HU/SB 3.26.19 - Revision history

TattvaDarsana at 06:01, 20 April 2019

2019-04-20T06:01:54Z

← Older revision		Revision as of 06:01, 20 April 2019
Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	Az anyagi természet megtermékenyítéséről a Bhagavad-gītā tizennegyedik fejezetének harmadik verse ír. Az anyagi természet elsődleges tényezője a mahat-tattva, a forrás, melyből minden változatosság származik. Az anyagi természetnek ezt a részét, melyet pradhānának és Brahmannak is neveznek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megtermékenyíti, s így az különféle élőlényeket hoz a világra. Az anyagi természetet ebben az összefüggésben Brahmannak hívják, mert a lelki természet eltorzult visszatükröződése.		Az anyagi természet megtermékenyítéséről a Bhagavad-gītā [[HU/BG 14.3\|tizennegyedik fejezetének harmadik verse]] ír. Az anyagi természet elsődleges tényezője a mahat-tattva, a forrás, melyből minden változatosság származik. Az anyagi természetnek ezt a részét, melyet pradhānának és Brahmannak is neveznek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megtermékenyíti, s így az különféle élőlényeket hoz a világra. Az anyagi természetet ebben az összefüggésben Brahmannak hívják, mert a lelki természet eltorzult visszatükröződése.

	A Viṣṇu Purāṇa leírja, hogy az élőlények a lelki természethez tartoznak. A Legfelsőbb Úr energiája lelki, s az élőlények, bár határenergiának nevezik őket, szintén lelkiek. Ha az élőlények nem lennének lelkiek, akkor a Legfelsőbb Úr által történő megtermékenyítés leírása nem lenne helytálló. A Legfelsőbb Úr nem juttatja magját abba, ami nem lelki, itt mégis az áll, hogy a Legfelsőbb Személy a magját az anyagi természetbe juttatja. Ez azt jelenti, hogy az élőlények természetüknél fogva lelkiek. A megtermékenyítés után az anyagi természet számtalanféle élőlényt hoz létre a legkiválóbb élő teremtménytől, az Úr Brahmātól kezdve egészen a jelentéktelen hangyáig, a legkülönbözőbb formákban. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 14.4\|BG 14.4]]) az anyagi természetet egyértelműen ''sarva-yoniṣuként'' említi. Ez azt jelenti, hogy valamennyi fajnak — a félisteneknek, az emberi lényeknek, az állatoknak, madaraknak és vadaknak (mindennek, ami megnyilvánult) — az anyagi természet az anyja, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége a magot adó atyja. Általában az a tapasztalat, hogy az apa ad életet a gyermeknek, de az anya adja a testét: bár az élet magját az apa adja, a test az anya méhében fejlődik ki. A lelki élőlények hasonló módon bejutnak az anyagi természet méhébe, de a test, melyet az anyagi természet ad, számtalan különféle fajként és formában jelenik meg. Ez a vers nem támasztja alá azt az elméletet, mely szerint az élet szimptómái a huszonnégy anyagi elem kölcsönhatása következtében nyilvánulnak meg. Az élő erő közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik, és teljes mértékben lelki. Éppen ezért semmilyen fejlett materialista tudomány nem képes életet teremteni. Az élő erő a lelki világból jön, és az anyagi elemek kölcsönhatásának ehhez semmi köze.		A Viṣṇu Purāṇa leírja, hogy az élőlények a lelki természethez tartoznak. A Legfelsőbb Úr energiája lelki, s az élőlények, bár határenergiának nevezik őket, szintén lelkiek. Ha az élőlények nem lennének lelkiek, akkor a Legfelsőbb Úr által történő megtermékenyítés leírása nem lenne helytálló. A Legfelsőbb Úr nem juttatja magját abba, ami nem lelki, itt mégis az áll, hogy a Legfelsőbb Személy a magját az anyagi természetbe juttatja. Ez azt jelenti, hogy az élőlények természetüknél fogva lelkiek. A megtermékenyítés után az anyagi természet számtalanféle élőlényt hoz létre a legkiválóbb élő teremtménytől, az Úr Brahmātól kezdve egészen a jelentéktelen hangyáig, a legkülönbözőbb formákban. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 14.4\|BG 14.4]]) az anyagi természetet egyértelműen ''sarva-yoniṣuként'' említi. Ez azt jelenti, hogy valamennyi fajnak — a félisteneknek, az emberi lényeknek, az állatoknak, madaraknak és vadaknak (mindennek, ami megnyilvánult) — az anyagi természet az anyja, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége a magot adó atyja. Általában az a tapasztalat, hogy az apa ad életet a gyermeknek, de az anya adja a testét; bár az élet magját az apa adja, a test az anya méhében fejlődik ki. A lelki élőlények hasonló módon bejutnak az anyagi természet méhébe, de a test, melyet az anyagi természet ad, számtalan különféle fajként és formában jelenik meg. Ez a vers nem támasztja alá azt az elméletet, mely szerint az élet szimptómái a huszonnégy anyagi elem kölcsönhatása következtében nyilvánulnak meg. Az élő erő közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik, és teljes mértékben lelki. Éppen ezért semmilyen fejlett materialista tudomány nem képes életet teremteni. Az élő erő a lelki világból jön, és az anyagi elemek kölcsönhatásának ehhez semmi köze.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-10T08:39:25Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 26. fejezet|H19]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.26: Az anyagi természet alapelvei| HUSZONHATODIK FEJEZET: Az anyagi természet alapelvei]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.26.18| SB 3.26.18]] '''[[HU/SB 3.26.18|SB 3.26.18]] - [[HU/SB 3.26.20|SB 3.26.20]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.26.20| SB 3.26.20]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.26.19|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 19. VERS ====

<div class="verse">
:daivāt kṣubhita-dharmiṇyāṁ
:svasyāṁ yonau paraḥ pumān
:ādhatta vīryaṁ sāsūta
:mahat-tattvaṁ hiraṇmayam
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''daivāt''—a feltételekhez kötött lelkek sorsa által; ''kṣubhita''—felkavart; ''dharmiṇyām''—annak, akiben a kötőerők egyensúlya; ''svasyām''—sajátja; ''yonau''—a méhben (az anyagi természetben); ''paraḥ pumān''—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ''ādhatta''—megtermékenyítette; ''vīryam''—mag (az Úr belső energiája); ''sā''—ő (az anyagi természet); ''asūta''—világra hozta; ''mahat-tattvam''—a kozmikus intelligencia összessége; ''hiraṇmayam''—Hiraṇmayaként ismert.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége megtermékenyíti az anyagi természetet belső energiájával, az anyagi természet világra hozza a kozmikus intelligencia teljességét, melyet Hiraṇmayának neveznek. Ez akkor megy végbe az anyagi természetben, amikor a feltételekhez kötött lelkek sorsa működésre készteti őt.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Az anyagi természet megtermékenyítéséről a Bhagavad-gītā tizennegyedik fejezetének harmadik verse ír. Az anyagi természet elsődleges tényezője a mahat-tattva, a forrás, melyből minden változatosság származik. Az anyagi természetnek ezt a részét, melyet pradhānának és Brahmannak is neveznek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megtermékenyíti, s így az különféle élőlényeket hoz a világra. Az anyagi természetet ebben az összefüggésben Brahmannak hívják, mert a lelki természet eltorzult visszatükröződése.

A Viṣṇu Purāṇa leírja, hogy az élőlények a lelki természethez tartoznak. A Legfelsőbb Úr energiája lelki, s az élőlények, bár határenergiának nevezik őket, szintén lelkiek. Ha az élőlények nem lennének lelkiek, akkor a Legfelsőbb Úr által történő megtermékenyítés leírása nem lenne helytálló. A Legfelsőbb Úr nem juttatja magját abba, ami nem lelki, itt mégis az áll, hogy a Legfelsőbb Személy a magját az anyagi természetbe juttatja. Ez azt jelenti, hogy az élőlények természetüknél fogva lelkiek. A megtermékenyítés után az anyagi természet számtalanféle élőlényt hoz létre a legkiválóbb élő teremtménytől, az Úr Brahmātól kezdve egészen a jelentéktelen hangyáig, a legkülönbözőbb formákban. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 14.4|BG 14.4]]) az anyagi természetet egyértelműen ''sarva-yoniṣuként'' említi. Ez azt jelenti, hogy valamennyi fajnak — a félisteneknek, az emberi lényeknek, az állatoknak, madaraknak és vadaknak (mindennek, ami megnyilvánult) — az anyagi természet az anyja, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége a magot adó atyja. Általában az a tapasztalat, hogy az apa ad életet a gyermeknek, de az anya adja a testét: bár az élet magját az apa adja, a test az anya méhében fejlődik ki. A lelki élőlények hasonló módon bejutnak az anyagi természet méhébe, de a test, melyet az anyagi természet ad, számtalan különféle fajként és formában jelenik meg. Ez a vers nem támasztja alá azt az elméletet, mely szerint az élet szimptómái a huszonnégy anyagi elem kölcsönhatása következtében nyilvánulnak meg. Az élő erő közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik, és teljes mértékben lelki. Éppen ezért semmilyen fejlett materialista tudomány nem képes életet teremteni. Az élő erő a lelki világból jön, és az anyagi elemek kölcsönhatásának ehhez semmi köze.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.26.18| SB 3.26.18]] '''[[HU/SB 3.26.18|SB 3.26.18]] - [[HU/SB 3.26.20|SB 3.26.20]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.26.20| SB 3.26.20]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__