HU/SB 3.32.28 - Revision history

TattvaDarsana at 14:04, 30 September 2020

2020-09-30T14:04:23Z

← Older revision		Revision as of 14:04, 30 September 2020
Line 24:		Line 24:

	<div class="synonyms">		<div class="synonyms">
	''jñānam''—tudás; ''ekam''—egy; ''parācīnaiḥ''~~—ellene vannak~~; ''indriyaiḥ''—az érzékek által; ''brahma''—a Legfelsőbb Abszolút Igazság; ''nirguṇam''—az anyagi kötőerőkön túl; ''avabhāti''—megjelenik; ''artha-rūpeṇa''—különféle tárgyak formájában; ''bhrāntyā''—tévesen; ''śabda-ādi''—hang stb.; ''dharmiṇā''—felruházva vele.		''jñānam''—tudás; ''ekam''—egy; ''parācīnaiḥ''—idegenkednek; ''indriyaiḥ''—az érzékek által; ''brahma''—a Legfelsőbb Abszolút Igazság; ''nirguṇam''—az anyagi kötőerőkön túl; ''avabhāti''—megjelenik; ''artha-rūpeṇa''—különféle tárgyak formájában; ''bhrāntyā''—tévesen; ''śabda-ādi''—hang stb.; ''dharmiṇā''—felruházva vele.
	</div>		</div>

Line 31:		Line 31:

	<div class="translation">		<div class="translation">
	Akik ~~ellene vannak~~ a ~~Transzcendensnek~~, azok a Legfelsőbb Abszolút Igazságot másképpen valósítják meg a spekulatív érzéki felfogáson keresztül, ezért téves találgatásaik miatt számukra minden relatívnak tűnik.		Akik idegenkednek a Transzcendenstől, azok a Legfelsőbb Abszolút Igazságot másképpen valósítják meg a spekulatív érzéki felfogáson keresztül, ezért téves találgatásaik miatt számukra minden relatívnak tűnik.
	</div>		</div>

Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	A Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége egy, aki személytelen arculatában kiterjedve mindenhol jelen van. Ezt a Bhagavad-gītā egyértelműen kijelenti. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja: „Minden, ami tapasztalható, nem más, mint energiám kiterjedése.” Mindent Ő tart fent, de ez nem jelenti azt, hogy Ő mindenben benne van. Az érzékfelfogás, például egy dob hangjának hallása, egy szép nő látványa vagy egy tejtermék kellemes ízének érzékelése a nyelv révén a különféle érzékeken keresztül történik, ezért különféleképpen fogjuk fel őket. Az érzékelésből eredő tudás tehát különféle kategóriákra osztható, noha valójában a Legfelsőbb Úr energiájának ~~megnyilvánulásaként minden azonos~~. Ehhez hasonlóan a tűz energiája a hő és a fény, és e két energiája által a tűz ~~sokféleképpen~~, a különféle ~~érzékelésekben nyilvánul meg~~. A māyāvādī filozófusok szerint az efféle változatosság hamis. A vaiṣṇava filozófusok azonban nem tekintik hamisnak a különféle megnyilvánulásokat: úgy fogadják el azokat, hogy nem különböznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, mert nem mások, mint különféle energiáinak megnyilvánulásai.		A Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége egy, aki személytelen arculatában kiterjedve mindenhol jelen van. Ezt a Bhagavad-gītā egyértelműen kijelenti. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja: „Minden, ami tapasztalható, nem más, mint energiám kiterjedése.” Mindent Ő tart fent, de ez nem jelenti azt, hogy Ő mindenben benne van. Az érzékfelfogás, például egy dob hangjának hallása, egy szép nő látványa vagy egy tejtermék kellemes ízének érzékelése a nyelv révén a különféle érzékeken keresztül történik, ezért különféleképpen fogjuk fel őket. Az érzékelésből eredő tudás tehát különféle kategóriákra osztható, noha valójában minden egy, mint a Legfelsőbb Úr energiájának megnyilvánulása. Ehhez hasonlóan a tűz energiája a hő és a fény, és e két energiája által a tűz sokféle változatban, különféle érzékelési formákban képes megnyilvánulni. A māyāvādī filozófusok szerint az efféle változatosság hamis. A vaiṣṇava filozófusok azonban nem tekintik hamisnak a különféle megnyilvánulásokat; úgy fogadják el azokat, hogy nem különböznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, mert nem mások, mint különféle energiáinak megnyilvánulásai.

	A vaiṣṇava filozófusok nem fogadják el azt a filozófiát, mely szerint az Abszolút ~~igaz~~, ez a teremtés pedig ~~hamis~~ (''brahma satyaṁ jagan mithyā''). Ezt azzal a példával illusztrálhatjuk, hogy bár nem minden arany, ami fénylik, ez nem jelenti azt, hogy a csillogó tárgy nem valóság. Az osztriga héja például aranynak tűnik. Az arany szín megjelenése csakis a szemek érzékelésének köszönhető, ez azonban nem jelenti azt, hogy az osztriga héja nem valóságos. Hasonlóképpen az Úr Kṛṣṇa formáját látva az ember nem tudja megérteni, mi Ő valójában, de ez nem jelenti azt, hogy Ő nem valódi. Kṛṣṇa formáját úgy kell megértenünk, ahogyan a tudás ~~olyan~~ könyvei, mint a Brahma-saṁhitā ~~írnak róla~~. ''Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ'': Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök, gyönyörteli lelki testtel rendelkezik. Tökéletlen érzékfelfogásunkkal nem érthetjük meg az Úr formáját. Tudásra kell szert tennünk Róla. Ez a vers éppen ezért azt mondja: ''jñānam ekam''. A Bhagavad-gītā megerősíti, hogy azok, akik ~~csupán látják~~ Kṛṣṇát és közönséges embernek tekintik Őt~~, ostobák~~. Nem ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyisége korlátlan tudását, hatalmát és gazdagságát. ~~Az érzékszervek~~ anyagi ~~spekulációja~~ ahhoz a ~~végkövetkeztetéshez vezet~~, hogy a Legfelsőbb forma nélküli. Az ilyen elmebeli spekulációnak köszönhető, hogy a feltételekhez kötött lélek az illuzórikus energia varázsa alatt tudatlanságban marad. A Legfelsőbb Személyt a transzcendentális hang révén kell megértenünk, melyet a Bhagavad-gītāban kiejt, ahol azt mondja: semmi sem magasabb rendű Nála, s a személytelen Brahman-ragyogás a személyén nyugszik. A Bhagavad-gītā tiszta, abszolút szemléletét a Gangesz folyóhoz hasonlítják. A Gangesz vize olyan tiszta, hogy még a szamarakat és a teheneket is képes megtisztítani. Azok, akik a tiszta Gangeszt semmibe véve a csatornában hömpölygő piszkos vízben akarnak megtisztulni, nem lehetnek sikeresek. Az ember azonban sikerrel szert tehet az Abszolútról szóló tiszta tudásra pusztán azzal, hogy Magát a tiszta Abszolútat hallgatja.		A vaiṣṇava filozófusok nem fogadják el azt a filozófiát, mely szerint az Abszolút valós, ez a teremtés pedig valótlan (''brahma satyaṁ jagan mithyā''). Ezt azzal a példával illusztrálhatjuk, hogy bár nem minden arany, ami fénylik, ez nem jelenti azt, hogy a csillogó tárgy nem valóság. Az osztriga héja például aranynak tűnik. Az arany szín megjelenése csakis a szemek érzékelésének köszönhető, ez azonban nem jelenti azt, hogy az osztriga héja nem valóságos. Hasonlóképpen az Úr Kṛṣṇa formáját látva az ember nem tudja megérteni, mi Ő valójában, de ez nem jelenti azt, hogy Ő nem valódi. Kṛṣṇa formáját úgy kell megértenünk, ahogyan a tudás könyvei, mint a Brahma-saṁhitā, leírják. ''Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ'': Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök, gyönyörteli lelki testtel rendelkezik. Tökéletlen érzékfelfogásunkkal nem érthetjük meg az Úr formáját. Tudásra kell szert tennünk Róla. Ez a vers éppen ezért azt mondja: ''jñānam ekam''. A Bhagavad-gītā megerősíti, hogy ostobák azok, akik miután látták Kṛṣṇát, közönséges embernek tekintik Őt. Nem ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyisége korlátlan tudását, hatalmát és gazdagságát. A anyagi értelemben vett spekulációk ahhoz a következtetéshez vezetnek, hogy a Legfelsőbb forma nélküli. Az ilyen elmebeli spekulációnak köszönhető, hogy a feltételekhez kötött lélek az illuzórikus energia varázsa alatt tudatlanságban marad. A Legfelsőbb Személyt a transzcendentális hang révén kell megértenünk, melyet a Bhagavad-gītāban kiejt, ahol azt mondja: semmi sem magasabb rendű Nála, s a személytelen Brahman-ragyogás az Ő személyén nyugszik. A Bhagavad-gītā tiszta, abszolút szemléletét a Gangesz folyóhoz hasonlítják. A Gangesz vize olyan tiszta, hogy még a szamarakat és a teheneket is képes megtisztítani. Azok, akik a tiszta Gangeszt semmibe véve a csatornában hömpölygő piszkos vízben akarnak megtisztulni, nem lehetnek sikeresek. Az ember azonban sikerrel szert tehet az Abszolútról szóló tiszta tudásra pusztán azzal, hogy Magát a tiszta Abszolútat hallgatja.

	Ez a vers érthetően kijelenti, hogy akik ~~ellene vannak~~ az Istenség Legfelsőbb ~~Személyiségének~~, azok tökéletlen érzékeik segítségével spekulálnak az Abszolút Igazság természetéről. A forma nélküli Brahmant azonban csakis hallás révén lehet érzékelni, személyes tapasztalat által nem. Tudásra tehát hallás útján lehet szert tenni. A Vedānta-sūtra megerősíti: ''śāstra-yonitvāt'', a tiszta tudást a hiteles szentírásokból kell megszerezni. Ezért az úgynevezett spekulatív viták az Abszolút Igazságról mind hiábavalóak. Az élőlény valódi azonossága a tudata, amely mindig jelen van, akár ébren van, akár álmodik, akár mélyen alszik. Még mély álmában is ~~érzékeli~~ tudatával, hogy boldog-e vagy boldogtalan. Így aztán amikor a tudat a finom és a durva anyagi test közvetítő közegén keresztül nyilvánul meg, be van fedve, ám amikor a tudat tiszta, Kṛṣṇa-~~tudatos~~, akkor az ember megszabadul az ismétlődő születés és halál kötelékeitől.		Ez a vers érthetően kijelenti, hogy akik idegenkednek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, azok tökéletlen érzékeik segítségével spekulálnak az Abszolút Igazság természetéről. A forma nélküli Brahmant azonban csakis hallás révén lehet érzékelni, személyes tapasztalat által nem. Tudásra tehát hallás útján lehet szert tenni. A Vedānta-sūtra megerősíti: ''śāstra-yonitvāt'', a tiszta tudást a hiteles szentírásokból kell megszerezni. Ezért az úgynevezett spekulatív viták az Abszolút Igazságról mind hiábavalóak. Az élőlény valódi azonossága a tudata, amely mindig jelen van, akár ébren van, akár álmodik, akár mélyen alszik. Még mély álmában is képes érzékelni tudatával, hogy boldog-e vagy boldogtalan. Így aztán amikor a tudat a finom és a durva anyagi test közvetítő közegén keresztül nyilvánul meg, be van fedve, ám amikor a tudat tiszta, Kṛṣṇa-tudatú, akkor az ember megszabadul az ismétlődő születés és halál kötelékeitől.

	Amikor a szennyezetlen, tiszta tudást már nem fedik be többé az anyagi természet kötőerői, akkor feltárul az élőlény valódi azonossága: ő örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgája. Ennek folyamatát a következőképpen illusztrálhatjuk: A nap fényének sugarai világítanak, s maga a nap is világít. A nap jelenlétében a sugarak ugyanúgy világítanak, mint maga a nap, de amikor fényét egy felhő, vagyis māyā hatalma eltakarja, akkor sötétség uralkodik, ~~vagyis~~ az érzékelés tökéletlenné válik. Ezért ahhoz, hogy az ember kiszabaduljon a tudatlanság bűvöletének ~~börtönéből~~, a hiteles szentírások alapján fel kell ébresztenie lelki tudatát, azaz Kṛṣṇa-tudatát.		Amikor a szennyezetlen, tiszta tudást már nem fedik be többé az anyagi természet kötőerői, akkor feltárul az élőlény valódi azonossága: ő örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgája. Ennek folyamatát a következőképpen illusztrálhatjuk: A nap fényének sugarai világítanak, s maga a nap is világít. A nap jelenlétében a sugarak ugyanúgy világítanak, mint maga a nap, de amikor fényét egy felhő, vagyis māyā hatalma eltakarja, akkor sötétség uralkodik, tehát az érzékelés tökéletlenné válik. Ezért ahhoz, hogy az ember kiszabaduljon a tudatlanság bűvöletének rabságából, a hiteles szentírások alapján fel kell ébresztenie lelki tudatát, azaz Kṛṣṇa-tudatát.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-15T08:41:53Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 32. fejezet|H28]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.32: A gyümölcsöző tettek börtöne| HARMINCKETTEDIK FEJEZET: A gyümölcsöző tettek börtöne]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.32.27| SB 3.32.27]] '''[[HU/SB 3.32.27|SB 3.32.27]] - [[HU/SB 3.32.29|SB 3.32.29]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.32.29| SB 3.32.29]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.32.28|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 28. VERS ====

<div class="verse">
:jñānam ekaṁ parācīnair
:indriyair brahma nirguṇam
:avabhāty artha-rūpeṇa
:bhrāntyā śabdādi-dharmiṇā
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''jñānam''—tudás; ''ekam''—egy; ''parācīnaiḥ''—ellene vannak; ''indriyaiḥ''—az érzékek által; ''brahma''—a Legfelsőbb Abszolút Igazság; ''nirguṇam''—az anyagi kötőerőkön túl; ''avabhāti''—megjelenik; ''artha-rūpeṇa''—különféle tárgyak formájában; ''bhrāntyā''—tévesen; ''śabda-ādi''—hang stb.; ''dharmiṇā''—felruházva vele.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Akik ellene vannak a Transzcendensnek, azok a Legfelsőbb Abszolút Igazságot másképpen valósítják meg a spekulatív érzéki felfogáson keresztül, ezért téves találgatásaik miatt számukra minden relatívnak tűnik.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
A Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége egy, aki személytelen arculatában kiterjedve mindenhol jelen van. Ezt a Bhagavad-gītā egyértelműen kijelenti. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja: „Minden, ami tapasztalható, nem más, mint energiám kiterjedése.” Mindent Ő tart fent, de ez nem jelenti azt, hogy Ő mindenben benne van. Az érzékfelfogás, például egy dob hangjának hallása, egy szép nő látványa vagy egy tejtermék kellemes ízének érzékelése a nyelv révén a különféle érzékeken keresztül történik, ezért különféleképpen fogjuk fel őket. Az érzékelésből eredő tudás tehát különféle kategóriákra osztható, noha valójában a Legfelsőbb Úr energiájának megnyilvánulásaként minden azonos. Ehhez hasonlóan a tűz energiája a hő és a fény, és e két energiája által a tűz sokféleképpen, a különféle érzékelésekben nyilvánul meg. A māyāvādī filozófusok szerint az efféle változatosság hamis. A vaiṣṇava filozófusok azonban nem tekintik hamisnak a különféle megnyilvánulásokat: úgy fogadják el azokat, hogy nem különböznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, mert nem mások, mint különféle energiáinak megnyilvánulásai.

A vaiṣṇava filozófusok nem fogadják el azt a filozófiát, mely szerint az Abszolút igaz, ez a teremtés pedig hamis (''brahma satyaṁ jagan mithyā''). Ezt azzal a példával illusztrálhatjuk, hogy bár nem minden arany, ami fénylik, ez nem jelenti azt, hogy a csillogó tárgy nem valóság. Az osztriga héja például aranynak tűnik. Az arany szín megjelenése csakis a szemek érzékelésének köszönhető, ez azonban nem jelenti azt, hogy az osztriga héja nem valóságos. Hasonlóképpen az Úr Kṛṣṇa formáját látva az ember nem tudja megérteni, mi Ő valójában, de ez nem jelenti azt, hogy Ő nem valódi. Kṛṣṇa formáját úgy kell megértenünk, ahogyan a tudás olyan könyvei, mint a Brahma-saṁhitā írnak róla. ''Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ'': Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök, gyönyörteli lelki testtel rendelkezik. Tökéletlen érzékfelfogásunkkal nem érthetjük meg az Úr formáját. Tudásra kell szert tennünk Róla. Ez a vers éppen ezért azt mondja: ''jñānam ekam''. A Bhagavad-gītā megerősíti, hogy azok, akik csupán látják Kṛṣṇát és közönséges embernek tekintik Őt, ostobák. Nem ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyisége korlátlan tudását, hatalmát és gazdagságát. Az érzékszervek anyagi spekulációja ahhoz a végkövetkeztetéshez vezet, hogy a Legfelsőbb forma nélküli. Az ilyen elmebeli spekulációnak köszönhető, hogy a feltételekhez kötött lélek az illuzórikus energia varázsa alatt tudatlanságban marad. A Legfelsőbb Személyt a transzcendentális hang révén kell megértenünk, melyet a Bhagavad-gītāban kiejt, ahol azt mondja: semmi sem magasabb rendű Nála, s a személytelen Brahman-ragyogás a személyén nyugszik. A Bhagavad-gītā tiszta, abszolút szemléletét a Gangesz folyóhoz hasonlítják. A Gangesz vize olyan tiszta, hogy még a szamarakat és a teheneket is képes megtisztítani. Azok, akik a tiszta Gangeszt semmibe véve a csatornában hömpölygő piszkos vízben akarnak megtisztulni, nem lehetnek sikeresek. Az ember azonban sikerrel szert tehet az Abszolútról szóló tiszta tudásra pusztán azzal, hogy Magát a tiszta Abszolútat hallgatja.

Ez a vers érthetően kijelenti, hogy akik ellene vannak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azok tökéletlen érzékeik segítségével spekulálnak az Abszolút Igazság természetéről. A forma nélküli Brahmant azonban csakis hallás révén lehet érzékelni, személyes tapasztalat által nem. Tudásra tehát hallás útján lehet szert tenni. A Vedānta-sūtra megerősíti: ''śāstra-yonitvāt'', a tiszta tudást a hiteles szentírásokból kell megszerezni. Ezért az úgynevezett spekulatív viták az Abszolút Igazságról mind hiábavalóak. Az élőlény valódi azonossága a tudata, amely mindig jelen van, akár ébren van, akár álmodik, akár mélyen alszik. Még mély álmában is érzékeli tudatával, hogy boldog-e vagy boldogtalan. Így aztán amikor a tudat a finom és a durva anyagi test közvetítő közegén keresztül nyilvánul meg, be van fedve, ám amikor a tudat tiszta, Kṛṣṇa-tudatos, akkor az ember megszabadul az ismétlődő születés és halál kötelékeitől.

Amikor a szennyezetlen, tiszta tudást már nem fedik be többé az anyagi természet kötőerői, akkor feltárul az élőlény valódi azonossága: ő örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgája. Ennek folyamatát a következőképpen illusztrálhatjuk: A nap fényének sugarai világítanak, s maga a nap is világít. A nap jelenlétében a sugarak ugyanúgy világítanak, mint maga a nap, de amikor fényét egy felhő, vagyis māyā hatalma eltakarja, akkor sötétség uralkodik, vagyis az érzékelés tökéletlenné válik. Ezért ahhoz, hogy az ember kiszabaduljon a tudatlanság bűvöletének börtönéből, a hiteles szentírások alapján fel kell ébresztenie lelki tudatát, azaz Kṛṣṇa-tudatát.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.32.27| SB 3.32.27]] '''[[HU/SB 3.32.27|SB 3.32.27]] - [[HU/SB 3.32.29|SB 3.32.29]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.32.29| SB 3.32.29]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__