HU/SB 2.9.37 - Revision history

Vanibot: Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form

2020-09-06T12:34:04Z

Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form

← Older revision		Revision as of 12:34, 6 September 2020
Line 31:		Line 31:

	<div class="translation">		<div class="translation">
	Óh, Brahmā! Csak tartsd magad szilárd elmével ehhez a végkövetkeztetéshez, és semmilyen büszkeség nem keríthet hatalmába sem a részleges, sem a végső megsemmisülés idején!		Ó, Brahmā! Csak tartsd magad szilárd elmével ehhez a végkövetkeztetéshez, és semmilyen büszkeség nem keríthet hatalmába sem a részleges, sem a végső megsemmisülés idején!
	</div>		</div>

Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	Ahogyan a Bhagavad-gītā tizedik fejezetében az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa négy versben összegezte a ~~lényeget — ahaṁ~~ sarvasya prabhavaḥ stb. —, az aham evāsam evāgre verssel kezdődő négy śloka a teljes Śrīmad-Bhāgavatam mondanivalóját ~~summázza~~. A bhāgavata filozófia leglényegesebb és legtitkosabb következtetését tehát a Śrīmad-Bhāgavatam eredeti elbeszélője mondja ki, aki egyben a Bhagavad-gītā eredeti elbeszélője is: az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa. Számtalan nyelvész és hitetlen, materialista vitatkozó próbált már téves magyarázatot fűzni a Śrīmad-Bhāgavatam e négy verséhez, holott Maga az Úr tanácsolta Brahmājīnak, hogy ne térjen el attól a szilárd végkövetkeztetéstől, amit Ő adott át neki. Az Úr volt a tanító, aki a Śrīmad-Bhāgavatam magját, a négy verset elmondta, és Brahmā volt az, aki befogadta mindezt. Az imperszonalisták szofista elmélkedéseikkel számtalan módon félremagyarázzák az ahaṁ szót, ám a Śrīmad-Bhāgavatam hűséges követőinek elméjét ez nem zavarhatja meg. A Śrīmad-Bhāgavatam az Istenség Személyiségének és tiszta bhaktáinak szól, akiket bhāgavatáknak is neveznek. Egyetlen kívülálló sem hatolhat az odaadó szolgálat e bizalmas irodalmának mélyére. Sajnos azonban a személytelen filozófia hívei, akiknek semmi kapcsolatuk nincs az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, nagyon gyakran a nyelvészet és az unalmas spekulációk terén szerzett szegényes tudásuk alapján mégis megpróbálják tolmácsolni a Śrīmad-Bhāgavatamot. Az Úr ezért figyelmezteti Brahmāt és Brahmān keresztül összes jövőbeni bhaktáját Brahmā tanítványi láncolatán: ne hagyják, hogy a nyelvészek vagy más, csekélyke tudással rendelkező emberek következtetései félrevezessék őket, ehelyett rögzítsék elméjüket a helyes következtetésekre, melyet a paramparān keresztül ismerhetnek meg. Senkinek sem szabad világi tudományára támaszkodva saját magyarázatot fűzni a Śrīmad-Bhāgavatamhoz. Ezért az első dolog, amit tennünk kell, ha szert akarunk tenni arra a tudásra, amit Brahmā megkapott, nem más, mint hogy forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselőjéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkozzon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki tanítómester az autentikus védikus irodalom útmutatása szerint képes tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig. A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoztatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől. Az örökké vitázó materialisták rendkívül csodálkoznak, amikor valaki képes lemondani a világi élvezetekről, ezért minden olyan törekvés, amely a szilárd Isten-tudat elérésére irányul, miszticizmusnak tűnik számukra. Azt a szintet, amelyen az ember nem ragaszkodik többé az érzékek világához, brahma-bhūta megvalósítási szintnek nevezik, amely a transzcendentális odaadó életet (parā bhaktiḥ) előzi meg. Ezt a brahma-bhūta szintet ātmarāma szintnek is nevezik, amelyet elérve az ember tökéletesen elégedetté válik önmagában, s nem vágyik az érzéki élvezetek világába. A teljes elégedettségnek ez az állapota a legkedvezőbb ahhoz, hogy valaki megértse az Istenség Személyiségéről szóló transzcendentális tudományt. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam ([[HU/SB 1.2.20\|SB 1.2.20]]) szintén megerősíti:		Ahogyan a Bhagavad-gītā tizedik fejezetében az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa négy versben ([[HU/BG 10.8\|BG 10.8-11]]) összegezte a lényeget — ''ahaṁ sarvasya prabhavaḥ'' ([[HU/BG 10.8\|BG 10.8]]) stb. —, az ''aham evāsam evāgre'' ([[HU/SB 2.9.33\|SB 2.9.33]]) verssel kezdődő négy śloka a teljes Śrīmad-Bhāgavatam mondanivalóját szummázza. A bhāgavata filozófia leglényegesebb és legtitkosabb következtetését tehát a Śrīmad-Bhāgavatam eredeti elbeszélője mondja ki, aki egyben a Bhagavad-gītā eredeti elbeszélője is: az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa. Számtalan nyelvész és hitetlen, materialista vitatkozó próbált már téves magyarázatot fűzni a Śrīmad-Bhāgavatam e négy verséhez, holott Maga az Úr tanácsolta Brahmājīnak, hogy ne térjen el attól a szilárd végkövetkeztetéstől, amit Ő adott át neki. Az Úr volt a tanító, aki a Śrīmad-Bhāgavatam magját, a négy verset elmondta, és Brahmā volt az, aki befogadta mindezt. Az imperszonalisták szofista elmélkedéseikkel számtalan módon félremagyarázzák az ahaṁ szót, ám a Śrīmad-Bhāgavatam hűséges követőinek elméjét ez nem zavarhatja meg. A Śrīmad-Bhāgavatam az Istenség Személyiségének és tiszta bhaktáinak szól, akiket bhāgavatáknak is neveznek. Egyetlen kívülálló sem hatolhat az odaadó szolgálat e bizalmas irodalmának mélyére. Sajnos azonban a személytelen filozófia hívei, akiknek semmi kapcsolatuk nincs az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, nagyon gyakran a nyelvészet és az unalmas spekulációk terén szerzett szegényes tudásuk alapján mégis megpróbálják tolmácsolni a Śrīmad-Bhāgavatamot. Az Úr ezért figyelmezteti Brahmāt és Brahmān keresztül összes jövőbeni bhaktáját Brahmā tanítványi láncolatán: ne hagyják, hogy a nyelvészek vagy más, csekélyke tudással rendelkező emberek következtetései félrevezessék őket, ehelyett rögzítsék elméjüket a helyes következtetésekre, melyet a paramparān keresztül ismerhetnek meg. Senkinek sem szabad világi tudományára támaszkodva saját magyarázatot fűzni a Śrīmad-Bhāgavatamhoz. Ezért az első dolog, amit tennünk kell, ha szert akarunk tenni arra a tudásra, amit Brahmā megkapott, nem más, mint hogy forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselőjéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkozzon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki tanítómester az autentikus védikus irodalom útmutatása szerint képes tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig. A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoztatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől. Az örökké vitázó materialisták rendkívül csodálkoznak, amikor valaki képes lemondani a világi élvezetekről, ezért minden olyan törekvés, amely a szilárd Isten-tudat elérésére irányul, miszticizmusnak tűnik számukra. Azt a szintet, amelyen az ember nem ragaszkodik többé az érzékek világához, ''brahma-bhūta'' ([[HU/SB 4.30.20\|SB 4.30.20]]) megvalósítási szintnek nevezik, amely a transzcendentális odaadó életet (''parā bhaktiḥ'') előzi meg. Ezt a ''brahma-bhūta'' szintet ātmarāma szintnek is nevezik, amelyet elérve az ember tökéletesen elégedetté válik önmagában, s nem vágyik az érzéki élvezetek világába. A teljes elégedettségnek ez az állapota a legkedvezőbb ahhoz, hogy valaki megértse az Istenség Személyiségéről szóló transzcendentális tudományt. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam ([[HU/SB 1.2.20\|SB 1.2.20]]) szintén megerősíti:

	:''evaṁ prasanna-manaso''		:''evaṁ prasanna-manaso''
Line 54:		Line 54:
	:''ena mām upayānti te''		:''ena mām upayānti te''

	Azokat a bhaktákat, akik örökké az Úr transzcendentális szerető szolgálatába merülnek (prīti-pūrvakam), az Úr indokolatlan kegyéből közvetlen útmutatással látja el, hogy gyors fejlődést érhessenek el a haza, Istenhez vezető úton. Senkinek sem szabad azzal próbálkoznia, hogy saját elméjében spekulálva értse meg a Śrīmad-Bhāgavatam e négy versét. Egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen megvalósítása teszi lehetővé, hogy az ember megismerje az Úr hajlékát, Vaikuṇṭhát, ahogy azt Brahmājī is látta és tapasztalta. Ez a Vaikuṇṭha-megvalósítás az Úr minden bhaktája előtt nyitva áll, aki odaadó szolgálata eredményeképpen eljutott a transzcendentális síkra.		Azokat a bhaktákat, akik örökké az Úr transzcendentális szerető szolgálatába merülnek (''prīti-pūrvakam''), az Úr indokolatlan kegyéből közvetlen útmutatással látja el, hogy gyors fejlődést érhessenek el a haza, Istenhez vezető úton. Senkinek sem szabad azzal próbálkoznia, hogy saját elméjében spekulálva értse meg a Śrīmad-Bhāgavatam e négy versét. Egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen megvalósítása teszi lehetővé, hogy az ember megismerje az Úr hajlékát, Vaikuṇṭhát, ahogy azt Brahmājī is látta és tapasztalta. Ez a Vaikuṇṭha-megvalósítás az Úr minden bhaktája előtt nyitva áll, aki odaadó szolgálata eredményeképpen eljutott a transzcendentális síkra.

	A Gopāla-tāpanī Upaniṣad (śruti) kijelenti: gopa-veśo me puruṣaḥ purastād ~~āvirbabhuva — az~~ Úr tehénpásztorfiúként jelent meg Brahmā előtt, vagyis az eredeti Istenség Személyiségeként, Śrī Kṛṣṇaként, Govindaként. Brahmājī később így írt Róla Brahma-saṁhitājában (5.29):		A Gopāla-tāpanī Upaniṣad (śruti) kijelenti: ''gopa-veśo me puruṣaḥ purastād āvirbabhuva '' — az Úr tehénpásztorfiúként jelent meg Brahmā előtt, vagyis az eredeti Istenség Személyiségeként, Śrī Kṛṣṇaként, Govindaként. Brahmājī később így írt Róla Brahma-saṁhitājában (5.29):

	:''cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpavṛkṣa-''		:''cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpavṛkṣa-''
Line 65:		Line 65:
	Brahmājī arra vágyik, hogy az eredeti Istenség Személyiségét, az Úr Śrī Kṛṣṇát imádhassa, aki a legfelsőbb Vaikuṇṭha bolygón, Goloka Vṛndāvanában él. Az Úr ott tehénpásztorfiúként surabhi teheneket tart, s ezer és ezer szerencseistennő (gopī) szolgálja Őt szeretettel és tisztelettel.		Brahmājī arra vágyik, hogy az eredeti Istenség Személyiségét, az Úr Śrī Kṛṣṇát imádhassa, aki a legfelsőbb Vaikuṇṭha bolygón, Goloka Vṛndāvanában él. Az Úr ott tehénpásztorfiúként surabhi teheneket tart, s ezer és ezer szerencseistennő (gopī) szolgálja Őt szeretettel és tisztelettel.

	Az Úr Śrī Kṛṣṇa tehát a Legfelsőbb Úr eredeti formája (kṛṣṇas tu bhagavān svayam), s ebből a versből szintén ez derül ki. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Úr Kṛṣṇa, nem pedig közvetlenül Nārāyaṇa vagy a puruṣa-avatārák, amelyek csupán későbbi megnyilvánulások. Ezért a Śrīmad-Bhāgavatam nem más, mint tudatosság az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, az Úr Śrī Kṛṣṇáról, s épp úgy az Úr hangképviselete, mint ahogyan a Bhagavad-gītā. A végkövetkeztetés tehát az, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam az Úr tudománya, amelynek segítségével az ember tökéletesen megismerheti Őt és lakhelyét.		Az Úr Śrī Kṛṣṇa tehát a Legfelsőbb Úr eredeti formája ([[HU/SB 1.3.28\|SB 1.3.28]]: ''kṛṣṇas tu bhagavān svayam''), s ebből a versből szintén ez derül ki. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Úr Kṛṣṇa, nem pedig közvetlenül Nārāyaṇa vagy a puruṣa-avatārák, amelyek csupán későbbi megnyilvánulások. Ezért a Śrīmad-Bhāgavatam nem más, mint tudatosság az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, az Úr Śrī Kṛṣṇáról, s épp úgy az Úr hangképviselete, mint ahogyan a Bhagavad-gītā. A végkövetkeztetés tehát az, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam az Úr tudománya, amelynek segítségével az ember tökéletesen megismerheti Őt és lakhelyét.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-02-08T09:02:52Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 9. fejezet|H37]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.9: Sukadeva Gosvami válasza az Úr szavai alapján| KILENCEDIK FEJEZET: Śukadeva Gosvāmī válasza az Úr szavai alapján]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.9.36| SB 2.9.36]] '''[[HU/SB 2.9.36|SB 2.9.36]] - [[HU/SB 2.9.38|SB 2.9.38]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.9.38| SB 2.9.38]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 2.9.37|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 37. VERS ====

<div class="verse">
:etan mataṁ samātiṣṭha
:parameṇa samādhinā
:bhavān kalpa-vikalpeṣu
:na vimuhyati karhicit
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''etat''—ez; ''matam''—a végkövetkeztetés; ''samātiṣṭha''—szilárd marad; ''parameṇa''—a Legfelsőbb által; ''samādhinā''—az elme koncentrálásával; ''bhavān''—te; ''kalpa''—a közbeeső pusztulás; ''vikalpeṣu''—a végső pusztulásban; ''na vimuhyati''—sosem fogja megzavarni; ''karhicit''—semmi, ami az önteltséghez hasonlít.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Óh, Brahmā! Csak tartsd magad szilárd elmével ehhez a végkövetkeztetéshez, és semmilyen büszkeség nem keríthet hatalmába sem a részleges, sem a végső megsemmisülés idején!
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Ahogyan a Bhagavad-gītā tizedik fejezetében az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa négy versben összegezte a lényeget — ahaṁ sarvasya prabhavaḥ stb. —, az aham evāsam evāgre verssel kezdődő négy śloka a teljes Śrīmad-Bhāgavatam mondanivalóját summázza. A bhāgavata filozófia leglényegesebb és legtitkosabb következtetését tehát a Śrīmad-Bhāgavatam eredeti elbeszélője mondja ki, aki egyben a Bhagavad-gītā eredeti elbeszélője is: az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa. Számtalan nyelvész és hitetlen, materialista vitatkozó próbált már téves magyarázatot fűzni a Śrīmad-Bhāgavatam e négy verséhez, holott Maga az Úr tanácsolta Brahmājīnak, hogy ne térjen el attól a szilárd végkövetkeztetéstől, amit Ő adott át neki. Az Úr volt a tanító, aki a Śrīmad-Bhāgavatam magját, a négy verset elmondta, és Brahmā volt az, aki befogadta mindezt. Az imperszonalisták szofista elmélkedéseikkel számtalan módon félremagyarázzák az ahaṁ szót, ám a Śrīmad-Bhāgavatam hűséges követőinek elméjét ez nem zavarhatja meg. A Śrīmad-Bhāgavatam az Istenség Személyiségének és tiszta bhaktáinak szól, akiket bhāgavatáknak is neveznek. Egyetlen kívülálló sem hatolhat az odaadó szolgálat e bizalmas irodalmának mélyére. Sajnos azonban a személytelen filozófia hívei, akiknek semmi kapcsolatuk nincs az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, nagyon gyakran a nyelvészet és az unalmas spekulációk terén szerzett szegényes tudásuk alapján mégis megpróbálják tolmácsolni a Śrīmad-Bhāgavatamot. Az Úr ezért figyelmezteti Brahmāt és Brahmān keresztül összes jövőbeni bhaktáját Brahmā tanítványi láncolatán: ne hagyják, hogy a nyelvészek vagy más, csekélyke tudással rendelkező emberek következtetései félrevezessék őket, ehelyett rögzítsék elméjüket a helyes következtetésekre, melyet a paramparān keresztül ismerhetnek meg. Senkinek sem szabad világi tudományára támaszkodva saját magyarázatot fűzni a Śrīmad-Bhāgavatamhoz. Ezért az első dolog, amit tennünk kell, ha szert akarunk tenni arra a tudásra, amit Brahmā megkapott, nem más, mint hogy forduljunk egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselőjéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkozzon azzal, hogy tökéletlen anyagi tudományára támaszkodva magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki tanítómester az autentikus védikus irodalom útmutatása szerint képes tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat elveire oktatja a tanítványt. Akik nem végeznek személyes szolgálatot, azok az imperszonalistákhoz és azokhoz a gondolkodókhoz hasonlóan, akik csak unalmas elméletek gyártásával töltik idejüket, életről életre a spekuláció rabjai maradnak, s nem juthatnak el a valódi végkövetkeztetésig. A hiteles lelki tanítómester utasításait követve és a kinyilatkoztatott írások parancsainak megfelelően cselekedve a tanítvány a tökéletes tudás síkjára emelkedhet, amely abban nyilvánul meg, hogy egyre jobban eltávolodik az anyagi érzékkielégítéstől. Az örökké vitázó materialisták rendkívül csodálkoznak, amikor valaki képes lemondani a világi élvezetekről, ezért minden olyan törekvés, amely a szilárd Isten-tudat elérésére irányul, miszticizmusnak tűnik számukra. Azt a szintet, amelyen az ember nem ragaszkodik többé az érzékek világához, brahma-bhūta megvalósítási szintnek nevezik, amely a transzcendentális odaadó életet (parā bhaktiḥ) előzi meg. Ezt a brahma-bhūta szintet ātmarāma szintnek is nevezik, amelyet elérve az ember tökéletesen elégedetté válik önmagában, s nem vágyik az érzéki élvezetek világába. A teljes elégedettségnek ez az állapota a legkedvezőbb ahhoz, hogy valaki megértse az Istenség Személyiségéről szóló transzcendentális tudományt. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam ([[HU/SB 1.2.20|SB 1.2.20]]) szintén megerősíti:

