TattvaDarsana at 19:52, 1 March 2019

2019-03-01T19:52:44Z

← Older revision		Revision as of 19:52, 1 March 2019
Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	A Védákban az áll, hogy akik a félistenekhez ragaszkodnak s nem veszik figyelembe az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, olyanok, mint az állatok, akik követik a pásztort annak ellenére, hogy az a vágóhídra vezeti őket. A materialisták, akár az állatok, szintén nem tudják, hogy rossz irányba haladnak, amikor nem törődnek a transzcendentális gondolatokkal, amit a Legfelsőbb Személyre emlékezés jelent. Senki sem mentes a gondolatoktól. Azt mondják, hogy a tétlen agy az ördög műhelye, mert aki nem tud helyes módon gondolkozni, elkerülhetetlenül olyasmire gondol, ami veszedelmet okozhat. A materialisták rendszerint valami jelentéktelen félistent imádnak, noha a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 7.20\|BG 7.20]]) ezt elítéli. Amíg valakit megtéveszt az anyagi nyereség, addig az illetékes félistent imádja a különleges haszon reményében, amely végső soron illuzórikus és ideiglenes. A megvilágosodott transzcendentalistát nem ejtik rabul e csalóka dolgok, ezért mindig transzcendentális gondolatokba merül a Legfelsőbbről a megvalósítás különböző szintjein, a Brahman, Paramātmā és Bhagavān szinteken. Az előző vers azt javasolja — ahogyan az az Istenség Személyisége virāṭ-rūpájával kapcsolatban már említettük —, hogy a Felsőlélekre gondoljunk, amely egy fokkal magasabb rendű, mint ha a személytelen Brahmanra gondolunk.		A Védákban az áll, hogy akik a félistenekhez ragaszkodnak, s nem veszik figyelembe az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, olyanok, mint az állatok, akik követik a pásztort annak ellenére, hogy az a vágóhídra vezeti őket. A materialisták, akár az állatok, szintén nem tudják, hogy rossz irányba haladnak, amikor nem törődnek a transzcendentális gondolatokkal, amit a Legfelsőbb Személyre emlékezés jelent. Senki sem mentes a gondolatoktól. Azt mondják, hogy a tétlen agy az ördög műhelye, mert aki nem tud helyes módon gondolkozni, elkerülhetetlenül olyasmire gondol, ami veszedelmet okozhat. A materialisták rendszerint valami jelentéktelen félistent imádnak, noha a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 7.20\|BG 7.20]]) ezt elítéli. Amíg valakit megtéveszt az anyagi nyereség, addig az illetékes félistent imádja a különleges haszon reményében, amely végső soron illuzórikus és ideiglenes. A megvilágosodott transzcendentalistát nem ejtik rabul e csalóka dolgok, ezért mindig transzcendentális gondolatokba merül a Legfelsőbbről a megvalósítás különböző szintjein, a Brahman, Paramātmā és Bhagavān szinteken. Az előző vers azt javasolja — ahogyan az az Istenség Személyisége virāṭ-rūpájával kapcsolatban már említettük —, hogy a Felsőlélekre gondoljunk, amely egy fokkal magasabb rendű, mint ha a személytelen Brahmanra gondolunk.

	Az intelligens ember, aki helyesen lát, tanulmányozhatja az élőlények általános helyzetét, akik a nyolcmillió-négyszázezer faj körforgásában, valamint az emberi lények különböző osztályaiban vándorolnak életről életre. Azt mondják, Yamarāja — aki a különféle büntetéseket rója ki a bűnösökre — pokoli bolygójának bejáratánál van egy örök folyó, amelyet Vaitaraṇīnak neveznek. A szenvedések után a bűnös korábbi tettei alapján egy adott fajban születik meg. Yamarāja büntetésének következtében láthatjuk ezeket az élőlényeket a különféle életfeltételek között. Némelyikük a mennyekben él, némelyikük a pokolban. Néhányan brāhmaṇák, néhányan nyomorultak — de egyikük sem boldog ebben az anyagi világban, s mindegyikük csupán A, B, vagy C kategóriájú börtönlakó, aki saját tettei következményeitől szenved. Az Úr nem részrehajló, bármilyen körülmények között szenved is az élőlény, de annak, aki menedéket keres lótuszlábainál, valódi védelmet nyújt, s hazaviszi, vissza Magához.		Az intelligens ember, aki helyesen lát, tanulmányozhatja az élőlények általános helyzetét, akik a nyolcmillió-négyszázezer faj körforgásában, valamint az emberi lények különböző osztályaiban vándorolnak életről életre. Azt mondják, Yamarāja — aki a különféle büntetéseket rója ki a bűnösökre — pokoli bolygójának bejáratánál van egy örök folyó, amelyet Vaitaraṇīnak neveznek. A szenvedések után a bűnös korábbi tettei alapján egy adott fajban születik meg. Yamarāja büntetésének következtében láthatjuk ezeket az élőlényeket a különféle életfeltételek között. Némelyikük a mennyekben él, némelyikük a pokolban. Néhányan brāhmaṇák, néhányan nyomorultak — de egyikük sem boldog ebben az anyagi világban, s mindegyikük csupán A, B, vagy C kategóriájú börtönlakó, aki saját tettei következményeitől szenved. Az Úr nem részrehajló, bármilyen körülmények között szenved is az élőlény, de annak, aki menedéket keres lótuszlábainál, valódi védelmet nyújt, s hazaviszi, vissza Magához.

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-01-30T07:58:56Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 2. fejezet|H07]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.2: A szívben lakozó Úr| MÁSODIK FEJEZET: A szívben lakozó Úr]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.2.6| SB 2.2.6]] '''[[HU/SB 2.2.6|SB 2.2.6]] - [[HU/SB 2.2.8|SB 2.2.8]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.2.8| SB 2.2.8]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 2.2.7|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 7. VERS ====

<div class="verse">
:kas tāṁ tv anādṛtya parānucintām
:ṛte paśūn asatīṁ nāma kuryāt
:paśyañ janaṁ patitaṁ vaitaraṇyāṁ
:sva-karmajān paritāpāñ juṣāṇam
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''kaḥ''—ki más; ''tām''—az; ''tu''—de; ''anādṛtya''—figyelmen kívül hagyva; ''para-anucintām''—transzcendentális gondolatok; ''ṛte''—nélkül; ''paśūn''—a materialisták; ''asatīm''—a nem állandóban; ''nāma''—név; ''kuryāt''—elfogadja majd; ''paśyan''—biztosan lát; ''janam''—az emberek nagy része; ''patitam''—elesett; ''vaitaraṇyām''—a Vaitaraṇība, a szenvedés folyójába; ''sva-karma-jān''—az ember saját tetteiből származó; ''paritāpān''—szenvedés; ''juṣāṇam''—legyőzi.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Az emberek tömegét látva, akik saját tetteik eredményeképpen a szenvedés folyójába zuhantak, ki más ne törődne e transzcendentális gondolattal, s ki más fordulna csupán az ideiglenes nevekhez, mint a megrögzött materialisták?
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
A Védákban az áll, hogy akik a félistenekhez ragaszkodnak s nem veszik figyelembe az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, olyanok, mint az állatok, akik követik a pásztort annak ellenére, hogy az a vágóhídra vezeti őket. A materialisták, akár az állatok, szintén nem tudják, hogy rossz irányba haladnak, amikor nem törődnek a transzcendentális gondolatokkal, amit a Legfelsőbb Személyre emlékezés jelent. Senki sem mentes a gondolatoktól. Azt mondják, hogy a tétlen agy az ördög műhelye, mert aki nem tud helyes módon gondolkozni, elkerülhetetlenül olyasmire gondol, ami veszedelmet okozhat. A materialisták rendszerint valami jelentéktelen félistent imádnak, noha a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 7.20|BG 7.20]]) ezt elítéli. Amíg valakit megtéveszt az anyagi nyereség, addig az illetékes félistent imádja a különleges haszon reményében, amely végső soron illuzórikus és ideiglenes. A megvilágosodott transzcendentalistát nem ejtik rabul e csalóka dolgok, ezért mindig transzcendentális gondolatokba merül a Legfelsőbbről a megvalósítás különböző szintjein, a Brahman, Paramātmā és Bhagavān szinteken. Az előző vers azt javasolja — ahogyan az az Istenség Személyisége virāṭ-rūpájával kapcsolatban már említettük —, hogy a Felsőlélekre gondoljunk, amely egy fokkal magasabb rendű, mint ha a személytelen Brahmanra gondolunk.

Az intelligens ember, aki helyesen lát, tanulmányozhatja az élőlények általános helyzetét, akik a nyolcmillió-négyszázezer faj körforgásában, valamint az emberi lények különböző osztályaiban vándorolnak életről életre. Azt mondják, Yamarāja — aki a különféle büntetéseket rója ki a bűnösökre — pokoli bolygójának bejáratánál van egy örök folyó, amelyet Vaitaraṇīnak neveznek. A szenvedések után a bűnös korábbi tettei alapján egy adott fajban születik meg. Yamarāja büntetésének következtében láthatjuk ezeket az élőlényeket a különféle életfeltételek között. Némelyikük a mennyekben él, némelyikük a pokolban. Néhányan brāhmaṇák, néhányan nyomorultak — de egyikük sem boldog ebben az anyagi világban, s mindegyikük csupán A, B, vagy C kategóriájú börtönlakó, aki saját tettei következményeitől szenved. Az Úr nem részrehajló, bármilyen körülmények között szenved is az élőlény, de annak, aki menedéket keres lótuszlábainál, valódi védelmet nyújt, s hazaviszi, vissza Magához.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.2.6| SB 2.2.6]] '''[[HU/SB 2.2.6|SB 2.2.6]] - [[HU/SB 2.2.8|SB 2.2.8]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.2.8| SB 2.2.8]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__

HU/SB 2.2.7 - Revision history

TattvaDarsana at 19:52, 1 March 2019

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit