HU/SB 3.20.18 - Revision history

TattvaDarsana at 09:41, 6 April 2019

2019-04-06T09:41:58Z

← Older revision		Revision as of 09:41, 6 April 2019
Line 24:		Line 24:

	<div class="synonyms">		<div class="synonyms">
	''sasarja''—teremtett; ''chāyayā''—árnyékával; ''avidyām''—tudatlanság; ''pañca-parvāṇam''—öt fajta; ''agrataḥ''—először; ''tāmisram''—tāmisra; ''andha-tāmisram''—andha-tāmisra; ''tamaḥ''—tamas; ''mohaḥ''—moha; ''mahā-tamaḥ''—mahā-tamas, vagyis mahā-moha.		''sasarja''—teremtett; ''chāyayā''—árnyékával; ''avidyām''—tudatlanság; ''pañca-parvāṇam''—öt fajta; ''agrataḥ''—először; ''tāmisram''—tāmisra [a frusztrációból származó düh]; ''andha-tāmisram''—andha-tāmisra [halálérzet]; ''tamaḥ''—tamas [sötétség az önvalóról szóló tudásban]; ''mohaḥ''—moha [illuzórikus felfogás]; ''mahā-tamaḥ''—mahā-tamas, vagyis mahā-moha [az élvezhető tárgyak fölötti tulajdonjog].
	</div>		</div>

Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	~~Kezdetben a~~ feltételekhez kötött lelkeket — az élőlényeket, akik az anyagi világba kerülnek, hogy az érzékkielégítés élvezetében legyen ~~részük — öt~~ különböző állapot, burok ~~jellemzi~~. Az első állapot a tāmisra, vagyis a düh burka. Eredetileg minden egyes élőlény rendelkezik parányi függetlenséggel. Ezzel a parányi függetlenséggel él vissza a feltételekhez kötött lélek, amikor úgy véli, ő is ugyanolyan élvezetben részesülhet, mint a Legfelsőbb Úr, vagy amikor azt gondolja: „Miért ne legyek egy olyan független élvező, mint a Legfelsőbb Úr?” Az, hogy így megfeledkezik eredeti helyzetéről, a dühnek, illetve az irigységnek köszönhető. Az élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része, örök szolgája, ezért természeténél fogva sohasem lehet az Úrral ~~egyenlő mértékben része az élvezetben~~. Amikor azonban megfeledkezik erről, s megpróbál eggyé válni Vele, akkor állapotát tāmisrának nevezik. Még a lelki megvalósítás útján is nehéz legyőzni az élőlénynek ezt a tāmisra mentalitását. Sokan vannak, akik hogy kiszabaduljanak az anyagi élet útvesztőjéből, eggyé akarnak válni a Legfelsőbb Úrral. Még transzcendentális cselekedeteikben is jelen van ez az ~~alacsony rendű~~ mentalitás, a tāmisra.		A feltételekhez kötött lelkeket — az élőlényeket, akik az anyagi világba kerülnek, hogy az érzékkielégítés élvezetében legyen részük — kezdetben öt különböző állapot, burok fedi be. Az első állapot a tāmisra, vagyis a düh burka. Eredetileg minden egyes élőlény rendelkezik parányi függetlenséggel. Ezzel a parányi függetlenséggel él vissza a feltételekhez kötött lélek, amikor úgy véli, ő is ugyanolyan élvezetben részesülhet, mint a Legfelsőbb Úr, vagy amikor azt gondolja: „Miért ne legyek egy olyan független élvező, mint a Legfelsőbb Úr?” Az, hogy így megfeledkezik eredeti helyzetéről, a dühnek, illetve az irigységnek köszönhető. Az élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része, örök szolgája, ezért természeténél fogva sohasem lehet az Úrral egyenrangú élvező. Amikor azonban megfeledkezik erről, s megpróbál eggyé válni Vele, akkor állapotát tāmisrának nevezik. Még a lelki megvalósítás útján is nehéz legyőzni az élőlénynek ezt a tāmisra mentalitását. Sokan vannak, akik hogy kiszabaduljanak az anyagi élet útvesztőjéből, eggyé akarnak válni a Legfelsőbb Úrral. Még transzcendentális cselekedeteikben is jelen van ez az alsóbbrendű mentalitás, a tāmisra.

	Andha-tāmisra azt jelenti, hogy az ember a halált tekinti a végső befejezésnek. Az ateisták általában azt gondolják, hogy a test az önvaló, ~~s ezért~~ a test pusztulásával minden véget ér. ~~Így~~ aztán addig akarják élvezni az anyagi életet, ameddig csak lehetséges, amíg a test létezik. „Amíg élsz, élj jól! Ne törődj azzal, milyen állítólagos bűnöket követsz el! Egyél, amennyi csak beléd fér! Koldulj, kérj kölcsön és lopj, s ha azt gondolod, hogy a lopással és a kölcsönkéréssel bűnbe keveredsz, melyekért meg kell majd fizetned, csak felejtsd el ezt a tévképzetet, hiszen a halál után úgyis mindennek vége! Senki sem felelős azért, amit életében ~~tesz” — így gondolkoznak~~. Ez az ateista életfelfogás ~~pusztítja el~~ az emberi civilizációt, mert nélkülözi azt a tudást, hogy az élet örökké folytatódik.		Andha-tāmisra azt jelenti, hogy az ember a halált tekinti a végső befejezésnek. Az ateisták általában azt gondolják, hogy a test az önvaló, és a test pusztulásával minden véget ér. Ezért aztán addig akarják élvezni az anyagi életet, ameddig csak lehetséges, amíg a test létezik. Így gondolkoznak: „Amíg élsz, élj jól! Ne törődj azzal, milyen állítólagos bűnöket követsz el! Egyél, amennyi csak beléd fér! Koldulj, kérj kölcsön és lopj, s ha azt gondolod, hogy a lopással és a kölcsönkéréssel bűnbe keveredsz, melyekért meg kell majd fizetned, csak felejtsd el ezt a tévképzetet, hiszen a halál után úgyis mindennek vége! Senki sem felelős azért, amit életében tesz.” Ez az ateista életfelfogás elpusztítja az emberi civilizációt, mert nélkülözi azt a tudást, hogy az élet örökké folytatódik.

