HU/SB 3.25.35 - Revision history

TattvaDarsana at 11:49, 17 April 2019

2019-04-17T11:49:45Z

← Older revision		Revision as of 11:49, 17 April 2019
Line 24:		Line 24:

	<div class="synonyms">		<div class="synonyms">
	''paśyanti''—látják; ''te''—ők; ''me''—Enyém; ''rucirāṇi''—gyönyörű; ''amba''~~—óh~~, anyám; ''santaḥ''—bhakták; ''prasanna''—mosolygó; ''vaktra''—arc; ''aruṇa''—mint a reggeli nap; ''locanāni''—szemek; ''rūpāṇi''—formák; ''divyāni''—transzcendentális; ''vara-pradāni''—jóakaró; ''sākam''—Velem; ''vācam''—szavak; ''spṛhaṇīyām''—kedvező; ''vadanti''—beszélnek.		''paśyanti''—látják; ''te''—ők; ''me''—Enyém; ''rucirāṇi''—gyönyörű; ''amba''—ó, anyám; ''santaḥ''—bhakták; ''prasanna''—mosolygó; ''vaktra''—arc; ''aruṇa''—mint a reggeli nap; ''locanāni''—szemek; ''rūpāṇi''—formák; ''divyāni''—transzcendentális; ''vara-pradāni''—jóakaró; ''sākam''—Velem; ''vācam''—szavak; ''spṛhaṇīyām''—kedvező; ''vadanti''—beszélnek.
	</div>		</div>

Line 31:		Line 31:

	<div class="translation">		<div class="translation">
	Óh, anyám! Bhaktáim mindig látják mosolygó ~~arcom és szememet~~, ~~mely olyan~~, mint a kelő nap. Szeretik látni különféle transzcendentális formáimat, melyek mind jóakaróik, s kedvesen beszélgetnek Velem.		Ó, anyám! Bhaktáim mindig látják formám mosolygó arcát, azokkal a szemekkel, melyek olyanok, mint a kelő nap. Szeretik látni különféle transzcendentális formáimat, melyek mind jóakaróik, s kedvesen beszélgetnek Velem.
	</div>		</div>

Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	A māyāvādīk és az ateisták az Úr templomában ~~a mūrti-formákat bálványoknak tekintik~~, de a bhakták nem bálványokat imádnak. Közvetlenül az Istenség Személyiségét imádják arcā inkarnációjában. Arcā az a forma, amit jelenlegi körülményeink között imádhatunk. Valójában jelen feltételeink között nem láthatjuk Istent lelki formájában, mert anyagi szemeink és érzékeink nem képesek érzékelni ~~egy~~ lelki formát. Még az egyéni lélek lelki formáját sem látjuk. Ha egy ember meghal, nem látjuk, hogy a lelki forma hogyan hagyja el a testet. Ez anyagi érzékeink hibája. Hogy láthassuk Őt anyagi érzékeinkkel, az Istenség Legfelsőbb Személyisége felvesz egy kedvező formát, melyet arcā-vigrahának neveznek. Ez az arcā-vigraha, amit néha arcā inkarnációnak is neveznek, nem különbözik Magától az Úrtól. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége különféle inkarnációkat fogad el, felvesz anyagból — agyagból, fából, fémből és drágakőből — álló formákat is.		A māyāvādīk és az ateisták úgy tekintenek a mūrti-formákra az Úr templomában, mint bálványokra, de a bhakták nem bálványokat imádnak. Közvetlenül az Istenség Személyiségét imádják arcā inkarnációjában. Arcā az a forma, amit jelenlegi körülményeink között imádhatunk. Valójában jelen feltételeink között nem láthatjuk Istent lelki formájában, mert anyagi szemeink és érzékeink nem képesek érzékelni a lelki formát. Még az egyéni lélek lelki formáját sem látjuk. Ha egy ember meghal, nem látjuk, hogy a lelki forma hogyan hagyja el a testet. Ez anyagi érzékeink hibája. Hogy láthassuk Őt anyagi érzékeinkkel, az Istenség Legfelsőbb Személyisége felvesz egy kedvező formát, melyet arcā-vigrahának neveznek. Ez az arcā-vigraha, amit néha arcā inkarnációnak is neveznek, nem különbözik Magától az Úrtól. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége különféle inkarnációkat fogad el, felvesz anyagból — agyagból, fából, fémből és drágakőből — álló formákat is.

	A śāstrában számos utasítást találunk arra vonatkozóan, hogyan kell kifaragni az Úr formáit. Ezek a formák nem anyagiak. Ha Isten mindent átható, akkor benne van az anyagi elemekben is — efelől nincs kétség. De az ateisták másként gondolkoznak. Arról prédikálnak, hogy minden Isten, de ha elmennek a templomba és meglátják az Úr formáját, akkor tagadják, hogy Ő Isten. Elméletük szerint minden Isten. Akkor a mūrti miért nem Isten? Valójában elképzelésük sincs Istenről. A bhakták szemlélete azonban nem ilyen; az ő szemüket az Isten iránti szeretet fedi be. Amint meglátják az Urat különféle formáiban, elárasztja őket a szeretet, mert az ateistáktól eltérően ők nem látnak különbséget az Úr és az Ő templomi formája között. A mūrti mosolygó arcát a templomban a bhakták transzcendentálisnak és lelkinek látják, s nagy becsben tartják az Úr felékesített testét. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy megtanítsa, hogyan kell feldíszíteni a templomi mūrtit, hogyan kell imádni Őt, s hogyan kell tisztán tartani a templomot. Viṣṇu templomaiban számtalan folyamatot és szabályt követnek. A bhakták ellátogatnak a templomokba, s megnézik a mūrtit, a vigrahát, s mivel a mūrtik mind jóakaróik, látványuk transzcendentális élvezetet jelent számukra. A bhakták feltárják szívüket a mūrti előtt, és sok esetben a mūrti válaszol is. Ahhoz azonban, hogy valaki beszélgetni tudjon a Legfelsőbb Úrral, nagyon emelkedett bhaktának kell lennie. Néha az Úr a bhakta álmában jelenik meg s beszél hozzá. Az ateisták nem érthetik meg ezt a kölcsönös érzelmi kapcsolatot a mūrti és a bhakta között, ám a bhaktának ez a kapcsolat valóban örömet okoz. Kapila Muni arról beszél, hogyan látják a bhakták a mūrti felékesített testét és arcát, s hogyan beszélnek Vele odaadóan szolgálva Őt.		A śāstrában számos utasítást találunk arra vonatkozóan, hogyan kell kifaragni az Úr formáit. Ezek a formák nem anyagiak. Ha Isten mindent átható, akkor benne van az anyagi elemekben is — efelől nincs kétség. De az ateisták másként gondolkoznak. Arról prédikálnak, hogy minden Isten, de ha elmennek a templomba és meglátják az Úr formáját, akkor tagadják, hogy Ő Isten. Elméletük szerint minden Isten. Akkor a mūrti miért nem Isten? Valójában elképzelésük sincs Istenről. A bhakták szemlélete azonban nem ilyen; az ő szemüket az Isten iránti szeretet fedi be. Amint meglátják az Urat különféle formáiban, elárasztja őket a szeretet, mert az ateistáktól eltérően, ők nem látnak különbséget az Úr és az Ő templomi formája között. A mūrti mosolygó arcát a templomban a bhakták transzcendentálisnak és lelkinek látják, s nagy becsben tartják az Úr felékesített testét. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy megtanítsa, hogyan kell feldíszíteni a templomi mūrtit, hogyan kell imádni Őt, s hogyan kell tisztán tartani a templomot. Viṣṇu templomaiban számtalan folyamatot és szabályt követnek. A bhakták ellátogatnak a templomokba, s megnézik a mūrtit, a vigrahát, s mivel a mūrtik mind jóakaróik, látványuk transzcendentális élvezetet jelent számukra. A bhakták feltárják szívüket a mūrti előtt, és sok esetben a mūrti válaszol is. Ahhoz azonban, hogy valaki beszélgetni tudjon a Legfelsőbb Úrral, nagyon emelkedett bhaktának kell lennie. Néha az Úr a bhakta álmában jelenik meg s beszél hozzá. Az ateisták nem érthetik meg ezt a kölcsönös érzelmi kapcsolatot a mūrti és a bhakta között, ám a bhaktának ez a kapcsolat valóban örömet okoz. Kapila Muni arról beszél, hogyan látják a bhakták a mūrti felékesített testét és arcát, s hogyan beszélnek Vele odaadóan szolgálva Őt.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-08T09:04:14Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 25. fejezet|H35]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.25: Az odaadó szolgálat dicsősége| HUSZONÖTÖDIK FEJEZET: Az odaadó szolgálat dicsősége]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.25.34| SB 3.25.34]] '''[[HU/SB 3.25.34|SB 3.25.34]] - [[HU/SB 3.25.36|SB 3.25.36]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.25.36| SB 3.25.36]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.25.35|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 35. VERS ====

<div class="verse">
:paśyanti te me rucirāṇy amba santaḥ
:prasanna-vaktrāruṇa-locanāni
:rūpāṇi divyāni vara-pradāni
:sākaṁ vācaṁ spṛhaṇīyāṁ vadanti
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''paśyanti''—látják; ''te''—ők; ''me''—Enyém; ''rucirāṇi''—gyönyörű; ''amba''—óh, anyám; ''santaḥ''—bhakták; ''prasanna''—mosolygó; ''vaktra''—arc; ''aruṇa''—mint a reggeli nap; ''locanāni''—szemek; ''rūpāṇi''—formák; ''divyāni''—transzcendentális; ''vara-pradāni''—jóakaró; ''sākam''—Velem; ''vācam''—szavak; ''spṛhaṇīyām''—kedvező; ''vadanti''—beszélnek.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Óh, anyám! Bhaktáim mindig látják mosolygó arcom és szememet, mely olyan, mint a kelő nap. Szeretik látni különféle transzcendentális formáimat, melyek mind jóakaróik, s kedvesen beszélgetnek Velem.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
A māyāvādīk és az ateisták az Úr templomában a mūrti-formákat bálványoknak tekintik, de a bhakták nem bálványokat imádnak. Közvetlenül az Istenség Személyiségét imádják arcā inkarnációjában. Arcā az a forma, amit jelenlegi körülményeink között imádhatunk. Valójában jelen feltételeink között nem láthatjuk Istent lelki formájában, mert anyagi szemeink és érzékeink nem képesek érzékelni egy lelki formát. Még az egyéni lélek lelki formáját sem látjuk. Ha egy ember meghal, nem látjuk, hogy a lelki forma hogyan hagyja el a testet. Ez anyagi érzékeink hibája. Hogy láthassuk Őt anyagi érzékeinkkel, az Istenség Legfelsőbb Személyisége felvesz egy kedvező formát, melyet arcā-vigrahának neveznek. Ez az arcā-vigraha, amit néha arcā inkarnációnak is neveznek, nem különbözik Magától az Úrtól. Ahogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége különféle inkarnációkat fogad el, felvesz anyagból — agyagból, fából, fémből és drágakőből — álló formákat is.

A śāstrában számos utasítást találunk arra vonatkozóan, hogyan kell kifaragni az Úr formáit. Ezek a formák nem anyagiak. Ha Isten mindent átható, akkor benne van az anyagi elemekben is — efelől nincs kétség. De az ateisták másként gondolkoznak. Arról prédikálnak, hogy minden Isten, de ha elmennek a templomba és meglátják az Úr formáját, akkor tagadják, hogy Ő Isten. Elméletük szerint minden Isten. Akkor a mūrti miért nem Isten? Valójában elképzelésük sincs Istenről. A bhakták szemlélete azonban nem ilyen; az ő szemüket az Isten iránti szeretet fedi be. Amint meglátják az Urat különféle formáiban, elárasztja őket a szeretet, mert az ateistáktól eltérően ők nem látnak különbséget az Úr és az Ő templomi formája között. A mūrti mosolygó arcát a templomban a bhakták transzcendentálisnak és lelkinek látják, s nagy becsben tartják az Úr felékesített testét. A lelki tanítómesternek kötelessége, hogy megtanítsa, hogyan kell feldíszíteni a templomi mūrtit, hogyan kell imádni Őt, s hogyan kell tisztán tartani a templomot. Viṣṇu templomaiban számtalan folyamatot és szabályt követnek. A bhakták ellátogatnak a templomokba, s megnézik a mūrtit, a vigrahát, s mivel a mūrtik mind jóakaróik, látványuk transzcendentális élvezetet jelent számukra. A bhakták feltárják szívüket a mūrti előtt, és sok esetben a mūrti válaszol is. Ahhoz azonban, hogy valaki beszélgetni tudjon a Legfelsőbb Úrral, nagyon emelkedett bhaktának kell lennie. Néha az Úr a bhakta álmában jelenik meg s beszél hozzá. Az ateisták nem érthetik meg ezt a kölcsönös érzelmi kapcsolatot a mūrti és a bhakta között, ám a bhaktának ez a kapcsolat valóban örömet okoz. Kapila Muni arról beszél, hogyan látják a bhakták a mūrti felékesített testét és arcát, s hogyan beszélnek Vele odaadóan szolgálva Őt.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.25.34| SB 3.25.34]] '''[[HU/SB 3.25.34|SB 3.25.34]] - [[HU/SB 3.25.36|SB 3.25.36]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.25.36| SB 3.25.36]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__