HU/SB 3.31.47 - Revision history

TattvaDarsana at 13:40, 14 July 2019

2019-07-14T13:40:43Z

← Older revision		Revision as of 13:40, 14 July 2019
Line 31:		Line 31:

	<div class="translation">		<div class="translation">
	Ezért az ember ne nézze a halált ~~rettegve~~, ne azonosítsa a testet a lélekkel, és ne essen túlzásokba az élet testi szükségleteinek élvezete során. Cselekedjen e világban az élőlény valódi természetét megértve, ragaszkodástól mentesen, célját rendíthetetlenül szem előtt tartva.		Ezért az ember ne nézze rettegve a halált, ne azonosítsa a testet a lélekkel, és ne essen túlzásokba az élet testi szükségleteinek élvezete során. Cselekedjen e világban az élőlény valódi természetét megértve, ragaszkodástól mentesen, célját rendíthetetlenül szem előtt tartva.
	</div>		</div>

Line 42:		Line 42:
	Az Istenség Legfelsőbb Személyisége túl van az anyagi teremtésen. Még az imperszonalisták, például Śaṅkarācārya is elismerték, hogy Nārāyaṇa fölötte áll az anyagi teremtésnek. Ily módon amikor az ember valóban elmerül az Úr különféle formáinak szolgálatában — legyen az Nārāyaṇa, Rādhā-Kṛṣṇa vagy Sītā-Rāma —, akkor felszabadult szinten áll. A Bhāgavatam szintén megerősíti, hogy a felszabadulás azt jelenti, hogy az ember eredeti helyzetében állapodott meg. Az élőlény örökké a Legfelsőbb Úr szolgája, ezért amikor komolyan és őszintén elmerül az Úr transzcendentális szerető szolgálatában, akkor felszabadult állapotban van. Az embernek egy felszabadult lélek társaságát kell keresnie, s akkor megoldást találhat az élet problémáira, a születésre és a halálra.		Az Istenség Legfelsőbb Személyisége túl van az anyagi teremtésen. Még az imperszonalisták, például Śaṅkarācārya is elismerték, hogy Nārāyaṇa fölötte áll az anyagi teremtésnek. Ily módon amikor az ember valóban elmerül az Úr különféle formáinak szolgálatában — legyen az Nārāyaṇa, Rādhā-Kṛṣṇa vagy Sītā-Rāma —, akkor felszabadult szinten áll. A Bhāgavatam szintén megerősíti, hogy a felszabadulás azt jelenti, hogy az ember eredeti helyzetében állapodott meg. Az élőlény örökké a Legfelsőbb Úr szolgája, ezért amikor komolyan és őszintén elmerül az Úr transzcendentális szerető szolgálatában, akkor felszabadult állapotban van. Az embernek egy felszabadult lélek társaságát kell keresnie, s akkor megoldást találhat az élet problémáira, a születésre és a halálra.

	A teljes Kṛṣṇa-tudatban végzett odaadó szolgálat során az embernek nem szabad fösvénynek lennie~~, s nem~~ szabad úgy tennie, mintha lemondott volna erről a világról. Valójában a lemondás nem lehetséges. Ha az ember lemond a palotájáról, s az erdőbe vonul, ~~valójában~~ nem mond le semmiről, mert a palota az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tulajdona, s az erdő is az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé. Hogy az egyik tulajdont egy másikra cseréli, nem jelenti azt, hogy lemond róla~~, hiszen~~ sohasem volt a tulajdonosa sem a palotának, sem az erdőnek. A lemondás azt jelenti, hogy lemondunk arról a hamis felfogásról, hogy uralkodhatunk az anyagi természeten. Amikor az ember felhagy ezzel a téves gondolkodásmóddal, s azzal a felfuvalkodott gondolattal, hogy ő is Isten, az valódi lemondás. Másként a lemondás nem jelent semmit. Rūpa Gosvāmī azt mondta, ~~hogy~~ ha az ember valami olyanról mond le, melyet az Úr szolgálatában lehetne használni, s nem használja azt arra a célra, azt phalgu-vairāgyának, elégtelen vagy hamis lemondásnak nevezik. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tulajdona, ezért mindent használhatunk az Ő szolgálatában~~, ám~~ nem szabad semmit sem az érzékkielégítésünk érdekében használni. Ez a valódi lemondás. Nem szabad a test szükségleteit fölöslegesen szaporítanunk~~, s elégedettnek~~ kell lennünk azzal, amit Krṣṇa felkínál és ad nekünk, anélkül hogy mi magunk törekednénk rá. Időnket arra kell fordítanunk, hogy Kṛṣṇa-~~tudatosan~~ odaadó szolgálatot végezzünk. Ez a megoldás az élet és halál problémájára.		A teljes Kṛṣṇa-tudatban végzett odaadó szolgálat során az embernek nem szabad fösvénynek lennie. Nem szabad úgy tennie, mintha lemondott volna erről a világról. Valójában a lemondás nem lehetséges. Ha az ember lemond a palotájáról, s az erdőbe vonul, igazából nem mond le semmiről, mert a palota az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tulajdona, s az erdő is az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé. Hogy az egyik tulajdont egy másikra cseréli, nem jelenti azt, hogy lemond róla; sohasem volt a tulajdonosa sem a palotának, sem az erdőnek. A lemondás azt jelenti, hogy lemondunk arról a hamis felfogásról, hogy uralkodhatunk az anyagi természeten. Amikor az ember felhagy ezzel a téves gondolkodásmóddal, s azzal a felfuvalkodott gondolattal, hogy ő is Isten, az valódi lemondás. Másként a lemondás nem jelent semmit. Rūpa Gosvāmī azt mondta, ha az ember valami olyanról mond le, melyet az Úr szolgálatában lehetne használni, s nem használja azt arra a célra, azt phalgu-vairāgyának, elégtelen vagy hamis lemondásnak nevezik. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tulajdona, ezért mindent használhatunk az Ő szolgálatában; nem szabad semmit sem az érzékkielégítésünk érdekében használni. Ez a valódi lemondás. Nem szabad a test szükségleteit fölöslegesen szaporítanunk. Elégedettnek kell lennünk azzal, amit Krṣṇa felkínál és ad nekünk, anélkül hogy mi magunk törekednénk rá. Időnket arra kell fordítanunk, hogy Kṛṣṇa-tudatban odaadó szolgálatot végezzünk. Ez a megoldás az élet és halál problémájára.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-14T09:29:39Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 31. fejezet|H47]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.31: Az Úr Kapila az élőlények tetteiről tanít| HARMINCEGYEDIK FEJEZET: Az Úr Kapila az élőlények tetteiről tanít]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.31.45-46| SB 3.31.45-46]] '''[[HU/SB 3.31.45-46|SB 3.31.45-46]] - [[HU/SB 3.31.48|SB 3.31.48]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.31.48| SB 3.31.48]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.31.47|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 47. VERS ====

<div class="verse">
:tasmān na kāryaḥ santrāso
:na kārpaṇyaṁ na sambhramaḥ
:buddhvā jīva-gatiṁ dhīro
:mukta-saṅgaś cared iha
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''tasmāt''—a halál miatt; ''na''—nem; ''kāryaḥ''—meg kell tenni; ''santrāsaḥ''—rettegés; ''na''—nem; ''kārpaṇyam''—nyomorultság; ''na''—nem; ''sambhramaḥ''—vágy az anyagi nyereségre; ''buddhvā''—megvalósítva; ''jīva-gatim''—az élőlény valódi természete; ''dhīraḥ''—rendíthetetlen; ''mukta-saṅgaḥ''—mentes a ragaszkodástól; ''caret''—mozduljon; ''iha''—ebben a világban.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Ezért az ember ne nézze a halált rettegve, ne azonosítsa a testet a lélekkel, és ne essen túlzásokba az élet testi szükségleteinek élvezete során. Cselekedjen e világban az élőlény valódi természetét megértve, ragaszkodástól mentesen, célját rendíthetetlenül szem előtt tartva.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Azt a józan embert, aki megértette az élet és a halál filozófiáját, megrázza, amint az anya méhén belüli élet vagy az anyán kívüli élet szörnyű, pokoli feltételeiről hall. Az embernek azonban megoldást kell találnia az élet problémáira. Egy józan embernek meg kell értenie, milyen gyötrelmes helyzetben van az anyagi test. Anélkül hogy fölöslegesen megzavarná mindez, törekednie kell arra, hogy megtudja, van-e erre gyógyír. A gyógyírt akkor fedezhetjük fel, amikor felszabadult lelkek társaságában lehetünk. Meg kell értenünk, ki a valóban felszabadult lélek. A Bhagavad-gītā leírást ad róla: aki megszakítás nélkül az Úr odaadó szolgálatát végzi, felülemelkedve az anyagi természet szigorú törvényein, arról tudhatjuk, hogy a Brahmanban állapodott meg.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége túl van az anyagi teremtésen. Még az imperszonalisták, például Śaṅkarācārya is elismerték, hogy Nārāyaṇa fölötte áll az anyagi teremtésnek. Ily módon amikor az ember valóban elmerül az Úr különféle formáinak szolgálatában — legyen az Nārāyaṇa, Rādhā-Kṛṣṇa vagy Sītā-Rāma —, akkor felszabadult szinten áll. A Bhāgavatam szintén megerősíti, hogy a felszabadulás azt jelenti, hogy az ember eredeti helyzetében állapodott meg. Az élőlény örökké a Legfelsőbb Úr szolgája, ezért amikor komolyan és őszintén elmerül az Úr transzcendentális szerető szolgálatában, akkor felszabadult állapotban van. Az embernek egy felszabadult lélek társaságát kell keresnie, s akkor megoldást találhat az élet problémáira, a születésre és a halálra.

A teljes Kṛṣṇa-tudatban végzett odaadó szolgálat során az embernek nem szabad fösvénynek lennie, s nem szabad úgy tennie, mintha lemondott volna erről a világról. Valójában a lemondás nem lehetséges. Ha az ember lemond a palotájáról, s az erdőbe vonul, valójában nem mond le semmiről, mert a palota az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tulajdona, s az erdő is az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé. Hogy az egyik tulajdont egy másikra cseréli, nem jelenti azt, hogy lemond róla, hiszen sohasem volt a tulajdonosa sem a palotának, sem az erdőnek. A lemondás azt jelenti, hogy lemondunk arról a hamis felfogásról, hogy uralkodhatunk az anyagi természeten. Amikor az ember felhagy ezzel a téves gondolkodásmóddal, s azzal a felfuvalkodott gondolattal, hogy ő is Isten, az valódi lemondás. Másként a lemondás nem jelent semmit. Rūpa Gosvāmī azt mondta, hogy ha az ember valami olyanról mond le, melyet az Úr szolgálatában lehetne használni, s nem használja azt arra a célra, azt phalgu-vairāgyának, elégtelen vagy hamis lemondásnak nevezik. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tulajdona, ezért mindent használhatunk az Ő szolgálatában, ám nem szabad semmit sem az érzékkielégítésünk érdekében használni. Ez a valódi lemondás. Nem szabad a test szükségleteit fölöslegesen szaporítanunk, s elégedettnek kell lennünk azzal, amit Krṣṇa felkínál és ad nekünk, anélkül hogy mi magunk törekednénk rá. Időnket arra kell fordítanunk, hogy Kṛṣṇa-tudatosan odaadó szolgálatot végezzünk. Ez a megoldás az élet és halál problémájára.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.31.45-46| SB 3.31.45-46]] '''[[HU/SB 3.31.45-46|SB 3.31.45-46]] - [[HU/SB 3.31.48|SB 3.31.48]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.31.48| SB 3.31.48]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__