TattvaDarsana at 06:06, 3 June 2019

2019-06-03T06:06:48Z

← Older revision		Revision as of 06:06, 3 June 2019
Line 31:		Line 31:

	<div class="translation">		<div class="translation">
	Követve ezt a folyamatot, a yogīban lassan tiszta szeretet ébred az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari iránt. Ahogy az odaadó szolgálatban fejlődik, túláradó örömében szőrszálai égnek állnak, s örökké nagy szeretetében ontott könnyei folyamában fürdik. Fokozatosan elméje ~~is — amit~~ eszközként használt arra, hogy vonzza az ~~Urat, ahogy~~ egy halat horogra ~~lehet csalni — felhagy~~ az anyagi cselekedetekkel.		Követve ezt a folyamatot, a yogīban lassan tiszta szeretet ébred az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari iránt. Ahogy az odaadó szolgálatban fejlődik, túláradó örömében szőrszálai égnek állnak, s örökké nagy szeretetében ontott könnyei folyamában fürdik. Fokozatosan elméje is, amit eszközként használt arra, hogy vonzza az Urat — mint aki egy halat a horogra csal —, felhagy az anyagi cselekedetekkel.
	</div>		</div>

Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy a meditáció, ami nem más, mint az elme működése, nem tökéletes szintje a samādhinak, az elmélyülésnek. Kezdetben az elmét úgy foglaljuk le, hogy vonzódjon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formájához, de a magasabb szinteken nincs szó az elme használatáról. Érzékei megtisztulásával a bhakta számára természetessé válik a Legfelsőbb Úr szolgálata. Más szóval a meditáció yoga-elveire addig van szükség, amíg az ember nem ~~végez~~ tiszta odaadó ~~szolgálatot~~. Az elmét arra kell használnunk, hogy megtisztítsuk az érzékeinket, amikor azonban az érzékek a meditáció segítségével megtisztultak, nincs többé szükség arra, hogy egy helyben ülve meditálni próbáljunk az Úr formáján. Az ember hozzászokik, hogy önkéntelenül is az Úr személyes szolgálatát végzi. Amikor az elmét kényszerítjük, hogy az Úr formájára figyeljen, azt nirbīja-yogának, élettelen yogának hívják, mert ekkor a yogī nem végzi automatikusan az Úr személyes szolgálatát. Ám amikor állandóan az Úrra gondol, azt sabīja-yogának, élő yogának nevezik. Az embernek az élő yoga síkjára kell emelkednie.		Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy a meditáció, ami nem más, mint az elme működése, nem tökéletes szintje a samādhinak, az elmélyülésnek. Kezdetben az elmét úgy foglaljuk le, hogy vonzódjon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formájához, de a magasabb szinteken nincs szó az elme használatáról. Érzékei megtisztulásával a bhakta számára természetessé válik a Legfelsőbb Úr szolgálata. Más szóval a meditáció yoga-elveire addig van szükség, amíg az ember nem állapodott meg a tiszta odaadó szolgálat szintjén. Az elmét arra kell használnunk, hogy megtisztítsuk az érzékeinket, amikor azonban az érzékek a meditáció segítségével megtisztultak, nincs többé szükség arra, hogy egy helyben ülve meditálni próbáljunk az Úr formáján. Az ember hozzászokik, hogy önkéntelenül is az Úr személyes szolgálatát végzi. Amikor az elmét kényszerítjük, hogy az Úr formájára figyeljen, azt nirbīja-yogának, élettelen yogának hívják, mert ekkor a yogī nem végzi automatikusan az Úr személyes szolgálatát. Ám amikor állandóan az Úrra gondol, azt sabīja-yogának, élő yogának nevezik. Az embernek az élő yoga síkjára kell emelkednie.

	A nap huszonnégy órájában kell az Urat szolgálnunk, ahogy azt a Brahma-saṁhitā is megerősíti. A ''premāñjana-cchurita'' szintjét a teljes szeretet kifejlesztésével lehet elérni. Ha az emberben ~~kialakult~~ az odaadó szolgálatban megnyilvánuló ~~teljes~~ szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, akkor mindig az Urat látja, anélkül hogy ~~akarattal~~ az Úr formáján meditálna. Látása ezért isteni látás, mert semmi mással nem törődik. A lelki megvalósításnak ezen a szintjén nincs szükség ~~külön törekvésre ahhoz~~, hogy elfoglaltságot adjunk az elmének. Az alacsonyabb szinteken javasolt meditáció csupán eszköz ahhoz, hogy eljussunk az odaadó szolgálat szintjére, ezért akik már az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzik, azok az ilyen meditáció felett állnak. A tökéletességnek ezt a szintjét Kṛṣṇa-tudatnak nevezik.		A nap huszonnégy órájában kell az Urat szolgálnunk, ahogy azt a Brahma-saṁhitā is megerősíti. A ''premāñjana-cchurita'' szintjét a teljes szeretet kifejlesztésével lehet elérni. Ha az emberben teljesen kifejlődött az odaadó szolgálatban megnyilvánuló szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, akkor mindig az Urat látja, anélkül hogy mesterségesen az Úr formáján meditálna. Látása ezért isteni látás, mert semmi mással nem törődik. A lelki megvalósításnak ezen a szintjén nincs szükség arra, hogy mesterségesen elfoglaltságot adjunk az elmének. Mivel az alacsonyabb szinteken javasolt meditáció csupán eszköz ahhoz, hogy eljussunk az odaadó szolgálat szintjére, ezért akik már az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzik, azok az ilyen meditáció felett állnak. A tökéletességnek ezt a szintjét Kṛṣṇa-tudatnak nevezik.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-11T08:57:51Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 28. fejezet|H34]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.28: Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről| HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.28.33| SB 3.28.33]] '''[[HU/SB 3.28.33|SB 3.28.33]] - [[HU/SB 3.28.35|SB 3.28.35]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.28.35| SB 3.28.35]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.28.34|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 34. VERS ====

<div class="verse">
:evaṁ harau bhagavati pratilabdha-bhāvo
:bhaktyā dravad-dhṛdaya utpulakaḥ pramodāt
:autkaṇṭhya-bāṣpa-kalayā muhur ardyamānas
:tac cāpi citta-baḍiśaṁ śanakair viyuṅkte
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''evam''—így; ''harau''—az Úr Hari iránt; ''bhagavati''—az Istenség Személyisége; ''pratilabdha''—kifejlődött; ''bhāvaḥ''—tiszta szeretet; ''bhaktyā''—odaadó szolgálat által; ''dravat''—elolvasztva; ''hṛdayaḥ''—szíve; ''utpulakaḥ''—tapasztalja, hogy testén a szőrszálak égnek állnak; ''pramodāt''—a túláradó örömtől; ''autkaṇṭhya''—a nagy szeretet következtében; ''bāṣpa-kalayā''—a könnyek folyama által; ''muhuḥ''—állandóan; ''ardyamānaḥ''—sújtva; ''tat''—az; ''ca''—és; ''api''—még; ''citta''—az elme; ''baḍiśam''—horog; ''śanakaiḥ''—fokozatosan; ''viyuṅkte''—visszavonja.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Követve ezt a folyamatot, a yogīban lassan tiszta szeretet ébred az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari iránt. Ahogy az odaadó szolgálatban fejlődik, túláradó örömében szőrszálai égnek állnak, s örökké nagy szeretetében ontott könnyei folyamában fürdik. Fokozatosan elméje is — amit eszközként használt arra, hogy vonzza az Urat, ahogy egy halat horogra lehet csalni — felhagy az anyagi cselekedetekkel.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Ez a vers egyértelműen kijelenti, hogy a meditáció, ami nem más, mint az elme működése, nem tökéletes szintje a samādhinak, az elmélyülésnek. Kezdetben az elmét úgy foglaljuk le, hogy vonzódjon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formájához, de a magasabb szinteken nincs szó az elme használatáról. Érzékei megtisztulásával a bhakta számára természetessé válik a Legfelsőbb Úr szolgálata. Más szóval a meditáció yoga-elveire addig van szükség, amíg az ember nem végez tiszta odaadó szolgálatot. Az elmét arra kell használnunk, hogy megtisztítsuk az érzékeinket, amikor azonban az érzékek a meditáció segítségével megtisztultak, nincs többé szükség arra, hogy egy helyben ülve meditálni próbáljunk az Úr formáján. Az ember hozzászokik, hogy önkéntelenül is az Úr személyes szolgálatát végzi. Amikor az elmét kényszerítjük, hogy az Úr formájára figyeljen, azt nirbīja-yogának, élettelen yogának hívják, mert ekkor a yogī nem végzi automatikusan az Úr személyes szolgálatát. Ám amikor állandóan az Úrra gondol, azt sabīja-yogának, élő yogának nevezik. Az embernek az élő yoga síkjára kell emelkednie.

A nap huszonnégy órájában kell az Urat szolgálnunk, ahogy azt a Brahma-saṁhitā is megerősíti. A ''premāñjana-cchurita'' szintjét a teljes szeretet kifejlesztésével lehet elérni. Ha az emberben kialakult az odaadó szolgálatban megnyilvánuló teljes szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, akkor mindig az Urat látja, anélkül hogy akarattal az Úr formáján meditálna. Látása ezért isteni látás, mert semmi mással nem törődik. A lelki megvalósításnak ezen a szintjén nincs szükség külön törekvésre ahhoz, hogy elfoglaltságot adjunk az elmének. Az alacsonyabb szinteken javasolt meditáció csupán eszköz ahhoz, hogy eljussunk az odaadó szolgálat szintjére, ezért akik már az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzik, azok az ilyen meditáció felett állnak. A tökéletességnek ezt a szintjét Kṛṣṇa-tudatnak nevezik.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.28.33| SB 3.28.33]] '''[[HU/SB 3.28.33|SB 3.28.33]] - [[HU/SB 3.28.35|SB 3.28.35]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.28.35| SB 3.28.35]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__

HU/SB 3.28.34 - Revision history

TattvaDarsana at 06:06, 3 June 2019

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit