HU/SB 3.25.38 - Revision history

TattvaDarsana at 17:47, 17 April 2019

2019-04-17T17:47:14Z

← Older revision		Revision as of 17:47, 17 April 2019
Line 24:		Line 24:

	<div class="synonyms">		<div class="synonyms">
	''na''—nem; ''karhicit''—valaha; ''mat-parāḥ''—bhaktáim; ''śānta-rūpe''~~—óh~~, anyám; ''naṅkṣyanti''—el fog veszni; ''no''—nem; ''me''—Enyém; ''animiṣaḥ''—idő; ''leḍhi''—elpusztít; ''hetiḥ''—fegyver; ''yeṣām''—akinek; ''aham''—Én; ''priyaḥ''—kedves; ''ātmā''—önvaló; ''sutaḥ''—fiú; ''ca''—és; ''sakhā''—barát; ''guruḥ''—tanító; ''suhṛdaḥ''—jótevő; ''daivam''—Istenség; ''iṣṭam''—választott.		''na''—nem; ''karhicit''—valaha; ''mat-parāḥ''—bhaktáim; ''śānta-rūpe''—ó, anyám; ''naṅkṣyanti''—el fog veszni; ''no''—nem; ''me''—Enyém; ''animiṣaḥ''—idő; ''leḍhi''—elpusztít; ''hetiḥ''—fegyver; ''yeṣām''—akinek; ''aham''—Én; ''priyaḥ''—kedves; ''ātmā''—önvaló; ''sutaḥ''—fiú; ''ca''—és; ''sakhā''—barát; ''guruḥ''—tanító; ''suhṛdaḥ''—jótevő; ''daivam''—Istenség; ''iṣṭam''—választott.
	</div>		</div>

Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy jámbor tettei következtében az ember a felsőbb bolygórendszerekre, akár Brahmalokára is eljuthat, ám amikor jámbor tetteinek ~~nincs többé hatása~~, újra vissza kell térnie erre a Földre, hogy egy új életet kezdjen, új tettekbe fogjon. Így aztán annak ellenére, hogy a felsőbb bolygórendszerbe kerül, hogy ott nagyobb élvezetben és hosszabb életben legyen része, helyzete nem állandó. Ami azonban a bhaktákat illeti, az ő ~~kincsük — az~~, hogy odaadó szolgálatot végezhetnek, s hogy ennek következtében már ezen a bolygón élvezhetik a Vaikuṇṭha fenségét — sohasem vész el. Ebben a versben Kapiladeva śānta-rūpānak szólítja anyját, utalva arra, hogy a bhakták kincse örök, mert örökké a Vaikuṇṭha ~~atmoszférában~~ élnek. A Vaikuṇṭha ~~atmoszférát~~ śānta-rūpának nevezik, mert ott a tiszta jóság kötőereje uralkodik, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejének befolyása nélkül. Ha egyszer valaki szilárdan megállapodik az Úr odaadó szolgálatában, helyzetét a transzcendentális szolgálatban többé nem lehet megingatni, boldogsága és szolgálata pedig egyre csak növekszik, határtalanul. Azokra a bhaktákra, ~~akik a~~ Vaikuṇṭha ~~atmoszférában~~ a Kṛṣṇa-tudatba merülnek, az idő nincsen hatással. Az anyagi világban az idő hatása mindent elpusztít, de a Vaikuṇṭha ~~atmoszférában~~ az idő ~~vagy~~ a félistenek ~~nem befolyásolnak semmit~~, hiszen ~~ott~~ nincsenek félistenek. Ebben a világban a cselekedeteinket különféle félistenek irányítják; ha megmozdítjuk a kezünket és a lábunkat, a ~~tett irányítását~~ a félistenek ~~végzik~~. Ám a Vaikuṇṭha világban a félistenek vagy az idő befolyása nem érvényesül, ezért ott nincsen megsemmisülés. ~~Ahol~~ jelen van az idő eleme, ~~ott~~ biztos~~, hogy pusztulás~~ is ~~van~~, ellenben ~~ahol~~ nincsen idő — azaz múlt, jelen és jövő —, ~~ott~~ minden örök. Ez a vers éppen ezért a na naṅkṣyanti szavakat használja, jelezve, hogy a transzcendentális ~~kincs~~ sohasem semmisül meg.		A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy jámbor tettei következtében az ember a felsőbb bolygórendszerekre, akár Brahmalokára is eljuthat, ám amikor jámbor tetteinek eredményei elfogynak, újra vissza kell térnie erre a Földre, hogy egy új életet kezdjen, új tettekbe fogjon. Így aztán annak ellenére, hogy a felsőbb bolygórendszerbe kerül, hogy ott nagyobb élvezetben és hosszabb életben legyen része, helyzete nem állandó. Ami azonban a bhaktákat illeti, az ő vagyonuk — az, hogy odaadó szolgálatot végezhetnek, s hogy ennek következtében már ezen a bolygón élvezhetik a Vaikuṇṭha fenségét — sohasem vész el. Ebben a versben Kapiladeva śānta-rūpānak szólítja anyját, utalva arra, hogy a bhakták kincse örök, mert örökké Vaikuṇṭha hangulatban élnek. A Vaikuṇṭha hangulatot śānta-rūpának nevezik, mert ott a tiszta jóság kötőereje uralkodik, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejének befolyása nélkül. Ha egyszer valaki szilárdan megállapodik az Úr odaadó szolgálatában, helyzetét a transzcendentális szolgálatban többé nem lehet megingatni, boldogsága és szolgálata pedig egyre csak növekszik, határtalanul. Azokra a bhaktákra, aki Vaikuṇṭha hangulatban a Kṛṣṇa-tudatba merülnek, az idő nincsen hatással. Az anyagi világban az idő hatása mindent elpusztít, de a Vaikuṇṭha hangulatra az idő és a félistenek nincsenek hatással, hiszen a Vaikuṇṭha bolygókon nincsenek félistenek. Ebben a világban a cselekedeteinket különféle félistenek irányítják; ha megmozdítjuk a kezünket és a lábunkat, a cselekvést a félistenek irányítják. Ám a Vaikuṇṭha világban a félistenek vagy az idő befolyása nem érvényesül; ezért ott nincsen megsemmisülés. Amikor jelen van az idő eleme, akkor biztos a megsemmisülés is, ellenben amikor nincsen idő — azaz múlt, jelen és jövő —, akkor minden örök. Ez a vers éppen ezért a na naṅkṣyanti szavakat használja, jelezve, hogy a transzcendentális gazdagság sohasem semmisül meg.