	Ez az andha-tāmisra tudatlanság a tamasnak köszönhető. Tamasnak nevezik azt az állapotot, amikor az ember semmit sem tud a szellemi lélekről. Az anyagi világot általában szintén tamasnak nevezik, mert az ott élő lények kilencvenkilenc százaléka mit sem tud lelki azonosságáról. Szinte mindenki azt gondolja, hogy ő a test, s nem tud a szellemi lélekről. E ~~tévfelfogástól~~ vezérelve mindig azt gondolja: „Ez az én testem, és minden, ami kapcsolatban van a testemmel, az enyém.” E megtévedt élőlények számára az anyagi lét alapját a szexuális élet jelenti. Valójában a feltételekhez kötött lelkeket, akik tudatlanságban élnek ebben az anyagi világban, pusztán a szexuális élet irányítja, s amint lehetőséget kapnak a nemi élvezetre, nyomban ragaszkodni kezdenek állítólagos otthonukhoz, az anyaföldhöz, a gyerekekhez, a vagyonhoz és a gazdagsághoz. Ahogy fokozódik a ragaszkodásuk e dolgokhoz, úgy növekszik a ~~moha~~, vagyis a testi életfelfogás illúziója. Egyre erősödik az az elképzelés is, hogy „én ez a test vagyok, és minden az enyém, ami ehhez a testhez tartozik”, s ahogyan az egész világon eluralkodik a ~~moha~~, ~~szektás~~ közösségek, családok, nemzetek jönnek létre és harcolnak egymással. Mahā-moha arra utal, amikor valaki őrültként vágyik az anyagi élvezetre. Az emberek — különösen ebben a Kali-korszakban — őrültek gyanánt egyre csak halmozzák az anyagi élvezethez szükséges dolgokat. A Viṣṇu-Purāṇa nagyon szépen leírja ~~e meghatározásokat~~:		Ez az andha-tāmisra tudatlanság a tamasnak köszönhető. Tamasnak nevezik azt az állapotot, amikor az ember semmit sem tud a szellemi lélekről. Az anyagi világot általában szintén tamasnak nevezik, mert az ott élő lények kilencvenkilenc százaléka mit sem tud lelki azonosságáról. Szinte mindenki azt gondolja, hogy ő a test, s nem tud a szellemi lélekről. E tévhit által vezérelve mindig azt gondolja: „Ez az én testem, és minden, ami kapcsolatban van a testemmel, az enyém.” E megtévedt élőlények számára az anyagi lét alapját a szexuális élet jelenti. Valójában a feltételekhez kötött lelkeket, akik tudatlanságban élnek ebben az anyagi világban, pusztán a szexuális élet irányítja, s amint lehetőséget kapnak a nemi élvezetre, nyomban ragaszkodni kezdenek állítólagos otthonukhoz, az anyaföldhöz, a gyerekekhez, a vagyonhoz és a gazdagsághoz. Ahogy fokozódik a ragaszkodásuk e dolgokhoz, úgy növekszik a mohaḥ, vagyis a testi életfelfogás illúziója. Egyre erősödik az az elképzelés is, hogy „én ez a test vagyok, és minden az enyém, ami ehhez a testhez tartozik”, s ahogyan az egész világon eluralkodik a mohaḥ, szektárius közösségek, családok, nemzetek jönnek létre és harcolnak egymással. Mahā-moha arra utal, amikor valaki őrültként vágyik az anyagi élvezetre. Az emberek — különösen ebben a Kali-korszakban — őrültek gyanánt egyre csak halmozzák az anyagi élvezethez szükséges dolgokat. A Viṣṇu-Purāṇa nagyon szépen leírja ezeket a fogalmakat:

	:''tamo ’viveko mohaḥ syād''		:''tamo ’viveko mohaḥ syād''

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-03-01T08:28:42Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 20. fejezet|H18]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - [[HU/SB 3.20: Maitreya és Vidura beszélgetése| HUSZADIK FEJEZET: Maitreya és Vidura beszélgetése]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.20.17| SB 3.20.17]] '''[[HU/SB 3.20.17|SB 3.20.17]] - [[HU/SB 3.20.19|SB 3.20.19]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.20.19| SB 3.20.19]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.20.18|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 18. VERS ====

<div class="verse">
:sasarja cchāyayāvidyāṁ
:pañca-parvāṇam agrataḥ
:tāmisram andha-tāmisraṁ
:tamo moho mahā-tamaḥ
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''sasarja''—teremtett; ''chāyayā''—árnyékával; ''avidyām''—tudatlanság; ''pañca-parvāṇam''—öt fajta; ''agrataḥ''—először; ''tāmisram''—tāmisra; ''andha-tāmisram''—andha-tāmisra; ''tamaḥ''—tamas; ''mohaḥ''—moha; ''mahā-tamaḥ''—mahā-tamas, vagyis mahā-moha.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Brahmā először árnyékából megteremtette a feltételekhez kötött lelkek számára a tudatlanság burkait. Öt ilyen burok van, melyeknek neve tāmisra, andha-tāmisra, tamas, moha és mahā-moha.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Kezdetben a feltételekhez kötött lelkeket — az élőlényeket, akik az anyagi világba kerülnek, hogy az érzékkielégítés élvezetében legyen részük — öt különböző állapot, burok jellemzi. Az első állapot a tāmisra, vagyis a düh burka. Eredetileg minden egyes élőlény rendelkezik parányi függetlenséggel. Ezzel a parányi függetlenséggel él vissza a feltételekhez kötött lélek, amikor úgy véli, ő is ugyanolyan élvezetben részesülhet, mint a Legfelsőbb Úr, vagy amikor azt gondolja: „Miért ne legyek egy olyan független élvező, mint a Legfelsőbb Úr?” Az, hogy így megfeledkezik eredeti helyzetéről, a dühnek, illetve az irigységnek köszönhető. Az élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része, örök szolgája, ezért természeténél fogva sohasem lehet az Úrral egyenlő mértékben része az élvezetben. Amikor azonban megfeledkezik erről, s megpróbál eggyé válni Vele, akkor állapotát tāmisrának nevezik. Még a lelki megvalósítás útján is nehéz legyőzni az élőlénynek ezt a tāmisra mentalitását. Sokan vannak, akik hogy kiszabaduljanak az anyagi élet útvesztőjéből, eggyé akarnak válni a Legfelsőbb Úrral. Még transzcendentális cselekedeteikben is jelen van ez az alacsony rendű mentalitás, a tāmisra.

Andha-tāmisra azt jelenti, hogy az ember a halált tekinti a végső befejezésnek. Az ateisták általában azt gondolják, hogy a test az önvaló, s ezért a test pusztulásával minden véget ér. Így aztán addig akarják élvezni az anyagi életet, ameddig csak lehetséges, amíg a test létezik. „Amíg élsz, élj jól! Ne törődj azzal, milyen állítólagos bűnöket követsz el! Egyél, amennyi csak beléd fér! Koldulj, kérj kölcsön és lopj, s ha azt gondolod, hogy a lopással és a kölcsönkéréssel bűnbe keveredsz, melyekért meg kell majd fizetned, csak felejtsd el ezt a tévképzetet, hiszen a halál után úgyis mindennek vége! Senki sem felelős azért, amit életében tesz” — így gondolkoznak. Ez az ateista életfelfogás pusztítja el az emberi civilizációt, mert nélkülözi azt a tudást, hogy az élet örökké folytatódik.

Ez az andha-tāmisra tudatlanság a tamasnak köszönhető. Tamasnak nevezik azt az állapotot, amikor az ember semmit sem tud a szellemi lélekről. Az anyagi világot általában szintén tamasnak nevezik, mert az ott élő lények kilencvenkilenc százaléka mit sem tud lelki azonosságáról. Szinte mindenki azt gondolja, hogy ő a test, s nem tud a szellemi lélekről. E tévfelfogástól vezérelve mindig azt gondolja: „Ez az én testem, és minden, ami kapcsolatban van a testemmel, az enyém.” E megtévedt élőlények számára az anyagi lét alapját a szexuális élet jelenti. Valójában a feltételekhez kötött lelkeket, akik tudatlanságban élnek ebben az anyagi világban, pusztán a szexuális élet irányítja, s amint lehetőséget kapnak a nemi élvezetre, nyomban ragaszkodni kezdenek állítólagos otthonukhoz, az anyaföldhöz, a gyerekekhez, a vagyonhoz és a gazdagsághoz. Ahogy fokozódik a ragaszkodásuk e dolgokhoz, úgy növekszik a moha, vagyis a testi életfelfogás illúziója. Egyre erősödik az az elképzelés is, hogy „én ez a test vagyok, és minden az enyém, ami ehhez a testhez tartozik”, s ahogyan az egész világon eluralkodik a moha, szektás közösségek, családok, nemzetek jönnek létre és harcolnak egymással. Mahā-moha arra utal, amikor valaki őrültként vágyik az anyagi élvezetre. Az emberek — különösen ebben a Kali-korszakban — őrültek gyanánt egyre csak halmozzák az anyagi élvezethez szükséges dolgokat. A Viṣṇu-Purāṇa nagyon szépen leírja e meghatározásokat:

:''tamo ’viveko mohaḥ syād''
:''antaḥ-karaṇa-vibhramaḥ''
:''mahā-mohas tu vijñeyo''
:''grāmya-bhoga-sukhaiṣaṇā''

:''maraṇaṁ hy andha-tāmisraṁ''
:''tāmisraṁ krodha ucyate''
:''avidyā pañca-parvaiṣā''
:''prādurbhūtā mahātmanaḥ''
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.20.17| SB 3.20.17]] '''[[HU/SB 3.20.17|SB 3.20.17]] - [[HU/SB 3.20.19|SB 3.20.19]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.20.19| SB 3.20.19]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__