Vanibot: Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form

2020-09-06T12:25:03Z

Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form

← Older revision		Revision as of 12:25, 6 September 2020
(No difference)

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-02-06T10:37:32Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 9. fejezet|H10]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.9: Sukadeva Gosvami válasza az Úr szavai alapján| KILENCEDIK FEJEZET: Śukadeva Gosvāmī válasza az Úr szavai alapján]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.9.9| SB 2.9.9]] '''[[HU/SB 2.9.9|SB 2.9.9]] - [[HU/SB 2.9.11|SB 2.9.11]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.9.11| SB 2.9.11]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 2.9.10|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 10. VERS ====

<div class="verse">
:pravartate yatra rajas tamas tayoḥ
:sattvaṁ ca miśraṁ na ca kāla-vikramaḥ
:na yatra māyā kim utāpare harer
:anuvratā yatra surāsurārcitāḥ
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''pravartate''—uralkodik; ''yatra''—ahol; ''rajaḥ tamaḥ''—a szenvedély és a tudatlanság kötőereje; ''tayoḥ''—mindkettőnek; ''sattvam''—a jóság kötőereje; ''ca''—és; ''miśram''—keveréke; ''na''—soha; ''ca''—és; ''kāla''—idő; ''vikramaḥ''—befolyás; ''na''—sem; ''yatra''—ott; ''māyā''—az illuzórikus külső energia; ''kim''—mit; ''uta''—ott van; ''apare''—mások; ''hareḥ''—az Istenség Személyiségének; ''anuvratāḥ''—a bhakták; ''yatra''—ahol; ''sura''—a félistenek által; ''asura''—és a démonok; ''arcitāḥ''—imádták.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Az Úr hajlékán nem hatnak a tudatlanság és a szenvedély anyagi kötőerői, és soha nem szennyezhetik be ott a jóságot sem. Ott az időnek sincs hatalma, az illuzórikus anyagi energiáról nem is beszélve, amely nem léphet erre a földre. Az ott élők — félistenek és démonok — mind hűséges bhaktáiként imádják az Urat.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Isten királysága, a Vaikuṇṭha-szféra — amit tripād-vibhūtinak neveznek — háromszor akkora, mint az anyagi univerzumok együttesen. Ezt a világot jellemzi ez a vers dióhéjban, a Bhagavad-gītāhoz hasonlóan. Ez az univerzum, amely bolygók és csillagok milliárdjait tartalmazza, egyike a milliárd és milliárd hozzá hasonló univerzumnak a mahat-tattván belül, s ez a milliárd és milliárd univerzum együtt az Úr egész teremtésének csupán egynegyedét teszi ki. Ezen a világon messze túl azonban ott vannak a Vaikuṇṭháknak nevezett lelki bolygók, amelyek összessége az Úr teljes teremtésének háromnegyedét alkotja. Az Úr teremtését nem lehet felbecsülni. Az ember még egy fa leveleit sem tudja megszámolni, sem a hajszálakat valaki fején. Az ostobák azonban arra büszkék, hogy Istenné válhatnak, holott még egy hajszálat sem tudnak teremteni. Oly sok csodálatos járművet feltalálnak, hogy utazhassanak, de még ha eljutnának a holdra híres űrhajóikkal, akkor sem maradhatnának ott. A józan gondolkodású ember ezért nem lesz büszke, mintha ő lenne az univerzum Istene, hanem megfogadja a védikus írások utasításait, amely a legjobb útja annak, hogy ismereteket szerezzünk a transzcendensről. Ismerjük meg most az anyagi világon túli transzcendentális birodalom természetét és felépítését a hiteles forrásból, a Śrīmad-Bhāgavatamból! Abban a világban ismeretlenek az anyagi kötőerők, különösen a tudatlanság és a szenvedély. A tudatlanság kötőerejének hatására alakulnak ki az élőlény kéjes és vágyakozó szokásai, s ez azt jelenti, hogy a Vaikuṇṭhalokákon élők mentesek mindkettőtől. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā megerősíti, az élet brahma-bhūta szintjén az ember megszabadul a vágyaktól és a szomorúságtól. Mindebből az következik, hogy a Vaikuṇṭha bolygók lakói mind brahma-bhūta élőlények, a földi halandóktól eltérően, akik rendkívül ragaszkodnak vágyaikhoz és boldogtalanságukhoz. Ha valaki az anyagi világban nem a tudatlanság és a szenvedély kötőerejének hatása alatt áll, akkor az anyagi világbeli jóság lesz majd hatással rá. Az anyagi világban még a jóságot is beszennyezik időnként a szenvedély és a tudatlanság kötőerői, a Vaikuṇṭhalokán azonban a vegyítetlen, tiszta jóság uralkodik.

A lelki birodalom mentes a külső energia illuzórikus megnyilvánulásától. Az illuzórikus energia szintén a Legfelsőbb Úr szerves része, mégis különbözik az Úrtól, ám nem hamis, mint ahogy azt a monista filozófusok vallják. Ha valaki kígyónak véli a kötelet, az illúzió lehet számára, de a kötél valóság, mint ahogyan a kígyó is. A forró sivatagban látott víz illúzió a tudatlan állatnak, aki a sivatagban keres vizet, de maga a sivatag és a víz léteznek. Az Úr anyagi teremtése ezért illúzió lehet egy abhaktának, ám a bhakta számára valóság, az Úr külső energiájának megnyilvánulása. Az Úrnak ez az energiája azonban még nem minden. Belső energiája is van, amely egy másik világot jelent, a Vaikuṇṭhalokák világát, ahol nyoma sincs a tudatlanságnak, a szenvedélynek, az illúziónak, nincsen múlt, jelen és jövő. Előfordulhat, hogy szegényes tudásával az ember képtelen felfogni a Vaikuṇṭha világ létét, de ez nem jelenti azt, hogy nem létezik. Az, hogy űrhajóval nem lehet eljutni e bolygókra, nem jelenti azt, hogy nincsenek ilyen bolygók, hiszen a kinyilatkoztatott írások részletesen írnak róluk.

Śrīla Jīva Gosvāmī a Nārada-pañcarātrát idézi, melyből megtudhatjuk, hogy a transzcendentális birodalmat — a Vaikuṇṭha világát — transzcendentális tulajdonságok jellemzik. E transzcendentális tulajdonságok, amelyek az Úr odaadó szolgálata hatására tárulnak föl, különböznek a tudatlanság, a szenvedély és a jóság anyagi tulajdonságaitól. E transzcendentális tulajdonságokra nem tehetnek szert azok, akik nem bhaktái az Úrnak. A Padma-Purāṇa (Uttara-khaṇḍa) elmondja, hogy Isten teremtésének az egynegyed részén túl ott van a háromnegyed résznyi megnyilvánulás. A határvonal az anyagi megnyilvánulás és a lelki megnyilvánulás között a Virajā folyó, s túl a Virajān — a transzcendentális folyón, amelyet az Úr testének izzadsága táplál — található Isten teremtésének háromnegyed része. Ez a megnyilvánulás örök, sohasem pusztul el, korlátlan, s a legtökéletesebb életkörülmények jellemzik. A Sāṅkhya-kaumudīból megtudhatjuk, hogy a transzcendentális vagy tiszta jóság épp az ellentéte az anyagi tulajdonságoknak. A lelki világban minden élőlény szünet nélkül az Úr társaságát élvezi, s az Úr a legfőbb, az elsődleges élőlény. Az Āgama Purāṇák szintén írnak az Úr transzcendentális hajlékáról: az Úr társai szabadon mehetnek bárhová az Úr teremtésén belül, aminek nincs határa, különösképpen a háromnegyed résznyi lelki régión belül. Mivel e transzcendentális világ természete korlátlan, senki sem derítheti ki, mikor kezdődött e társulás, amely soha nem ér véget.

Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy mivel a lelki világban nincs jelen a tudatlanság és a szenvedély anyagi kötőereje, nem beszélhetünk teremtésről és megsemmisülésről. Az anyagi világban minden létrejön és minden megsemmisül, s az élet a teremtés és a megsemmisülés között átmeneti. A transzcendentális birodalomban azonban nincsen teremtés és nincsen pusztulás, s így az élet örök és korlátlan, más szóval minden örökké tart, tudással és boldogsággal teli, és semmi sincs kitéve a hanyatlásnak. Nincsen pusztulás, ezért nincsen múlt, jelen és jövő sem. E vers egyértelműen kijelenti, hogy az időnek nincs hatalma e világban. Az egész anyagi világ a teremtő elemek kölcsönhatásai következtében nyilvánul meg, s e kölcsönhatások eredményeképpen az idő, amely a múlt, jelen és jövő formájában mutatkozik meg, hatással van e világra. A lelki világban azonban nincsenek elemek, melyek hatással lennének egymásra, nincs ok és okozat, ezért nem létezik a születés, növekedés, létezés, átalakulás, hanyatlás és megsemmisülés — a hat anyagi változás — örökké ismétlődő körforgása sem. Ez az Úr energiájának tiszta megnyilvánulása, melyre nem veti árnyékát az anyagi világban tapasztalható illúzió. Az egész Vaikuṇṭha-lét azt bizonyítja, hogy ott mindenki az Úr követője. Az Úr az irányítója ott mindenkinek, s nincs versengés a hatalom megszerzéséért — mindenki az Úr híve. A Védák ezért megerősítik, hogy az Úr a legfelsőbb vezető, s minden más élőlény csupán az alattvalója, mert egyedül az Úr képes megadni minden élőlénynek azt, amire szüksége van.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.9.9| SB 2.9.9]] '''[[HU/SB 2.9.9|SB 2.9.9]] - [[HU/SB 2.9.11|SB 2.9.11]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.9.11| SB 2.9.11]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__

HU/SB 2.9.10 - Revision history

Vanibot: Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit