HU/SB 3.28.44 - Revision history

TattvaDarsana at 06:43, 3 June 2019

2019-06-03T06:43:44Z

← Older revision		Revision as of 06:43, 3 June 2019
Line 31:		Line 31:

	<div class="translation">		<div class="translation">
	Miután legyőzte māyā áthatolhatatlan varázsát — māyāét, aki az anyagi megnyilvánulás okaként és okozataként mutatkozik meg, s ezért nagyon nehéz ~~megérteni —~~, a yogī ~~önmegvalósított helyzetében állapodhat meg~~.		Miután legyőzte māyā áthatolhatatlan varázsát — māyāét, aki az anyagi megnyilvánulás okaként és okozataként mutatkozik meg, s ezért nagyon nehéz megérteni — , a yogī megállapodhat az önmegvalósítás szintjén.
	</div>		</div>

Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	A Bhagavad-gītā elmondja, hogy māyā varázsa, amely befedi az élőlény tudását, áthatolhatatlan. Aki azonban meghódol Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az képes fölébe kerülni māyā látszólag legyőzhetetlen varázsának. Ez a vers kijelenti, hogy a ''daivī prakṛti'', a Legfelsőbb Úr külső energiája ''durvibhāvyā'', ami azt jelenti, hogy rendkívül nehéz megérteni, s rendkívül nehéz legyőzni is. Az embernek azonban felül kell emelkednie māyā legyőzhetetlen bűvöletén. Ez az Úr kegyéből válhat valóra, amikor Isten feltárja Magát a meghódolt lélek előtt. ''Svarūpeṇāvatiṣṭhate'', mondja ezenkívül a vers. Svarūpa azt jelenti, hogy az embernek tudnia kell, hogy ő nem a Legfelsőbb Lélek, hanem a Legfelsőbb Lélek szerves ~~része — ez~~ az önmegvalósítás. A svarūpa nem az, amikor tévesen úgy véljük, hogy mi vagyunk a Legfelsőbb Lélek, s hogy mindent áthatóak vagyunk. Ez nem valódi helyzetünk felismerése. Valódi helyzetünk az, hogy szerves részek vagyunk. Ez a vers azt javasolja, hogy maradjunk a tényleges önmegvalósítás helyzetében. A Bhagavad-gītā ezt a megértést Brahman-megvalósításként határozza meg.		A Bhagavad-gītā elmondja, hogy māyā varázsa, amely befedi az élőlény tudását, áthatolhatatlan. Aki azonban meghódol Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az képes fölébe kerülni māyā látszólag legyőzhetetlen varázsának. Ez a vers kijelenti, hogy a ''daivī prakṛti'', a Legfelsőbb Úr külső energiája ''durvibhāvyā'', ami azt jelenti, hogy rendkívül nehéz megérteni, s rendkívül nehéz legyőzni is. Az embernek azonban felül kell emelkednie māyā legyőzhetetlen bűvöletén. Ez az Úr kegyéből válhat valóra, amikor Isten feltárja Magát a meghódolt lélek előtt. ''Svarūpeṇāvatiṣṭhate'', mondja ezenkívül a vers. Svarūpa azt jelenti, hogy az embernek tudnia kell, hogy ő nem a Legfelsőbb Lélek, hanem a Legfelsőbb Lélek szerves része; ez az önmegvalósítás. A svarūpa nem az, amikor tévesen úgy véljük, hogy mi vagyunk a Legfelsőbb Lélek, s hogy mindent áthatóak vagyunk. Ez nem valódi helyzetünk felismerése. Valódi helyzetünk az, hogy szerves részek vagyunk. Ez a vers azt javasolja, hogy maradjunk a tényleges önmegvalósítás helyzetében. A Bhagavad-gītā ezt a megértést Brahman-megvalósításként határozza meg.

	A Brahman-megvalósítás után az ember a Brahman cselekedeteit végezheti. Amíg nem tesz szert az önmegvalósításra, addig tetteinek alapja nem más, mint hogy tévesen a testtel azonosítja magát. Amikor felismeri valódi énjét, elkezdődnek a Brahman-megvalósítás cselekedetei. A māyāvādī filozófusok azt mondják, hogy a Brahman-megvalósítás után minden cselekedet megszűnik, ez azonban nem így van. Ha a lélek természetellenes helyzetében, az anyaggal befedve ilyen aktív, hogyan mondhatja bárki, hogy szabad állapotban nem cselekszik? A következő példa jól szemlélteti ezt. Ha egy ember betegen nagyon aktív, hogyan gondolhatjuk, hogy amikor kigyógyul a betegségből, tétlen lesz? A végkövetkeztetés magától értetődően az, hogy amikor az ember mentes minden betegségtől, akkor a cselekedetei tiszták. Mondhatjuk, hogy a Brahman-megvalósítás cselekedetei különböznek a feltételekhez kötött élet cselekedeteitől, de ez nem jelenti azt, hogy a cselekedetek megszűnnek. Erre utal a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 18.54\|BG 18.54]]): miután az ember felismeri, hogy ő Brahman, megkezdődik az odaadó szolgálat. ''Mad-bhaktiṁ labhate parām'': a Brahman-megvalósítás után az ember végezheti az Úr odaadó szolgálatát. Ezért az Úr odaadó szolgálata a Brahman-megvalósítás szintjén végzett cselekedet.		A Brahman-megvalósítás után az ember a Brahman cselekedeteit végezheti. Amíg nem tesz szert az önmegvalósításra, addig tetteinek alapja nem más, mint hogy tévesen a testtel azonosítja magát. Amikor felismeri valódi énjét, elkezdődnek a Brahman-megvalósítás cselekedetei. A māyāvādī filozófusok azt mondják, hogy a Brahman-megvalósítás után minden cselekedet megszűnik, ez azonban nem így van. Ha a lélek természetellenes helyzetében, az anyaggal befedve ilyen aktív, hogyan mondhatja bárki, hogy szabad állapotban nem cselekszik? A következő példa jól szemlélteti ezt. Ha egy ember betegen nagyon aktív, hogyan gondolhatjuk, hogy amikor kigyógyul a betegségből, tétlen lesz? A végkövetkeztetés magától értetődően az, hogy amikor az ember mentes minden betegségtől, akkor a cselekedetei tiszták. Mondhatjuk, hogy a Brahman-megvalósítás cselekedetei különböznek a feltételekhez kötött élet cselekedeteitől, de ez nem jelenti azt, hogy a cselekedetek megszűnnek. Erre utal a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 18.54\|BG 18.54]]): miután az ember felismeri, hogy ő Brahman, megkezdődik az odaadó szolgálat. ''Mad-bhaktiṁ labhate parām'': a Brahman-megvalósítás után az ember végezheti az Úr odaadó szolgálatát. Ezért az Úr odaadó szolgálata a Brahman-megvalósítás szintjén végzett cselekedet.

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-11T09:26:25Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 28. fejezet|H44]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.28: Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről| HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.28.43| SB 3.28.43]] '''[[HU/SB 3.28.43|SB 3.28.43]] - [[HU/SB 3.29.1-2|SB 3.29.1-2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.29.1-2| SB 3.29.1-2]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.28.44|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 44. VERS ====

<div class="verse">
:tasmād imāṁ svāṁ prakṛtiṁ
:daivīṁ sad-asad-ātmikām
:durvibhāvyāṁ parābhāvya
:svarūpeṇāvatiṣṭhate
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''tasmāt''—így; ''imām''—ez; ''svām''—saját; ''prakṛtim''—anyagi energia; ''daivīm''—isteni; ''sat-asat-ātmikām''—okból és okozatból álló; ''durvibhāvyām''—nehéz megérteni; ''parābhāvya''—legyőzése után; ''sva-rūpeṇa''—az önmegvalósítás helyzetében; ''avatiṣṭhate''—maradt.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Miután legyőzte māyā áthatolhatatlan varázsát — māyāét, aki az anyagi megnyilvánulás okaként és okozataként mutatkozik meg, s ezért nagyon nehéz megérteni —, a yogī önmegvalósított helyzetében állapodhat meg.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
A Bhagavad-gītā elmondja, hogy māyā varázsa, amely befedi az élőlény tudását, áthatolhatatlan. Aki azonban meghódol Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az képes fölébe kerülni māyā látszólag legyőzhetetlen varázsának. Ez a vers kijelenti, hogy a ''daivī prakṛti'', a Legfelsőbb Úr külső energiája ''durvibhāvyā'', ami azt jelenti, hogy rendkívül nehéz megérteni, s rendkívül nehéz legyőzni is. Az embernek azonban felül kell emelkednie māyā legyőzhetetlen bűvöletén. Ez az Úr kegyéből válhat valóra, amikor Isten feltárja Magát a meghódolt lélek előtt. ''Svarūpeṇāvatiṣṭhate'', mondja ezenkívül a vers. Svarūpa azt jelenti, hogy az embernek tudnia kell, hogy ő nem a Legfelsőbb Lélek, hanem a Legfelsőbb Lélek szerves része — ez az önmegvalósítás. A svarūpa nem az, amikor tévesen úgy véljük, hogy mi vagyunk a Legfelsőbb Lélek, s hogy mindent áthatóak vagyunk. Ez nem valódi helyzetünk felismerése. Valódi helyzetünk az, hogy szerves részek vagyunk. Ez a vers azt javasolja, hogy maradjunk a tényleges önmegvalósítás helyzetében. A Bhagavad-gītā ezt a megértést Brahman-megvalósításként határozza meg.

A Brahman-megvalósítás után az ember a Brahman cselekedeteit végezheti. Amíg nem tesz szert az önmegvalósításra, addig tetteinek alapja nem más, mint hogy tévesen a testtel azonosítja magát. Amikor felismeri valódi énjét, elkezdődnek a Brahman-megvalósítás cselekedetei. A māyāvādī filozófusok azt mondják, hogy a Brahman-megvalósítás után minden cselekedet megszűnik, ez azonban nem így van. Ha a lélek természetellenes helyzetében, az anyaggal befedve ilyen aktív, hogyan mondhatja bárki, hogy szabad állapotban nem cselekszik? A következő példa jól szemlélteti ezt. Ha egy ember betegen nagyon aktív, hogyan gondolhatjuk, hogy amikor kigyógyul a betegségből, tétlen lesz? A végkövetkeztetés magától értetődően az, hogy amikor az ember mentes minden betegségtől, akkor a cselekedetei tiszták. Mondhatjuk, hogy a Brahman-megvalósítás cselekedetei különböznek a feltételekhez kötött élet cselekedeteitől, de ez nem jelenti azt, hogy a cselekedetek megszűnnek. Erre utal a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 18.54|BG 18.54]]): miután az ember felismeri, hogy ő Brahman, megkezdődik az odaadó szolgálat. ''Mad-bhaktiṁ labhate parām'': a Brahman-megvalósítás után az ember végezheti az Úr odaadó szolgálatát. Ezért az Úr odaadó szolgálata a Brahman-megvalósítás szintjén végzett cselekedet.

Azok számára, akik odaadó szolgálatot végeznek, māyā varázsa nem létezik, s a helyzetük teljes mértékben tökéletes. Az egész szerves részeként az élőlénynek kötelessége, hogy odaadó szolgálatot végezzen az egésznek. Ez az élet végső tökéletessége.

''Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszonnyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről”.''
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.28.43| SB 3.28.43]] '''[[HU/SB 3.28.43|SB 3.28.43]] - [[HU/SB 3.29.1-2|SB 3.29.1-2]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.29.1-2| SB 3.29.1-2]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__