:''evaṁ prasanna-manaso''
:''bhagavad-bhakti-yogataḥ''
:''bhagavat-tattva-vijñānaṁ''
:''mukta-saṅgasya jāyate''

A tökéletes elégedettség elérésének szintjén, amelyet az odaadó szolgálat végzésének következtében az érzéki élvezetek világától való teljes eltávolodás jellemez, a felszabadult lélek megértheti Isten tudományát.

Egyedül a teljes elégedettségnek és az érzéki világtól való eltávolodásnak ezen a síkján ismerheti meg az ember Isten tudományának titkát, annak minden bensőséges részletével együtt — a nyelvészet és az akadémikus elmélkedések nem segítenek ebben. Brahmā szert tett a szükséges tulajdonságokra, hogy befogadja a tudást, s az Úr örömmel tárta fel neki a Śrīmad-Bhāgavatam mondanivalóját. Az Úr minden bhaktáját közvetlen tanításban részesítheti, ha a bhakta lemondott az érzékkielégítésről. A Bhagavad-gītā így ír erről ([[HU/BG 10.10|BG 10.10]]):

:''teṣāṁ satata-yuktānāṁ''
:''bhajatāṁ prīti-pūrvakam''
:''dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ''
:''ena mām upayānti te''

Azokat a bhaktákat, akik örökké az Úr transzcendentális szerető szolgálatába merülnek (prīti-pūrvakam), az Úr indokolatlan kegyéből közvetlen útmutatással látja el, hogy gyors fejlődést érhessenek el a haza, Istenhez vezető úton. Senkinek sem szabad azzal próbálkoznia, hogy saját elméjében spekulálva értse meg a Śrīmad-Bhāgavatam e négy versét. Egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen megvalósítása teszi lehetővé, hogy az ember megismerje az Úr hajlékát, Vaikuṇṭhát, ahogy azt Brahmājī is látta és tapasztalta. Ez a Vaikuṇṭha-megvalósítás az Úr minden bhaktája előtt nyitva áll, aki odaadó szolgálata eredményeképpen eljutott a transzcendentális síkra.

A Gopāla-tāpanī Upaniṣad (śruti) kijelenti: gopa-veśo me puruṣaḥ purastād āvirbabhuva — az Úr tehénpásztorfiúként jelent meg Brahmā előtt, vagyis az eredeti Istenség Személyiségeként, Śrī Kṛṣṇaként, Govindaként. Brahmājī később így írt Róla Brahma-saṁhitājában (5.29):

:''cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpavṛkṣa-''
:''lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam''
:''lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ''
:''govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi''

Brahmājī arra vágyik, hogy az eredeti Istenség Személyiségét, az Úr Śrī Kṛṣṇát imádhassa, aki a legfelsőbb Vaikuṇṭha bolygón, Goloka Vṛndāvanában él. Az Úr ott tehénpásztorfiúként surabhi teheneket tart, s ezer és ezer szerencseistennő (gopī) szolgálja Őt szeretettel és tisztelettel.

Az Úr Śrī Kṛṣṇa tehát a Legfelsőbb Úr eredeti formája (kṛṣṇas tu bhagavān svayam), s ebből a versből szintén ez derül ki. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Úr Kṛṣṇa, nem pedig közvetlenül Nārāyaṇa vagy a puruṣa-avatārák, amelyek csupán későbbi megnyilvánulások. Ezért a Śrīmad-Bhāgavatam nem más, mint tudatosság az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, az Úr Śrī Kṛṣṇáról, s épp úgy az Úr hangképviselete, mint ahogyan a Bhagavad-gītā. A végkövetkeztetés tehát az, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam az Úr tudománya, amelynek segítségével az ember tökéletesen megismerheti Őt és lakhelyét.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.9.36| SB 2.9.36]] '''[[HU/SB 2.9.36|SB 2.9.36]] - [[HU/SB 2.9.38|SB 2.9.38]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.9.38| SB 2.9.38]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__