HU/SB 2.2.30 - Revision history

TattvaDarsana at 20:46, 1 March 2019

2019-03-01T20:46:30Z

← Older revision		Revision as of 20:46, 1 March 2019
Line 40:		Line 40:
	A tiszta önmegvalósítás — ahogyan arról már jó néhányszor beszéltünk — az a tiszta tudat, amikor az ember elfogadja, hogy az Úr örök szolgája. Így visszatér eredeti helyzetébe, az Úr transzcendentális szerető szolgálatába, ahogyan azt a következő vers majd érthetően elmagyarázza. Ezt a szintet, amikor az Úrnak végzünk transzcendentális szerető szolgálatot anélkül, hogy bármilyen hasznot remélnénk az Úrtól vagy más módon, akkor érhetjük el, amikor anyagi érzékeink megtisztulnak, s az érzékek eredeti, tiszta állapotukban újjáélednek. A vers azt tanácsolja, hogy érzékeinket a yoga folyamatával tisztítsuk meg, melynek során a durva érzékek a tudatlanság kötőerejébe, a finom érzékek pedig a szenvedély kötőerejébe olvadnak. Az elme a jóság kötőerejéhez tartozik, ezért devamayának, isteninek nevezik. Az elme tökéletes megtisztulása akkor válik lehetővé, ha az ember szilárd abban a meggyőződésében, hogy az Úr örök szolgája. Ezért a jóság szintjének elérése még mindig anyagi módszer. Túl kell lépnünk az anyagi jóság e szintjén, és el kell jutnunk a tiszta jóság, a vasudeva-sattva szintjére. Ez a vasudeva-sattva segít az embernek belépni Isten birodalmába.		A tiszta önmegvalósítás — ahogyan arról már jó néhányszor beszéltünk — az a tiszta tudat, amikor az ember elfogadja, hogy az Úr örök szolgája. Így visszatér eredeti helyzetébe, az Úr transzcendentális szerető szolgálatába, ahogyan azt a következő vers majd érthetően elmagyarázza. Ezt a szintet, amikor az Úrnak végzünk transzcendentális szerető szolgálatot anélkül, hogy bármilyen hasznot remélnénk az Úrtól vagy más módon, akkor érhetjük el, amikor anyagi érzékeink megtisztulnak, s az érzékek eredeti, tiszta állapotukban újjáélednek. A vers azt tanácsolja, hogy érzékeinket a yoga folyamatával tisztítsuk meg, melynek során a durva érzékek a tudatlanság kötőerejébe, a finom érzékek pedig a szenvedély kötőerejébe olvadnak. Az elme a jóság kötőerejéhez tartozik, ezért devamayának, isteninek nevezik. Az elme tökéletes megtisztulása akkor válik lehetővé, ha az ember szilárd abban a meggyőződésében, hogy az Úr örök szolgája. Ezért a jóság szintjének elérése még mindig anyagi módszer. Túl kell lépnünk az anyagi jóság e szintjén, és el kell jutnunk a tiszta jóság, a vasudeva-sattva szintjére. Ez a vasudeva-sattva segít az embernek belépni Isten birodalmába.

	Ezzel kapcsolatban ne felejtsük el azt sem, hogy a bhakták fent említett módszere, mellyel fokozatosan felszabadulhatnak, hiteles bár, de jelen korunkban nem alkalmazható, mivel az emberek alapvetően nem ismerik a yoga gyakorlatát. Amikor a hivatásos bajnokok úgynevezett yoga-gyakorlatokat végeznek, fiziológiai szempontból hasznos lehet számukra, ám e parányi sikerek nem segítenek az embernek abban, hogy elérje az előbbiekben említett lelki felszabadulást. Ötezer évvel ezelőtt, amikor az emberi társadalom a tökéletes védikus rendet követte, az efféle yoga-folyamat senkinek sem jelentett nehézséget, mert mindenki megfelelő képzést kapott a a lelki tanítómestertől, aki otthonuktól távol, brahmacārīként tanította őket (főleg a brāhmaṇákat és a kṣatriyákat) a transzcendentalizmus művészetére. Manapság azonban az emberek alkalmatlanok arra, hogy tökéletesen megértsék ezt a tudományt.		Ezzel kapcsolatban ne felejtsük el azt sem, hogy a bhakták fent említett módszere, mellyel fokozatosan felszabadulhatnak, hiteles bár, de jelen korunkban nem alkalmazható, mivel az emberek alapvetően nem ismerik a yoga gyakorlatát. Amikor a hivatásos bajnokok úgynevezett yoga-gyakorlatokat végeznek, fiziológiai szempontból hasznos lehet számukra, ám e parányi sikerek nem segítenek az embernek abban, hogy elérje az előbbiekben említett lelki felszabadulást. Ötezer évvel ezelőtt, amikor az emberi társadalom a tökéletes védikus rendet követte, az efféle yoga-folyamat senkinek sem jelentett nehézséget, mert mindenki megfelelő képzést kapott a lelki tanítómestertől, aki otthonuktól távol, brahmacārīként tanította őket (főleg a brāhmaṇákat és a kṣatriyákat) a transzcendentalizmus művészetére. Manapság azonban az emberek alkalmatlanok arra, hogy tökéletesen megértsék ezt a tudományt.

	Az Úr Śrī Caitanya éppen ezért megkönnyítette azoknak a dolgát, akik jelen korunkban bhakták kívánnak lenni. A végeredményben végül is nincs különbség. Az első és legfontosabb dolog az, hogy az embernek meg kell értenie a bhakti-yoga elsődleges fontosságát. Az élőlények a különféle fajokban a rabság számtalan változatában szenvednek gyümölcsöző cselekedeteik és azok visszahatásai szerint. Különböző tetteik végzése során fejlődést érhetnek el a bhakti-yogában, s az Úr és a lelki tanítómester indokolatlan kegyéből megérthetik az Úrnak végzett szolgálat fontosságát. Az Úr segíti az őszinte lelket, aki így találkozhat egy hiteles lelki tanítómesterrel, az Úr képviselőjével, a lelki tanítómester utasításai révén pedig megkapja a bhakti-yoga magját. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolja, hogy a bhakta ültesse el el a bhakti-yoga magját a szívében, és táplálja azt az Úr szent nevének, dicsőségének — stb. — éneklésével és hallásával öntözve. Az Úr szent neve sértés nélküli éneklésének és hallgatásának egyszerű folyamata nagyon hamar a felszabadulás szintjére emeli az embert. Az Úr szent neve éneklésekor három szintet különböztetünk meg. Az első szinten a szent nevet sértéssel énekeljük, a második szint a szent név éneklésének tükröződése, a harmadik szint pedig az Úr szent nevének sértés nélküli éneklése. Csak a második szinten, a tükröződés szintjén, a sértésekkel teli és a sértések nélküli szintek között jut el az ember automatikusan a felszabadulás szintjére, és csak a sértés nélküli szinten léphet be valóban Isten birodalmába, még akkor is, ha esetleg úgy tűnik, hogy fizikailag az anyagi világban van. Ahhoz, hogy eljussunk a sértés nélküli szintig, a következőkre kell ügyelnünk:		Az Úr Śrī Caitanya éppen ezért megkönnyítette azoknak a dolgát, akik jelen korunkban bhakták kívánnak lenni. A végeredményben végül is nincs különbség. Az első és legfontosabb dolog az, hogy az embernek meg kell értenie a bhakti-yoga elsődleges fontosságát. Az élőlények a különféle fajokban a rabság számtalan változatában szenvednek gyümölcsöző cselekedeteik és azok visszahatásai szerint. Különböző tetteik végzése során fejlődést érhetnek el a bhakti-yogában, s az Úr és a lelki tanítómester indokolatlan kegyéből megérthetik az Úrnak végzett szolgálat fontosságát. Az Úr segíti az őszinte lelket, aki így találkozhat egy hiteles lelki tanítómesterrel, az Úr képviselőjével, a lelki tanítómester utasításai révén pedig megkapja a bhakti-yoga magját. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolja, hogy a bhakta ültesse el a bhakti-yoga magját a szívében, és táplálja azt az Úr szent nevének, dicsőségének — stb. — éneklésével és hallásával öntözve. Az Úr szent neve sértés nélküli éneklésének és hallgatásának egyszerű folyamata nagyon hamar a felszabadulás szintjére emeli az embert. Az Úr szent neve éneklésekor három szintet különböztetünk meg. Az első szinten a szent nevet sértéssel énekeljük, a második szint a szent név éneklésének tükröződése, a harmadik szint pedig az Úr szent nevének sértés nélküli éneklése. Csak a második szinten, a tükröződés szintjén, a sértésekkel teli és a sértések nélküli szintek között jut el az ember automatikusan a felszabadulás szintjére, és csak a sértés nélküli szinten léphet be valóban Isten birodalmába, még akkor is, ha esetleg úgy tűnik, hogy fizikailag az anyagi világban van. Ahhoz, hogy eljussunk a sértés nélküli szintig, a következőkre kell ügyelnünk:

