HU/SB 3.21.7 - Revision history

TattvaDarsana at 08:54, 8 April 2019

2019-04-08T08:54:51Z

← Older revision		Revision as of 08:54, 8 April 2019
Line 40:		Line 40:
	Ez a vers a meditáció fontosságáról beszél. Kardama Muni tízezer évig gyakorolta a misztikus yoga-meditációt, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit. Akár a yogát gyakorolja valaki, akár elmélkedik, akár kutatásokat végez, hogy megtalálja Istent, erőfeszítéseiben ott kell lennie az odaadásnak is. Odaadás nélkül semmi sem lehet tökéletes. A tökéletesség és a megvalósítás célja egyaránt az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A Bhagavad-gītā Hatodik Fejezete érthetően kijelenti, hogy aki állandóan elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, az a legkiválóbb yogī. Az Istenség Személyisége, Hari teljesíti a meghódolt bhakta vágyait. Ahhoz, hogy az ember valódi sikert érjen el, meg kell hódolnia az Istenség Személyisége, Hari, vagyis Kṛṣṇa lótuszlábainak. Az odaadó szolgálat, azaz a Kṛṣṇa-tudatban végzett tevékenység közvetlen folyamat, s minden más út közvetettnek számít, annak ellenére, hogy ajánlatos követni azokat. Ebben a korban a közvetlen folyamat sokkal inkább megvalósítható, mint a közvetett, mert az emberek rövid életűek, intelligenciájuk csekély, nyomorban élnek, és számtalan gyötrelem éri őket. Az Úr Caitanya ezért a legnagyobb áldást adta nekünk: ebben a korban pusztán Isten szent nevét kell énekelnünk ahhoz, hogy elérjük a tökéletességet a lelki életben.		Ez a vers a meditáció fontosságáról beszél. Kardama Muni tízezer évig gyakorolta a misztikus yoga-meditációt, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit. Akár a yogát gyakorolja valaki, akár elmélkedik, akár kutatásokat végez, hogy megtalálja Istent, erőfeszítéseiben ott kell lennie az odaadásnak is. Odaadás nélkül semmi sem lehet tökéletes. A tökéletesség és a megvalósítás célja egyaránt az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A Bhagavad-gītā Hatodik Fejezete érthetően kijelenti, hogy aki állandóan elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, az a legkiválóbb yogī. Az Istenség Személyisége, Hari teljesíti a meghódolt bhakta vágyait. Ahhoz, hogy az ember valódi sikert érjen el, meg kell hódolnia az Istenség Személyisége, Hari, vagyis Kṛṣṇa lótuszlábainak. Az odaadó szolgálat, azaz a Kṛṣṇa-tudatban végzett tevékenység közvetlen folyamat, s minden más út közvetettnek számít, annak ellenére, hogy ajánlatos követni azokat. Ebben a korban a közvetlen folyamat sokkal inkább megvalósítható, mint a közvetett, mert az emberek rövid életűek, intelligenciájuk csekély, nyomorban élnek, és számtalan gyötrelem éri őket. Az Úr Caitanya ezért a legnagyobb áldást adta nekünk: ebben a korban pusztán Isten szent nevét kell énekelnünk ahhoz, hogy elérjük a tökéletességet a lelki életben.

