HU/SB 2.3.18 - Revision history

TattvaDarsana at 13:08, 13 February 2019

2019-02-13T13:08:39Z

← Older revision		Revision as of 13:08, 13 February 2019
Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	Napjaink materialista embere azzal érvel, hogy az élet, de még annak egy szakasza sem arra szolgál, hogy a teozófia vagy a teológia kérdéseit megvitassuk. Az élet célja a lét maximális tartamáig az evés, az ivás, a szexuális élet, a vigalom és az élvezet, mondja. A modern ember az anyagi tudomány fejlettségének segítségével örökké akar élni, s éppen ezért számtalan ostoba teória látott napvilágot arról, hogyan lehet maximálisan ~~meghosszabítani~~ az életet. A Śrīmad-Bhāgavatam megerősíti, hogy az élet célja nem az úgynevezett anyagi gyarapodás vagy az anyagi tudomány fejlődése, amely az evés, a párzás, az ivás és a mulatozás hedonista filozófiáját támogatja. Az élet csakis a tapasyáért van, a lét megtisztításáért, hogy az emberi létforma után azonnal elnyerjük az örök életet.		Napjaink materialista embere azzal érvel, hogy az élet, de még annak egy szakasza sem arra szolgál, hogy a teozófia vagy a teológia kérdéseit megvitassuk. Az élet célja a lét maximális tartamáig az evés, az ivás, a szexuális élet, a vigalom és az élvezet, mondja. A modern ember az anyagi tudomány fejlettségének segítségével örökké akar élni, s éppen ezért számtalan ostoba teória látott napvilágot arról, hogyan lehet maximálisan meghosszabbítani az életet. A Śrīmad-Bhāgavatam megerősíti, hogy az élet célja nem az úgynevezett anyagi gyarapodás vagy az anyagi tudomány fejlődése, amely az evés, a párzás, az ivás és a mulatozás hedonista filozófiáját támogatja. Az élet csakis a tapasyáért van, a lét megtisztításáért, hogy az emberi létforma után azonnal elnyerjük az örök életet.

	A materialisták amennyire csak lehetséges, meg akarják hosszabbítani életüket, mert nem tudnak a következő életről. A lehető legnagyobb kényelemre akarnak szert tenni ebben az életben, mert biztosra veszik, hogy a halál után nincs többé élet. Tudatlanságuk arról, hogy az élőlény örökkévaló, s csupán testi burkait cseréli az anyagi világban, pusztítást okozott a modern emberi társadalom struktúrájában. Ennek következtében számtalan probléma merül fel, amit a modern ember különféle tervei csak megsokszoroznak. A társadalom problémáinak megoldására szolgáló tervek is csupán súlyosbították a gondokat. Még ha lehetséges lenne száz évnél magasabbra emelni az életkort, az emberi civilizáció fejlődése azt nem szükségszerűen követi. A Bhāgavatam elmondja, hogy bizonyos fák sok száz, sok ezer évig élnek. Vṛndāvanában (azon a helyen, amelyet Imlitalának neveznek) él egy tamarinduszfa, amelyről azt mondják, már az Úr Kṛṣṇa idejében is ott volt. A kalkuttai botanikus kertben egy banjanfa áll, amelyet ötszáz évnél is idősebbnek tartanak — és szerte a világon szép számmal vannak ilyen fák. Śaṅkarācārya Svāmī csupán harminckét évet élt, az Úr Caitanya pedig negyvennyolcat. Azt jelentené ez, hogy ezeknek a fáknak a hosszú élete fontosabb, mint Śaṅkara vagy Caitanya élete? A hosszú életnek lelki értékek nélkül nincs nagy jelentősége. Az ember ~~kétségbevonhatja~~, hogy a fák élnek, mert nem lélegzenek. Ám a modern tudósok — többek között Bose — már bebizonyították, hogy van élet a növényekben, tehát a légzés nem kizárólagos jele a valódi életnek. A Bhāgavatam azt mondja, hogy a kovács fújtatói nagyon hangosan lélegeznek, de ez nem jelenti azt, hogy a fújtatókban élet van. A materialisták azt hozhatják fel érvként, hogy az élet a fában és az élet az emberben nem hasonlítható össze, mert egy fa nem képes élvezni az életet ízletes ételeket kóstolva vagy a szexuális kapcsolat által. Erre válaszol a Bhāgavatam, amikor megkérdezi, hogy az ember mellett a faluban élő többi állat, például a kutyák és a disznók nem esznek-e, vagy nem élvezik-e a szexuális életet. A Śrīmad-Bhāgavatamnak a „többi állat”-ra vonatkozó kijelentése arra utal, hogy azok az emberek, akik csupán azt tervezgetik, hogyan élhetnének egy magasabb színvonalú állati életet, amely csak az evésből, a lélegzésből és a párzásból áll, szintén csak állatok, emberi lények formájában. A kiművelt állatok társadalma nem válik a szenvedő emberiség javára, mert egy állat könnyedén tud bántani egy másik állatot, de csak nagyon ritkán tesz jót vele.		A materialisták amennyire csak lehetséges, meg akarják hosszabbítani életüket, mert nem tudnak a következő életről. A lehető legnagyobb kényelemre akarnak szert tenni ebben az életben, mert biztosra veszik, hogy a halál után nincs többé élet. Tudatlanságuk arról, hogy az élőlény örökkévaló, s csupán testi burkait cseréli az anyagi világban, pusztítást okozott a modern emberi társadalom struktúrájában. Ennek következtében számtalan probléma merül fel, amit a modern ember különféle tervei csak megsokszoroznak. A társadalom problémáinak megoldására szolgáló tervek is csupán súlyosbították a gondokat. Még ha lehetséges lenne száz évnél magasabbra emelni az életkort, az emberi civilizáció fejlődése azt nem szükségszerűen követi. A Bhāgavatam elmondja, hogy bizonyos fák sok száz, sok ezer évig élnek. Vṛndāvanában (azon a helyen, amelyet Imlitalának neveznek) él egy tamarinduszfa, amelyről azt mondják, már az Úr Kṛṣṇa idejében is ott volt. A kalkuttai botanikus kertben egy banjanfa áll, amelyet ötszáz évnél is idősebbnek tartanak — és szerte a világon szép számmal vannak ilyen fák. Śaṅkarācārya Svāmī csupán harminckét évet élt, az Úr Caitanya pedig negyvennyolcat. Azt jelentené ez, hogy ezeknek a fáknak a hosszú élete fontosabb, mint Śaṅkara vagy Caitanya élete? A hosszú életnek lelki értékek nélkül nincs nagy jelentősége. Az ember kétségbe vonhatja, hogy a fák élnek, mert nem lélegzenek. Ám a modern tudósok — többek között Bose — már bebizonyították, hogy van élet a növényekben, tehát a légzés nem kizárólagos jele a valódi életnek. A Bhāgavatam azt mondja, hogy a kovács fújtatói nagyon hangosan lélegeznek, de ez nem jelenti azt, hogy a fújtatókban élet van. A materialisták azt hozhatják fel érvként, hogy az élet a fában és az élet az emberben nem hasonlítható össze, mert egy fa nem képes élvezni az életet ízletes ételeket kóstolva vagy a szexuális kapcsolat által. Erre válaszol a Bhāgavatam, amikor megkérdezi, hogy az ember mellett a faluban élő többi állat, például a kutyák és a disznók nem esznek-e, vagy nem élvezik-e a szexuális életet. A Śrīmad-Bhāgavatamnak a „többi állat”-ra vonatkozó kijelentése arra utal, hogy azok az emberek, akik csupán azt tervezgetik, hogyan élhetnének egy magasabb színvonalú állati életet, amely csak az evésből, a lélegzésből és a párzásból áll, szintén csak állatok, emberi lények formájában. A kiművelt állatok társadalma nem válik a szenvedő emberiség javára, mert egy állat könnyedén tud bántani egy másik állatot, de csak nagyon ritkán tesz jót vele.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-01-31T09:19:53Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 3. fejezet|H18]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.3: Tiszta odaadó szolgálat: a szív változása| HARMADIK FEJEZET: Tiszta odaadó szolgálat: a szív változása]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.3.17| SB 2.3.17]] '''[[HU/SB 2.3.17|SB 2.3.17]] - [[HU/SB 2.3.19|SB 2.3.19]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.3.19| SB 2.3.19]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 2.3.18|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 18. VERS ====

<div class="verse">
:taravaḥ kiṁ na jīvanti
:bhastrāḥ kiṁ na śvasanty uta
:na khādanti na mehanti
:kiṁ grāme paśavo ’pare
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''taravaḥ''—a fák; ''kim''—vajon; ''na''—nem; ''jīvanti''—élnek; ''bhastrāḥ''—fújtatók; ''kim''—vajon; ''na''—nem; ''śvasanti''—lélegeznek; ''uta''—is; ''na''—nem; ''khādanti''—eszik; ''na''—nem; ''mehanti''—magot bocsájt ki; ''kim''—vajon; ''grāme''—helyben; ''paśavaḥ''—állat; ''apare''—mások.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Nem élnek-e a fák? Nem lélegeznek-e a kovács fújtatói? Nem esznek-e és párosodnak körülöttünk mindenhol az állatok?
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Napjaink materialista embere azzal érvel, hogy az élet, de még annak egy szakasza sem arra szolgál, hogy a teozófia vagy a teológia kérdéseit megvitassuk. Az élet célja a lét maximális tartamáig az evés, az ivás, a szexuális élet, a vigalom és az élvezet, mondja. A modern ember az anyagi tudomány fejlettségének segítségével örökké akar élni, s éppen ezért számtalan ostoba teória látott napvilágot arról, hogyan lehet maximálisan meghosszabítani az életet. A Śrīmad-Bhāgavatam megerősíti, hogy az élet célja nem az úgynevezett anyagi gyarapodás vagy az anyagi tudomány fejlődése, amely az evés, a párzás, az ivás és a mulatozás hedonista filozófiáját támogatja. Az élet csakis a tapasyáért van, a lét megtisztításáért, hogy az emberi létforma után azonnal elnyerjük az örök életet.

A materialisták amennyire csak lehetséges, meg akarják hosszabbítani életüket, mert nem tudnak a következő életről. A lehető legnagyobb kényelemre akarnak szert tenni ebben az életben, mert biztosra veszik, hogy a halál után nincs többé élet. Tudatlanságuk arról, hogy az élőlény örökkévaló, s csupán testi burkait cseréli az anyagi világban, pusztítást okozott a modern emberi társadalom struktúrájában. Ennek következtében számtalan probléma merül fel, amit a modern ember különféle tervei csak megsokszoroznak. A társadalom problémáinak megoldására szolgáló tervek is csupán súlyosbították a gondokat. Még ha lehetséges lenne száz évnél magasabbra emelni az életkort, az emberi civilizáció fejlődése azt nem szükségszerűen követi. A Bhāgavatam elmondja, hogy bizonyos fák sok száz, sok ezer évig élnek. Vṛndāvanában (azon a helyen, amelyet Imlitalának neveznek) él egy tamarinduszfa, amelyről azt mondják, már az Úr Kṛṣṇa idejében is ott volt. A kalkuttai botanikus kertben egy banjanfa áll, amelyet ötszáz évnél is idősebbnek tartanak — és szerte a világon szép számmal vannak ilyen fák. Śaṅkarācārya Svāmī csupán harminckét évet élt, az Úr Caitanya pedig negyvennyolcat. Azt jelentené ez, hogy ezeknek a fáknak a hosszú élete fontosabb, mint Śaṅkara vagy Caitanya élete? A hosszú életnek lelki értékek nélkül nincs nagy jelentősége. Az ember kétségbevonhatja, hogy a fák élnek, mert nem lélegzenek. Ám a modern tudósok — többek között Bose — már bebizonyították, hogy van élet a növényekben, tehát a légzés nem kizárólagos jele a valódi életnek. A Bhāgavatam azt mondja, hogy a kovács fújtatói nagyon hangosan lélegeznek, de ez nem jelenti azt, hogy a fújtatókban élet van. A materialisták azt hozhatják fel érvként, hogy az élet a fában és az élet az emberben nem hasonlítható össze, mert egy fa nem képes élvezni az életet ízletes ételeket kóstolva vagy a szexuális kapcsolat által. Erre válaszol a Bhāgavatam, amikor megkérdezi, hogy az ember mellett a faluban élő többi állat, például a kutyák és a disznók nem esznek-e, vagy nem élvezik-e a szexuális életet. A Śrīmad-Bhāgavatamnak a „többi állat”-ra vonatkozó kijelentése arra utal, hogy azok az emberek, akik csupán azt tervezgetik, hogyan élhetnének egy magasabb színvonalú állati életet, amely csak az evésből, a lélegzésből és a párzásból áll, szintén csak állatok, emberi lények formájában. A kiművelt állatok társadalma nem válik a szenvedő emberiség javára, mert egy állat könnyedén tud bántani egy másik állatot, de csak nagyon ritkán tesz jót vele.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.3.17| SB 2.3.17]] '''[[HU/SB 2.3.17|SB 2.3.17]] - [[HU/SB 2.3.19|SB 2.3.19]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.3.19| SB 2.3.19]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__