HU/SB 3.28.22 - Revision history

TattvaDarsana at 08:40, 22 May 2019

2019-05-22T08:40:16Z

← Older revision		Revision as of 08:40, 22 May 2019
Line 31:		Line 31:

	<div class="translation">		<div class="translation">
	Az áldott Úr Śiva még áldottabbá válik attól, hogy fején tartja a Gangesz szent vizét, melynek forrása az a víz, amely az Úr lótuszlábát mosta. Az Úr lába olyan, akár a villámcsapás, amely szétzúzza a meditáló bhakta elméjében hegyként tornyosuló bűnt. ~~Meditáljunk hát~~ hosszan az Úr lótuszlábain!		Az áldott Úr Śiva még áldottabbá válik attól, hogy fején tartja a Gangesz szent vizét, melynek forrása az a víz, amely az Úr lótuszlábát mosta. Az Úr lába olyan, akár a villámcsapás, amely szétzúzza a meditáló bhakta elméjében hegyként tornyosuló bűnt. Ezért az embernek hosszan az Úr lótuszlábain kell meditálnia.
	</div>		</div>

Line 40:		Line 40:
	Ez a vers az Úr Śiva helyzetét emeli ki. Az imperszonalisták azt állítják, hogy az Abszolút Igazságnak nincsen formája, s hogy az ember ezért elképzelhet egy formát akár Viṣṇuról, akár az Úr Śiváról, akár Durgā istennőről, akár fiukról, Gaṇeśáról. Valójában azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb ura mindenkinek. A Caitanya-caritāmṛta (Ādi 5.142) kijelenti: ''ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya'', a Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, s mindenki más Kṛṣṇa szolgája, beleértve az Úr Śivát és az Úr Brahmāt is, a többi félistenről nem is beszélve. Ez a vers ugyanezt az elvet támasztja alá. Az Úr Śiva fontos személyiség, mert fején tartja a szent Gangesz vizét, ami az Úr Viṣṇu lábait mosta. Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt írja, hogy aki a Legfelsőbb Urat és a félisteneket — akár még az Úr Śivát és az Úr Brahmāt is — azonos szintre helyezi, abból azonnal pāṣaṇḍī, ateista válik. Sohasem szabad a Legfelsőbb Urat, Viṣṇut a félistenekkel azonos szinten állónak tekinteni.		Ez a vers az Úr Śiva helyzetét emeli ki. Az imperszonalisták azt állítják, hogy az Abszolút Igazságnak nincsen formája, s hogy az ember ezért elképzelhet egy formát akár Viṣṇuról, akár az Úr Śiváról, akár Durgā istennőről, akár fiukról, Gaṇeśáról. Valójában azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb ura mindenkinek. A Caitanya-caritāmṛta (Ādi 5.142) kijelenti: ''ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya'', a Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, s mindenki más Kṛṣṇa szolgája, beleértve az Úr Śivát és az Úr Brahmāt is, a többi félistenről nem is beszélve. Ez a vers ugyanezt az elvet támasztja alá. Az Úr Śiva fontos személyiség, mert fején tartja a szent Gangesz vizét, ami az Úr Viṣṇu lábait mosta. Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt írja, hogy aki a Legfelsőbb Urat és a félisteneket — akár még az Úr Śivát és az Úr Brahmāt is — azonos szintre helyezi, abból azonnal pāṣaṇḍī, ateista válik. Sohasem szabad a Legfelsőbb Urat, Viṣṇut a félistenekkel azonos szinten állónak tekinteni.

	A vers másik jelentős gondolata az, hogy a feltételekhez kötött lélek elméjében amiatt, hogy időtlen idők óta kapcsolatban áll az anyagi energiával, halmokban tornyosul a szenny, az anyagi természet fölötti uralkodásra irányuló vágyak formájában. Ez a szenny olyan, akár egy hegy, a hegyet azonban a villámcsapás darabokra zúzhatja. Ha a yogī az Úr lótuszlábain meditál, az villámcsapásként hat az elméjében tornyosuló szennyre. Ha a yogī szét akarja zúzni e szennyhegyet, az Úr lótuszlábára kell koncentrálnia, s nem a semmit vagy a személytelent kell elképzelnie. A szennyeződésekből olyan masszív hegy halmozódott fel, hogy az embernek nagyon hosszú ideig kell meditálnia az Úr lótuszlábain. Annak az esetében azonban, aki állandóan az Úr lótuszlábaira gondol, más a helyzet. A bhakták olyan rendíthetetlenül összpontosítják gondolataikat az Úr lótuszlábára, hogy ~~semmi más~~ nem ~~jár az elméjükben~~. Azoknak, akik a yoga folyamatát követik, a szabályozó elveket betartva és ezáltal érzékeik fölött uralkodva hosszú ideig kell meditálniuk az Úr lótuszlábán.		A vers másik jelentős gondolata az, hogy a feltételekhez kötött lélek elméjében amiatt, hogy időtlen idők óta kapcsolatban áll az anyagi energiával, halmokban tornyosul a szenny, az anyagi természet fölötti uralkodásra irányuló vágyak formájában. Ez a szenny olyan, akár egy hegy, a hegyet azonban a villámcsapás darabokra zúzhatja. Ha a yogī az Úr lótuszlábain meditál, az villámcsapásként hat az elméjében tornyosuló szennyre. Ha a yogī szét akarja zúzni e szennyhegyet, az Úr lótuszlábára kell koncentrálnia, s nem a semmit vagy a személytelent kell elképzelnie. A szennyeződésekből olyan masszív hegy halmozódott fel, hogy az embernek nagyon hosszú ideig kell meditálnia az Úr lótuszlábain. Annak az esetében azonban, aki állandóan az Úr lótuszlábaira gondol, más a helyzet. A bhakták olyan rendíthetetlenül összpontosítják gondolataikat az Úr lótuszlábára, hogy nem is gondolnak másra. Azoknak, akik a yoga folyamatát követik, a szabályozó elveket betartva és ezáltal érzékeik fölött uralkodva hosszú ideig kell meditálniuk az Úr lótuszlábán.

	A vers kihangsúlyozza: ''bhagavataś caraṇāravindam'', az embernek az Úr lótuszlábára kell gondolnia. A māyāvādīk azt képzelik, hogy gondolhatunk az Úr Śiva, az Úr Brahmā vagy Durgā istennő lótuszlábára is ahhoz, hogy felszabaduljunk, ez azonban nem így van. A vers a bhagavataḥ szót használja. Bhagavataḥ azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb ~~Személyiségének~~, ~~Viṣṇunak”~~ és senki ~~másnak~~. Egy másik fontos kifejezés a ''śivaḥ śivo ’bhūt''. Az Úr Śiva eredeti helyzetéből adódóan mindig kiváló és áldott, de mivel beleegyezett, hogy a Gangesz vizét, ami az Úr lótuszlábánál ered, a fején tartsa, még áldottabbá és fontosabbá vált. A hangsúly az Úr lótuszlábán van. Az Úr lótuszlábával kapcsolatba kerülve még az Úr Śiva fontossága is megnőhet, más közönséges élőlényekről nem is beszélve.		A vers kihangsúlyozza: ''bhagavataś caraṇāravindam'', az embernek az Úr lótuszlábára kell gondolnia. A māyāvādīk azt képzelik, hogy gondolhatunk az Úr Śiva, az Úr Brahmā vagy Durgā istennő lótuszlábára is ahhoz, hogy felszabaduljunk, ez azonban nem így van. A vers a bhagavataḥ szót használja. Bhagavataḥ azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇuéra” és senki máséra. Egy másik fontos kifejezés a ''śivaḥ śivo ’bhūt''. Az Úr Śiva eredeti helyzetéből adódóan mindig kiváló és áldott, de mivel beleegyezett, hogy a Gangesz vizét, ami az Úr lótuszlábánál ered, a fején tartsa, még áldottabbá és fontosabbá vált. A hangsúly az Úr lótuszlábán van. Az Úr lótuszlábával kapcsolatba kerülve még az Úr Śiva fontossága is megnőhet, más közönséges élőlényekről nem is beszélve.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-11T08:30:48Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 28. fejezet|H22]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.28: Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről| HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Kapila tanítása az odaadó szolgálat végzéséről]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.28.21| SB 3.28.21]] '''[[HU/SB 3.28.21|SB 3.28.21]] - [[HU/SB 3.28.23|SB 3.28.23]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.28.23| SB 3.28.23]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.28.22|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 22. VERS ====

<div class="verse">
:yac-chauca-niḥsṛta-sarit-pravarodakena
:tīrthena mūrdhny adhikṛtena śivaḥ śivo ’bhūt
:dhyātur manaḥ-śamala-śaila-nisṛṣṭa-vajraṁ
:dhyāyec ciraṁ bhagavataś caraṇāravindam
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''yat''—az Úr lótuszlába; ''śauca''—mosva; ''niḥsṛta''—előre ment; ''sarit-pravara''—a Gangesznak; ''udakena''—a víz által; ''tīrthena''—szent; ''mūrdhni''—a fején; ''adhikṛtena''—tartotta; ''śivaḥ''—az Úr Śiva; ''śivaḥ''—kedvező; ''abhūt''—vált; ''dhyātuḥ''—a meditálónak; ''manaḥ''—az elmében; ''śamala-śaila''—a bűn-hegy; ''nisṛṣṭa''—dobott; ''vajram''—villám; ''dhyāyet''—meditáljon; ''ciram''—hosszú ideig; ''bhagavataḥ''—az Úrnak; ''caraṇa-aravindam''—a lótuszlábon.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Az áldott Úr Śiva még áldottabbá válik attól, hogy fején tartja a Gangesz szent vizét, melynek forrása az a víz, amely az Úr lótuszlábát mosta. Az Úr lába olyan, akár a villámcsapás, amely szétzúzza a meditáló bhakta elméjében hegyként tornyosuló bűnt. Meditáljunk hát hosszan az Úr lótuszlábain!
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Ez a vers az Úr Śiva helyzetét emeli ki. Az imperszonalisták azt állítják, hogy az Abszolút Igazságnak nincsen formája, s hogy az ember ezért elképzelhet egy formát akár Viṣṇuról, akár az Úr Śiváról, akár Durgā istennőről, akár fiukról, Gaṇeśáról. Valójában azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb ura mindenkinek. A Caitanya-caritāmṛta (Ādi 5.142) kijelenti: ''ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya'', a Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa, s mindenki más Kṛṣṇa szolgája, beleértve az Úr Śivát és az Úr Brahmāt is, a többi félistenről nem is beszélve. Ez a vers ugyanezt az elvet támasztja alá. Az Úr Śiva fontos személyiség, mert fején tartja a szent Gangesz vizét, ami az Úr Viṣṇu lábait mosta. Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt írja, hogy aki a Legfelsőbb Urat és a félisteneket — akár még az Úr Śivát és az Úr Brahmāt is — azonos szintre helyezi, abból azonnal pāṣaṇḍī, ateista válik. Sohasem szabad a Legfelsőbb Urat, Viṣṇut a félistenekkel azonos szinten állónak tekinteni.

A vers másik jelentős gondolata az, hogy a feltételekhez kötött lélek elméjében amiatt, hogy időtlen idők óta kapcsolatban áll az anyagi energiával, halmokban tornyosul a szenny, az anyagi természet fölötti uralkodásra irányuló vágyak formájában. Ez a szenny olyan, akár egy hegy, a hegyet azonban a villámcsapás darabokra zúzhatja. Ha a yogī az Úr lótuszlábain meditál, az villámcsapásként hat az elméjében tornyosuló szennyre. Ha a yogī szét akarja zúzni e szennyhegyet, az Úr lótuszlábára kell koncentrálnia, s nem a semmit vagy a személytelent kell elképzelnie. A szennyeződésekből olyan masszív hegy halmozódott fel, hogy az embernek nagyon hosszú ideig kell meditálnia az Úr lótuszlábain. Annak az esetében azonban, aki állandóan az Úr lótuszlábaira gondol, más a helyzet. A bhakták olyan rendíthetetlenül összpontosítják gondolataikat az Úr lótuszlábára, hogy semmi más nem jár az elméjükben. Azoknak, akik a yoga folyamatát követik, a szabályozó elveket betartva és ezáltal érzékeik fölött uralkodva hosszú ideig kell meditálniuk az Úr lótuszlábán.

A vers kihangsúlyozza: ''bhagavataś caraṇāravindam'', az embernek az Úr lótuszlábára kell gondolnia. A māyāvādīk azt képzelik, hogy gondolhatunk az Úr Śiva, az Úr Brahmā vagy Durgā istennő lótuszlábára is ahhoz, hogy felszabaduljunk, ez azonban nem így van. A vers a bhagavataḥ szót használja. Bhagavataḥ azt jelenti, hogy „az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Viṣṇunak” és senki másnak. Egy másik fontos kifejezés a ''śivaḥ śivo ’bhūt''. Az Úr Śiva eredeti helyzetéből adódóan mindig kiváló és áldott, de mivel beleegyezett, hogy a Gangesz vizét, ami az Úr lótuszlábánál ered, a fején tartsa, még áldottabbá és fontosabbá vált. A hangsúly az Úr lótuszlábán van. Az Úr lótuszlábával kapcsolatba kerülve még az Úr Śiva fontossága is megnőhet, más közönséges élőlényekről nem is beszélve.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.28.21| SB 3.28.21]] '''[[HU/SB 3.28.21|SB 3.28.21]] - [[HU/SB 3.28.23|SB 3.28.23]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.28.23| SB 3.28.23]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__