	A samprapede harim szavak azt jelentik, hogy Kardama Muni számtalan módon tette elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit odaadó szolgálatával. A kriyā-yogena szó szintén az odaadó szolgálatra utal. Kardama Muni nem csupán meditált, de odaadó szolgálatot is végzett. Ahhoz, hogy az ember tökéletességet érjen el a yogában vagy a meditációban, odaadó szolgálatot kell végeznie a hallgatás, az éneklés, az emlékezés és a többi folyamat segítségével. Az emlékezés szintén meditáció. De kire kell emlékeznünk? Az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. S nemcsak emlékeznünk kell Rá: hallanunk kell cselekedeteiről, és énekelnünk kell dicsőségéről. Erről tanítanak a hiteles szentírások. Miután tízezer évig oly sokféle odaadó szolgálatot végzett, Kardama Muni elérte a meditáció tökéletességét. Ebben a Kali-korban azonban, amikor ritkaságszámba megy, ha valaki száz évig él, ez nem lehetséges. Ki az, aki napjainkban sikeresen be tudná tartani a yoga számtalan szigorú szabályát? Ezenkívül tökéletességet csak azok a lelkek érnek el, akik meghódolnak. Ha nem beszélnek az Istenség Személyiségéről, hol van ott a meghódolás? S ahol nem az Istenség Személyiségén meditálnak, hol van ott a yoga gyakorlása? Sajnos korunkban az emberek — különösképpen azok, akik démonikus természettel rendelkeznek — arra vágynak, hogy becsapják őket. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ezért elküldi hozzájuk a nagy csalókat, akik yoga címszó alatt félrevezetik őket, életüket hiábavalóvá teszik, s halálra ítélik őket. A Bhagavad-gītā tizenhatodik fejezetének tizenhetedik versében ezért világosan az áll, hogy a magukat hiteles, felhatalmazott tekintélynek kikiáltó gazemberek, akik büszkék jogtalanul felhalmozott vagyonukra, a hiteles írások követése nélkül gyakorolják a yogát. Ezek az emberek arra a pénzre büszkék olyan nagyon, melyet ártatlan emberektől loptak el, akik arra vágytak, hogy becsapják őket.		A samprapede harim szavak azt jelentik, hogy Kardama Muni számtalan módon tette elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit odaadó szolgálatával. A kriyā-yogena szó szintén az odaadó szolgálatra utal. Kardama Muni nem csupán meditált, de odaadó szolgálatot is végzett. Ahhoz, hogy az ember tökéletességet érjen el a yogában vagy a meditációban, odaadó szolgálatot kell végeznie a hallgatás, az éneklés, az emlékezés és a többi folyamat segítségével. Az emlékezés szintén meditáció. De kire kell emlékeznünk? Az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. S nemcsak emlékeznünk kell Rá; hallanunk kell cselekedeteiről, és énekelnünk kell dicsőségéről. Erről tanítanak a hiteles szentírások. Miután tízezer évig oly sokféle odaadó szolgálatot végzett, Kardama Muni elérte a meditáció tökéletességét. Ebben a Kali-korban azonban, amikor ritkaságszámba megy, ha valaki száz évig él, ez nem lehetséges. Ki az, aki napjainkban sikeresen be tudná tartani a yoga számtalan szigorú szabályát? Ezenkívül tökéletességet csak azok a lelkek érnek el, akik meghódolnak. Ha nem beszélnek az Istenség Személyiségéről, hol van ott a meghódolás? S ahol nem az Istenség Személyiségén meditálnak, hol van ott a yoga gyakorlása? Sajnos korunkban az emberek — különösképpen azok, akik démonikus természettel rendelkeznek — arra vágynak, hogy becsapják őket. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ezért elküldi hozzájuk a nagy csalókat, akik yoga címszó alatt félrevezetik őket, életüket hiábavalóvá teszik, s halálra ítélik őket. A Bhagavad-gītā [[HU/BG 16.17\|tizenhatodik fejezetének tizenhetedik versében]] ezért világosan az áll, hogy a magukat hiteles, felhatalmazott tekintélynek kikiáltó gazemberek, akik büszkék jogtalanul felhalmozott vagyonukra, a hiteles írások követése nélkül gyakorolják a yogát. Ezek az emberek arra a pénzre büszkék olyan nagyon, melyet ártatlan emberektől loptak el, akik arra vágytak, hogy becsapják őket.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-03T08:34:02Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 21. fejezet|H07]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.21: Manu és Kardama beszélgetése| HUSZONEGYEDIK FEJEZET: Manu és Kardama beszélgetése]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.21.6| SB 3.21.6]] '''[[HU/SB 3.21.6|SB 3.21.6]] - [[HU/SB 3.21.8|SB 3.21.8]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.21.8| SB 3.21.8]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.21.7|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 7. VERS ====

<div class="verse">
:tataḥ samādhi-yuktena
:kriyā-yogena kardamaḥ
:samprapede hariṁ bhaktyā
:prapanna-varadāśuṣam
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''tataḥ''—akkor, a vezeklés során; ''samādhi-yuktena''—transzban; ''kriyā-yogena''—a bhakti-yogában végzett imádat által; ''kardamaḥ''—a bölcs Kardama; ''samprapede''—szolgálta; ''harim''—az Istenség Személyiségét; ''bhaktyā''—odaadó szolgálatban; ''prapanna''—a meghódolt lelkeknek; ''varadāśuṣam''—minden áldás adományozója.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Vezeklése során a bölcs Kardama transzban, odaadó szolgálatával imádta az Urat, s elnyerte az Istenség Személyisége kegyét, aki nagyon hamar megad minden áldást azoknak, akik Hozzá menekülnek védelemért.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Ez a vers a meditáció fontosságáról beszél. Kardama Muni tízezer évig gyakorolta a misztikus yoga-meditációt, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit. Akár a yogát gyakorolja valaki, akár elmélkedik, akár kutatásokat végez, hogy megtalálja Istent, erőfeszítéseiben ott kell lennie az odaadásnak is. Odaadás nélkül semmi sem lehet tökéletes. A tökéletesség és a megvalósítás célja egyaránt az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A Bhagavad-gītā Hatodik Fejezete érthetően kijelenti, hogy aki állandóan elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, az a legkiválóbb yogī. Az Istenség Személyisége, Hari teljesíti a meghódolt bhakta vágyait. Ahhoz, hogy az ember valódi sikert érjen el, meg kell hódolnia az Istenség Személyisége, Hari, vagyis Kṛṣṇa lótuszlábainak. Az odaadó szolgálat, azaz a Kṛṣṇa-tudatban végzett tevékenység közvetlen folyamat, s minden más út közvetettnek számít, annak ellenére, hogy ajánlatos követni azokat. Ebben a korban a közvetlen folyamat sokkal inkább megvalósítható, mint a közvetett, mert az emberek rövid életűek, intelligenciájuk csekély, nyomorban élnek, és számtalan gyötrelem éri őket. Az Úr Caitanya ezért a legnagyobb áldást adta nekünk: ebben a korban pusztán Isten szent nevét kell énekelnünk ahhoz, hogy elérjük a tökéletességet a lelki életben.

A samprapede harim szavak azt jelentik, hogy Kardama Muni számtalan módon tette elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit odaadó szolgálatával. A kriyā-yogena szó szintén az odaadó szolgálatra utal. Kardama Muni nem csupán meditált, de odaadó szolgálatot is végzett. Ahhoz, hogy az ember tökéletességet érjen el a yogában vagy a meditációban, odaadó szolgálatot kell végeznie a hallgatás, az éneklés, az emlékezés és a többi folyamat segítségével. Az emlékezés szintén meditáció. De kire kell emlékeznünk? Az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. S nemcsak emlékeznünk kell Rá: hallanunk kell cselekedeteiről, és énekelnünk kell dicsőségéről. Erről tanítanak a hiteles szentírások. Miután tízezer évig oly sokféle odaadó szolgálatot végzett, Kardama Muni elérte a meditáció tökéletességét. Ebben a Kali-korban azonban, amikor ritkaságszámba megy, ha valaki száz évig él, ez nem lehetséges. Ki az, aki napjainkban sikeresen be tudná tartani a yoga számtalan szigorú szabályát? Ezenkívül tökéletességet csak azok a lelkek érnek el, akik meghódolnak. Ha nem beszélnek az Istenség Személyiségéről, hol van ott a meghódolás? S ahol nem az Istenség Személyiségén meditálnak, hol van ott a yoga gyakorlása? Sajnos korunkban az emberek — különösképpen azok, akik démonikus természettel rendelkeznek — arra vágynak, hogy becsapják őket. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ezért elküldi hozzájuk a nagy csalókat, akik yoga címszó alatt félrevezetik őket, életüket hiábavalóvá teszik, s halálra ítélik őket. A Bhagavad-gītā tizenhatodik fejezetének tizenhetedik versében ezért világosan az áll, hogy a magukat hiteles, felhatalmazott tekintélynek kikiáltó gazemberek, akik büszkék jogtalanul felhalmozott vagyonukra, a hiteles írások követése nélkül gyakorolják a yogát. Ezek az emberek arra a pénzre büszkék olyan nagyon, melyet ártatlan emberektől loptak el, akik arra vágytak, hogy becsapják őket.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.21.6| SB 3.21.6]] '''[[HU/SB 3.21.6|SB 3.21.6]] - [[HU/SB 3.21.8|SB 3.21.8]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.21.8| SB 3.21.8]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__