	A vers azt is elmondja, mi az oka annak, hogy nincsen megsemmisülés. A bhakták számára a Legfelsőbb Úr a legkedvesebb, s mindannyian más és más kölcsönös kapcsolatban állnak Vele. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét fogadják el legkedvesebb barátjukként, legkedvesebb rokonukként, legkedvesebb fiukként, legkedvesebb tanítójukként, legkedvesebb jóakarójukként vagy a legkedvesebb Istenségként. Az Úr örök, ezért minden kapcsolat, amelyben elfogadjuk Őt, szintén örök. Ez a vers egyértelműen megerősíti, hogy a kapcsolatok nem szakadhatnak meg, s ezért az a ~~kincs~~ sem vész el, amelyet ezek a kapcsolatok eredményeznek. Minden élőlény hajlik arra, hogy szeressen valakit, s láthatjuk, hogy ha valakinek nincs kit szeretnie, akkor általában egy ~~kedvenc állatra~~, macskára vagy kutyára irányítja szeretetét. Az örök ~~hajlam a szeretetre minden élőlényben helyet keres, ahol lakozhat~~. Ebből a versből megtudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a legkedvesebbként szerethetjük: barátunkként, fiunkként, tanítónkként vagy jóakarónkként. Ebben a szeretetben sohasem kell csalástól tartanunk, és nem ér véget soha. ~~Örökké~~ élvezni fogjuk kapcsolatunkat a Legfelsőbb Úrral ~~különféle formákban~~. A vers különleges mondanivalója a Legfelsőbb ~~Úrnak mint~~ legfelsőbb ~~tanítónak az~~ elfogadása. A Bhagavad-gītāt Maga a Legfelsőbb Úr beszélte el, s Arjuna guruként, lelki tanítómesterként fogadta el Kṛṣṇát. Hasonlóképpen nekünk is egyedül Kṛṣṇát szabad elfogadnunk mint legfelsőbb lelki tanítómestert.		A vers azt is elmondja, mi az oka annak, hogy nincsen megsemmisülés. A bhakták számára a Legfelsőbb Úr a legkedvesebb, s mindannyian más és más kölcsönös kapcsolatban állnak Vele. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét fogadják el legkedvesebb barátjukként, legkedvesebb rokonukként, legkedvesebb fiukként, legkedvesebb tanítójukként, legkedvesebb jóakarójukként vagy a legkedvesebb Istenségként. Az Úr örök; ezért minden kapcsolat, amelyben elfogadjuk Őt, szintén örök. Ez a vers egyértelműen megerősíti, hogy a kapcsolatok nem szakadhatnak meg, s ezért az a gazdagság sem vész el, amelyet ezek a kapcsolatok eredményeznek. Minden élőlény hajlik arra, hogy szeressen valakit, s láthatjuk, hogy ha valakinek nincs kit szeretnie, akkor általában egy háziállatra, macskára vagy kutyára irányítja szeretetét. Tehát az élőlények szeretetre való örök hajlandósága szüntelenül keresi lakhelyét. Ebből a versből megtudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a legkedvesebbként szerethetjük – barátunkként, fiunkként, tanítónkként vagy jóakarónkként. Ebben a szeretetben sohasem kell csalástól tartanunk, és nem ér véget soha. Különféle formában, örökké élvezni fogjuk kapcsolatunkat a Legfelsőbb Úrral. A vers különleges mondanivalója a Legfelsőbb Úr, legfelsőbb tanítóként való elfogadása. A Bhagavad-gītāt Maga a Legfelsőbb Úr beszélte el, s Arjuna guruként, lelki tanítómesterként fogadta el Kṛṣṇát. Hasonlóképpen nekünk is egyedül Kṛṣṇát szabad elfogadnunk, mint legfelsőbb lelki tanítómestert.

	Kṛṣṇa természetesen azt jelenti: Kṛṣṇa és az Ő bensőséges bhaktái. Kṛṣṇa nincs egyedül. Amikor Kṛṣṇáról beszélünk, „Kṛṣṇa” azt jelenti, hogy Kṛṣṇa a nevében, a formájában, a tulajdonságaiban, a lakhelyén és a társaiban. Kṛṣṇa soha sincs egyedül, mert bhaktái nem imperszonalisták. Egy király például mindig titkárával, hadvezérével, szolgájával van, s oly sok minden más is körülveszi még, ami hozzá tartozik. Amint Kṛṣṇát és társait fogadjuk el tanítóinkként, semmilyen rossz befolyás ~~sem~~ képes elpusztítani tudásunkat. Az a tudás, amire az anyagi világban szert teszünk, az idő hatására megváltozhat, azonban az a végkövetkeztetés, amit a Bhagavad-gītāból, közvetlenül a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa szavaiból megtudunk, sohasem változik. Nincs értelme másként magyarázni a Bhagavad-gītāt~~: a Bhagavad-gītā~~ örök.		Kṛṣṇa természetesen azt jelenti: Kṛṣṇa és az Ő bensőséges bhaktái. Kṛṣṇa nincs egyedül. Amikor Kṛṣṇáról beszélünk, „Kṛṣṇa” azt jelenti, hogy Kṛṣṇa a nevében, a formájában, a tulajdonságaiban, a lakhelyén és a társaiban. Kṛṣṇa soha sincs egyedül, mert bhaktái nem imperszonalisták. Egy király például mindig titkárával, hadvezérével, szolgájával van, s oly sok minden más is körülveszi még, ami hozzá tartozik. Amint Kṛṣṇát és társait fogadjuk el tanítóinkként, semmilyen rossz befolyás nem képes elpusztítani tudásunkat. Az a tudás, amire az anyagi világban szert teszünk, az idő hatására megváltozhat, azonban az a végkövetkeztetés, amit a Bhagavad-gītāból, közvetlenül a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa szavaiból megtudunk, sohasem változik. Nincs értelme másként magyarázni a Bhagavad-gītāt; az örök.

	Kṛṣṇát, a Legfelsőbb Urat legjobb barátunkként kell elfogadnunk. Ő sohasem fog becsapni bennünket. Örökké baráti ~~jótanácsokkal~~ látja el a bhaktát, és baráti védelmet nyújt neki. Ha Kṛṣṇát fiunkként fogadjuk el, Ő az, aki sohasem fog meghalni. Ha ebben a világban van egy hőn szeretett fiunk vagy gyermekünk, az apa, az anya és mindazok, akik szeretik őt, reménykedve arra gondolnak: „Bárcsak az én fiam sohase halna meg!” Kṛṣṇa azonban ~~valóban~~ nem hal meg soha~~, ezért~~ akik Kṛṣṇát, a Legfelsőbb Urat fogadják el fiukként, azok sosem fogják elveszíteni gyermeküket. Sokszor előfordult, hogy a bhakták a mūrtit fogadták el fiukként. Bengálban számtalan ilyen esetre van példa, s még az is megtörténik, hogy a bhakta halála után a mūrti végzi el ~~az apának szóló~~ śrāddha szertartást. A kapcsolat sosem szakad meg. Az emberek gyakran különféle félisteni formákat imádnak, ám a Bhagavad-gītā elítéli ezt a fajta mentalitást. Az embernek tehát kellőképpen intelligensnek kell lennie, és egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnia különféle formáiban, ~~pl.~~ Lakṣmī-Nārāyaṇaként, Sītā-Rāmaként és Rādhā-Kṛṣṇaként. Így sohasem érheti csalódás. A félisteneket imádva az ember a legfelsőbb bolygókra emelkedhet, ám az anyagi világ megsemmisülésekor a félisten és a félisten birodalma megsemmisül. De aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, az a Vaikuṇṭha bolygókra kerül, ahol nem érvényesül az idő hatása, s nincs pusztulás vagy megsemmisülés. ~~Mindebből azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le~~, hogy azokra a bhaktákra, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét ~~fogadják~~ el mindennek, nem hat az idő.		Kṛṣṇát, a Legfelsőbb Urat legjobb barátunkként kell elfogadnunk. Ő sohasem fog becsapni bennünket. Örökké baráti jó tanácsokkal látja el a bhaktát, és baráti védelmet nyújt neki. Ha Kṛṣṇát fiunkként fogadjuk el, Ő az, aki sohasem fog meghalni. Ha ebben a világban van egy hőn szeretett fiunk vagy gyermekünk, az apa, az anya és mindazok, akik szeretik őt, reménykedve arra gondolnak: „Bárcsak az én fiam sohase halna meg!” Kṛṣṇa azonban tényleg nem hal meg soha. Ezért akik Kṛṣṇát, a Legfelsőbb Urat fogadják el fiukként, azok sosem fogják elveszíteni gyermeküket. Sokszor előfordult, hogy a bhakták a mūrtit fogadták el fiukként. Bengálban számtalan ilyen esetre van példa, s még az is megtörténik, hogy a bhakta halála után a mūrti végzi el śrāddha szertartást az apa részére. A kapcsolat sosem szakad meg. Az emberek gyakran különféle félisteni formákat imádnak, ám a Bhagavad-gītā elítéli ezt a fajta mentalitást. Az embernek tehát kellőképpen intelligensnek kell lennie, és egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnia különféle formáiban, például Lakṣmī-Nārāyaṇaként, Sītā-Rāmaként és Rādhā-Kṛṣṇaként. Így sohasem érheti csalódás. A félisteneket imádva az ember a legfelsőbb bolygókra emelkedhet, ám az anyagi világ megsemmisülésekor a félisten és a félisten birodalma megsemmisül. Ám aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, az a Vaikuṇṭha bolygókra kerül, ahol nem érvényesül az idő hatása, s nincs pusztulás vagy megsemmisülés. A végkövetkeztetés az, hogy azokra a bhaktákra, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét fogadták el mindennek, nem hat az idő.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-08T09:12:56Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 25. fejezet|H38]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.25: Az odaadó szolgálat dicsősége| HUSZONÖTÖDIK FEJEZET: Az odaadó szolgálat dicsősége]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.25.37| SB 3.25.37]] '''[[HU/SB 3.25.37|SB 3.25.37]] - [[HU/SB 3.25.39-40|SB 3.25.39-40]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.25.39-40| SB 3.25.39-40]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.25.38|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 38. VERS ====

<div class="verse">
:na karhicin mat-parāḥ śānta-rūpe
:naṅkṣyanti no me ’nimiṣo leḍhi hetiḥ
:yeṣām ahaṁ priya ātmā sutaś ca
:sakhā guruḥ suhṛdo daivam iṣṭam
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''na''—nem; ''karhicit''—valaha; ''mat-parāḥ''—bhaktáim; ''śānta-rūpe''—óh, anyám; ''naṅkṣyanti''—el fog veszni; ''no''—nem; ''me''—Enyém; ''animiṣaḥ''—idő; ''leḍhi''—elpusztít; ''hetiḥ''—fegyver; ''yeṣām''—akinek; ''aham''—Én; ''priyaḥ''—kedves; ''ātmā''—önvaló; ''sutaḥ''—fiú; ''ca''—és; ''sakhā''—barát; ''guruḥ''—tanító; ''suhṛdaḥ''—jótevő; ''daivam''—Istenség; ''iṣṭam''—választott.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Az Úr folytatta: Kedves anyám! Akik ilyen transzcendentális kincshez jutnak, sohasem veszítik azt el. Sem fegyver, sem az idő múlása nem pusztíthatja el e kincset. A bhakták Engem fogadnak el barátjukként, rokonukként, fiukként, tanítójukként, jótevőjükként és Legfelsőbb Istenségükként, ezért sohasem lehet megfosztani őket tulajdonuktól.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy jámbor tettei következtében az ember a felsőbb bolygórendszerekre, akár Brahmalokára is eljuthat, ám amikor jámbor tetteinek nincs többé hatása, újra vissza kell térnie erre a Földre, hogy egy új életet kezdjen, új tettekbe fogjon. Így aztán annak ellenére, hogy a felsőbb bolygórendszerbe kerül, hogy ott nagyobb élvezetben és hosszabb életben legyen része, helyzete nem állandó. Ami azonban a bhaktákat illeti, az ő kincsük — az, hogy odaadó szolgálatot végezhetnek, s hogy ennek következtében már ezen a bolygón élvezhetik a Vaikuṇṭha fenségét — sohasem vész el. Ebben a versben Kapiladeva śānta-rūpānak szólítja anyját, utalva arra, hogy a bhakták kincse örök, mert örökké a Vaikuṇṭha atmoszférában élnek. A Vaikuṇṭha atmoszférát śānta-rūpának nevezik, mert ott a tiszta jóság kötőereje uralkodik, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejének befolyása nélkül. Ha egyszer valaki szilárdan megállapodik az Úr odaadó szolgálatában, helyzetét a transzcendentális szolgálatban többé nem lehet megingatni, boldogsága és szolgálata pedig egyre csak növekszik, határtalanul. Azokra a bhaktákra, akik a Vaikuṇṭha atmoszférában a Kṛṣṇa-tudatba merülnek, az idő nincsen hatással. Az anyagi világban az idő hatása mindent elpusztít, de a Vaikuṇṭha atmoszférában az idő vagy a félistenek nem befolyásolnak semmit, hiszen ott nincsenek félistenek. Ebben a világban a cselekedeteinket különféle félistenek irányítják; ha megmozdítjuk a kezünket és a lábunkat, a tett irányítását a félistenek végzik. Ám a Vaikuṇṭha világban a félistenek vagy az idő befolyása nem érvényesül, ezért ott nincsen megsemmisülés. Ahol jelen van az idő eleme, ott biztos, hogy pusztulás is van, ellenben ahol nincsen idő — azaz múlt, jelen és jövő —, ott minden örök. Ez a vers éppen ezért a na naṅkṣyanti szavakat használja, jelezve, hogy a transzcendentális kincs sohasem semmisül meg.

A vers azt is elmondja, mi az oka annak, hogy nincsen megsemmisülés. A bhakták számára a Legfelsőbb Úr a legkedvesebb, s mindannyian más és más kölcsönös kapcsolatban állnak Vele. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét fogadják el legkedvesebb barátjukként, legkedvesebb rokonukként, legkedvesebb fiukként, legkedvesebb tanítójukként, legkedvesebb jóakarójukként vagy a legkedvesebb Istenségként. Az Úr örök, ezért minden kapcsolat, amelyben elfogadjuk Őt, szintén örök. Ez a vers egyértelműen megerősíti, hogy a kapcsolatok nem szakadhatnak meg, s ezért az a kincs sem vész el, amelyet ezek a kapcsolatok eredményeznek. Minden élőlény hajlik arra, hogy szeressen valakit, s láthatjuk, hogy ha valakinek nincs kit szeretnie, akkor általában egy kedvenc állatra, macskára vagy kutyára irányítja szeretetét. Az örök hajlam a szeretetre minden élőlényben helyet keres, ahol lakozhat. Ebből a versből megtudhatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a legkedvesebbként szerethetjük: barátunkként, fiunkként, tanítónkként vagy jóakarónkként. Ebben a szeretetben sohasem kell csalástól tartanunk, és nem ér véget soha. Örökké élvezni fogjuk kapcsolatunkat a Legfelsőbb Úrral különféle formákban. A vers különleges mondanivalója a Legfelsőbb Úrnak mint legfelsőbb tanítónak az elfogadása. A Bhagavad-gītāt Maga a Legfelsőbb Úr beszélte el, s Arjuna guruként, lelki tanítómesterként fogadta el Kṛṣṇát. Hasonlóképpen nekünk is egyedül Kṛṣṇát szabad elfogadnunk mint legfelsőbb lelki tanítómestert.

Kṛṣṇa természetesen azt jelenti: Kṛṣṇa és az Ő bensőséges bhaktái. Kṛṣṇa nincs egyedül. Amikor Kṛṣṇáról beszélünk, „Kṛṣṇa” azt jelenti, hogy Kṛṣṇa a nevében, a formájában, a tulajdonságaiban, a lakhelyén és a társaiban. Kṛṣṇa soha sincs egyedül, mert bhaktái nem imperszonalisták. Egy király például mindig titkárával, hadvezérével, szolgájával van, s oly sok minden más is körülveszi még, ami hozzá tartozik. Amint Kṛṣṇát és társait fogadjuk el tanítóinkként, semmilyen rossz befolyás sem képes elpusztítani tudásunkat. Az a tudás, amire az anyagi világban szert teszünk, az idő hatására megváltozhat, azonban az a végkövetkeztetés, amit a Bhagavad-gītāból, közvetlenül a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa szavaiból megtudunk, sohasem változik. Nincs értelme másként magyarázni a Bhagavad-gītāt: a Bhagavad-gītā örök.

Kṛṣṇát, a Legfelsőbb Urat legjobb barátunkként kell elfogadnunk. Ő sohasem fog becsapni bennünket. Örökké baráti jótanácsokkal látja el a bhaktát, és baráti védelmet nyújt neki. Ha Kṛṣṇát fiunkként fogadjuk el, Ő az, aki sohasem fog meghalni. Ha ebben a világban van egy hőn szeretett fiunk vagy gyermekünk, az apa, az anya és mindazok, akik szeretik őt, reménykedve arra gondolnak: „Bárcsak az én fiam sohase halna meg!” Kṛṣṇa azonban valóban nem hal meg soha, ezért akik Kṛṣṇát, a Legfelsőbb Urat fogadják el fiukként, azok sosem fogják elveszíteni gyermeküket. Sokszor előfordult, hogy a bhakták a mūrtit fogadták el fiukként. Bengálban számtalan ilyen esetre van példa, s még az is megtörténik, hogy a bhakta halála után a mūrti végzi el az apának szóló śrāddha szertartást. A kapcsolat sosem szakad meg. Az emberek gyakran különféle félisteni formákat imádnak, ám a Bhagavad-gītā elítéli ezt a fajta mentalitást. Az embernek tehát kellőképpen intelligensnek kell lennie, és egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnia különféle formáiban, pl. Lakṣmī-Nārāyaṇaként, Sītā-Rāmaként és Rādhā-Kṛṣṇaként. Így sohasem érheti csalódás. A félisteneket imádva az ember a legfelsőbb bolygókra emelkedhet, ám az anyagi világ megsemmisülésekor a félisten és a félisten birodalma megsemmisül. De aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, az a Vaikuṇṭha bolygókra kerül, ahol nem érvényesül az idő hatása, s nincs pusztulás vagy megsemmisülés. Mindebből azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy azokra a bhaktákra, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét fogadják el mindennek, nem hat az idő.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.25.37| SB 3.25.37]] '''[[HU/SB 3.25.37|SB 3.25.37]] - [[HU/SB 3.25.39-40|SB 3.25.39-40]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.25.39-40| SB 3.25.39-40]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__