy māyā hatást gyakorol az élőlényre, eggyé akarnak válni Paramātmāval. De mivel valójában nem szeretik Paramātmāt, örökre māyā csapdájában maradnak, s képtelenek Paramātmā közelébe kerülni. Mindez amiatt történik, hogy nem szeretik Paramātmāt. Egy gazdag és fösvény ember nem tudja, mire költse a pénzét, ezért lehet bármilyen gazdag, fukarsága miatt örökre szegény marad. Aki azonban tudja, hogyan használja vagyonát, gyorsan meggazdagodhat, még kevéske pénzzel is a zsebében.

	A szem és a nap nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással, mert napfény nélkül a szem nem lát. De a test többi része amiatt, hogy a naphoz mint hőforráshoz ragaszkodik, sokkal nagyobb hasznát látja a napnak, mint a szem. A nap iránti ragaszkodás nélkül a szem nem bírja elviselni a nap sugarait, azaz képtelen megérteni a nap sugarainak hasznát. Hasonló módon az empirikus filozófusok amiatt, hogy nincs bennük szeretet, a Brahmanról szóló elméleti tudásuk ellenére sem tudják hasznát venni a Legfelsőbb Brahman kegyének. Rengeteg személytelenséget valló filozófus marad örökre māyā befolyása alatt, mert bár elmélyednek a Brahmanról szóló elméleti tudásban, nem fejlesztik ki a Brahman iránti szeretetüket, és hibás módszereik miatt nincs is reményük erre. A napisten híve még erről a bolygóról és akkor is láthatja urát eredeti valójában, ha történetesen vak, míg az, aki nem híve a napnak, még elviselni sem képes a ragyogó napfényt. Éppen így az odaadó szolgálat révén és annak köszönhetően, hogy felébredt benne a tiszta szeretet, még az is láthatja az Istenség Személyiségét magában, aki történetesen még nem érte el a jñānī szintet. Az embernek minden körülmények között arra kell törekednie, hogy kifejlessze magában az Isten iránti szeretetet, s ez minden problémáját megoldja majd, amivel szembekerül.		A szem és a nap nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással, mert napfény nélkül a szem nem lát. De a test többi része amiatt, hogy a naphoz, mint hőforráshoz ragaszkodik, sokkal nagyobb hasznát látja a napnak, mint a szem. A nap iránti ragaszkodás nélkül a szem nem bírja elviselni a nap sugarait, azaz képtelen megérteni a nap sugarainak hasznát. Hasonló módon az empirikus filozófusok amiatt, hogy nincs bennük szeretet, a Brahmanról szóló elméleti tudásuk ellenére sem tudják hasznát venni a Legfelsőbb Brahman kegyének. Rengeteg személytelenséget valló filozófus marad örökre māyā befolyása alatt, mert bár elmélyednek a Brahmanról szóló elméleti tudásban, nem fejlesztik ki a Brahman iránti szeretetüket, és hibás módszereik miatt nincs is reményük erre. A napisten híve még erről a bolygóról és akkor is láthatja urát eredeti valójában, ha történetesen vak, míg az, aki nem híve a napnak, még elviselni sem képes a ragyogó napfényt. Éppen így az odaadó szolgálat révén és annak köszönhetően, hogy felébredt benne a tiszta szeretet, még az is láthatja az Istenség Személyiségét magában, aki történetesen még nem érte el a jñānī szintet. Az embernek minden körülmények között arra kell törekednie, hogy kifejlessze magában az Isten iránti szeretetet, s ez minden problémáját megoldja majd, amivel szembekerül.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-02-18T09:49:39Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 9. fejezet|H42]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.9: Brahma teremtő energiáért imádkozik| KILENCEDIK FEJEZET: Brahmā teremtő energiáért imádkozik]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.9.41| SB 3.9.41]] '''[[HU/SB 3.9.41|SB 3.9.41]] - [[HU/SB 3.9.43|SB 3.9.43]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.9.43| SB 3.9.43]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.9.42|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 42. VERS ====

<div class="verse">
:aham ātmātmanāṁ dhātaḥ
:preṣṭhaḥ san preyasām api
:ato mayi ratiṁ kuryād
:dehādir yat-kṛte priyaḥ
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''aham''–Én vagyok; ''ātmā''–a Felsőlélek; ''ātmanām''–minden más léleknek; ''dhātaḥ''–irányító; ''preṣṭhaḥ''–a legkedvesebb; ''san''–lény; ''preyasām''–minden kedves dolognak; ''api''–bizonyára; ''ataḥ''–ezért; ''mayi''–Nekem; ''ratim''–ragaszkodás; ''kuryāt''–tennie kell; ''deha-ādiḥ''–a test és az elme; ''yat-kṛte''–aki miatt; ''priyaḥ''–nagyon kedves.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Én vagyok minden egyén Felsőlelke. Én vagyok a legfelsőbb irányító és a legkedvesebb. Az emberek helytelenül a durva és finom anyagi testekhez ragaszkodnak, pedig egyedül Hozzám kellene ragaszkodniuk.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége a legkedvesebb a feltételekhez kötött és a felszabadult szinten egyaránt. Ha valaki nem tudja, hogy az Úr az egyetlen, aki a legkedvesebb számára, akkor az élet feltételekhez kötött állapotában van, s amikor tökéletesen tisztában van vele, akkor felszabadultnak kell tekinteni. Kapcsolatunknak az Úrral különféle fokozatai vannak, annak alapján, milyen megvalósításra teszünk szert arról, miért a Legfelsőbb Úr minden élőlény számára a legkedvesebb. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 15.7|BG 15.7]]) érthetően elmondja, mi a valódi ok: mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ – az élőlények a Legfelsőbb Úr örök, szerves részei. Az élőlényt ātmānak, az Urat pedig Paramātmānak hívják. Az élőlényt Brahmannak, az Urat pedig Parabrahmannak, azaz Parameśvarának nevezik. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ. A feltételekhez kötött lelkek, akik nem jutottak el az önmegvalósításig, az anyagi testet tekintik a legkedvesebbnek, s ez a felfogás kiterjed az egész testre, koncentráltan és másokra kiterjesztve is. Az ember ragaszkodása saját testéhez és annak kiterjedéseihez, vagyis a gyerekekhez és a rokonokhoz valójában az igazi élőlény jelenléte miatt fejlődik ki. Amint az igazi élőlény elhagyja a testet, még a legkedvesebb gyermek teste sem vonzó többé. A vonzódás valódi alapja tehát az élő szikra, a Legfelsőbb örök része, nem pedig a test. Mivel az élőlények szintén az egész élőlény részei, a ragaszkodás valódi alapját mindenki számára a legfelsőbb élőlény jelenti. Aki elfelejtette, mi az alapja a szeretetnek, amit minden iránt érez, annak szeretete csak pislákol, mert māyāban van. Az ember annál inkább eltávolodik a szeretet alapjaitól, minél jobban māyā hatása alatt áll, s valójában semmit sem képes szeretni, míg az Úr szerető szolgálata ki nem alakul benne.

Ez a vers hangsúlyozza, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell irányítanunk a szeretetünket. A kuryāt szó rendkívül jelentőségteljes. Jelentése: „rendelkeznünk kell vele”. Mindez azt emeli ki, hogy mind jobban és jobban kell ragaszkodnunk a szeretet elvéhez. A szerves rész, a lelki élőlény tapasztalja māyā befolyását, ám a Felsőlélek, Paramātmā nem kerülhet a hatása alá. A māyāvādī filozófusok, akik elfogadják, hogy māyā hatást gyakorol az élőlényre, eggyé akarnak válni Paramātmāval. De mivel valójában nem szeretik Paramātmāt, örökre māyā csapdájában maradnak, s képtelenek Paramātmā közelébe kerülni. Mindez amiatt történik, hogy nem szeretik Paramātmāt. Egy gazdag és fösvény ember nem tudja, mire költse a pénzét, ezért lehet bármilyen gazdag, fukarsága miatt örökre szegény marad. Az azonban, aki tudja, hogyan használja vagyonát, gyorsan meggazdagodhat, még kevéske pénzzel a zsebében is.

A szem és a nap nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással, mert napfény nélkül a szem nem lát. De a test többi része amiatt, hogy a naphoz mint hőforráshoz ragaszkodik, sokkal nagyobb hasznát látja a napnak, mint a szem. A nap iránti ragaszkodás nélkül a szem nem bírja elviselni a nap sugarait, azaz képtelen megérteni a nap sugarainak hasznát. Hasonló módon az empirikus filozófusok amiatt, hogy nincs bennük szeretet, a Brahmanról szóló elméleti tudásuk ellenére sem tudják hasznát venni a Legfelsőbb Brahman kegyének. Rengeteg személytelenséget valló filozófus marad örökre māyā befolyása alatt, mert bár elmélyednek a Brahmanról szóló elméleti tudásban, nem fejlesztik ki a Brahman iránti szeretetüket, és hibás módszereik miatt nincs is reményük erre. A napisten híve még erről a bolygóról és akkor is láthatja urát eredeti valójában, ha történetesen vak, míg az, aki nem híve a napnak, még elviselni sem képes a ragyogó napfényt. Éppen így az odaadó szolgálat révén és annak köszönhetően, hogy felébredt benne a tiszta szeretet, még az is láthatja az Istenség Személyiségét magában, aki történetesen még nem érte el a jñānī szintet. Az embernek minden körülmények között arra kell törekednie, hogy kifejlessze magában az Isten iránti szeretetet, s ez minden problémáját megoldja majd, amivel szembekerül.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.9.41| SB 3.9.41]] '''[[HU/SB 3.9.41|SB 3.9.41]] - [[HU/SB 3.9.43|SB 3.9.43]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.9.43| SB 3.9.43]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__