	Amikor hallásról és éneklésről beszélünk, az azt jelenti, hogy nemcsak az Úr szent neveit, a Rāma és Kṛṣṇa neveket vagy szisztematikusan a tizenhat nevet kell énekelnünk (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare), hanem emellett olvasnunk és hallgatnunk kell a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot a bhakták társaságában. A bhakti-yoga kezdeti gyakorlása következtében a szívben ~~elültett~~ mag kihajt, s a rendszeres öntözés hatására — amelyről korábban említést tettünk — a bhakti-yoga növénye fejlődni kezd. A rendszeres táplálásnak köszönhetően addig nő, mígnem egyszer csak átlyukasztja az univerzum burkait — melyekről az előző versek írtak —, eléri a ragyogó eget, a brahmajyotit, s még ezen is túllépve eljut a lelki égbe, ahol a számtalan lelki bolygó található, amelyeket Vaikuṇṭhalokáknak hívnak. Fölöttük helyezkedik el Kṛṣṇaloka, Goloka Vṛndāvana, ahová a fejlődő növény bejut, s megállapodik az Úr Śrī Kṛṣṇa, az eredeti Istenség Személyisége lótuszlábánál. Amikor az ember Goloka Vṛndāvanában eléri az Úr Kṛṣṇa lótuszlábát, a tiszta odaadó szinten történő hallgatás, olvasás, valamint a szent név éneklésének folyamata gyümölcsöt hoz. Az Isten iránti szeretet formájában termő gyümölcsöket a bhakta ténylegesen megízleli, még akkor is, ha az anyagi világban van. Az istenszeretet érett gyümölcseit csak azok a bhakták ízlelik meg, akik állandóan az említett módon öntözik a növényt. Arra azonban mindig ügyelnünk kell, hogy a fejlődő növényt sohase metsszük le. Ennek érdekében a következő dolgokra kell figyelnünk:		Amikor hallásról és éneklésről beszélünk, az azt jelenti, hogy nemcsak az Úr szent neveit, a Rāma és Kṛṣṇa neveket vagy szisztematikusan a tizenhat nevet kell énekelnünk (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare), hanem emellett olvasnunk és hallgatnunk kell a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot a bhakták társaságában. A bhakti-yoga kezdeti gyakorlása következtében a szívben elültetett mag kihajt, s a rendszeres öntözés hatására — amelyről korábban említést tettünk — a bhakti-yoga növénye fejlődni kezd. A rendszeres táplálásnak köszönhetően addig nő, mígnem egyszer csak átlyukasztja az univerzum burkait — melyekről az előző versek írtak —, eléri a ragyogó eget, a brahmajyotit, s még ezen is túllépve eljut a lelki égbe, ahol a számtalan lelki bolygó található, amelyeket Vaikuṇṭhalokáknak hívnak. Fölöttük helyezkedik el Kṛṣṇaloka, Goloka Vṛndāvana, ahová a fejlődő növény bejut, s megállapodik az Úr Śrī Kṛṣṇa, az eredeti Istenség Személyisége lótuszlábánál. Amikor az ember Goloka Vṛndāvanában eléri az Úr Kṛṣṇa lótuszlábát, a tiszta odaadó szinten történő hallgatás, olvasás, valamint a szent név éneklésének folyamata gyümölcsöt hoz. Az Isten iránti szeretet formájában termő gyümölcsöket a bhakta ténylegesen megízleli, még akkor is, ha az anyagi világban van. Az istenszeretet érett gyümölcseit csak azok a bhakták ízlelik meg, akik állandóan az említett módon öntözik a növényt. Arra azonban mindig ügyelnünk kell, hogy a fejlődő növényt sohase metsszük le. Ennek érdekében a következő dolgokra kell figyelnünk:

	1) A tiszta bhakta lábai ellen elkövetett sértés az őrült elefánthoz hasonlítható, ami a legszebb kertet is elpusztítja, ha bejut.		#A tiszta bhakta lábai ellen elkövetett sértés az őrült elefánthoz hasonlítható, ami a legszebb kertet is elpusztítja, ha bejut.
			#Az embernek gondosan el kell kerülnie a tiszta bhakták lábai ellen elkövetett sértéseket, éppen úgy, mint ahogyan egy növényt védelmezünk, amikor kerítéssel vesszük körbe.
	2) Az embernek gondosan el kell kerülnie a tiszta bhakták lábai ellen elkövetett sértéseket, éppen úgy, mint ahogyan egy növényt védelmezünk, amikor kerítéssel vesszük körbe.		#Megtörténik, hogy az öntözés hatására a gyomok is előbújnak, s ha nem tépjük ki őket gyökerestől, akkor a fő növénynek, a bhakti-yoga növényének táplálása akadályba ütközhet.
			#Ezek a gyomok valójában nem mások, mint az anyagi élvezet, az önvalónak az Abszolútba olvadása különálló egyéniség nélkül, valamint számtalan más vágy a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzéki élvezet és a felszabadulás terén.
	3) Megtörténik, hogy az öntözés hatására a gyomok is előbújnak, s ha nem tépjük ki őket gyökerestől, akkor a fő növénynek, a bhakti-yoga növényének táplálása akadályba ütközhet.		#Számos más gyom is van: az engedetlenség a megbecsült szentírások tanaival szemben, a fölösleges tevékenységek, az állatölés, valamint az anyagi haszon, a tisztelet és az elismerés utáni vágy.
			#Ha nem figyelünk kellőképpen, akkor megtörténhet, hogy az öntözés csak a gyomok növekedését segíti, s akadályozza a fő növény egészséges fejlődését. Ennek eredménye az, hogy a legfontosabb dolog, az Isten iránti szeretet nem hoz gyümölcsöt.
	4) Ezek a gyomok valójában nem mások, mint az anyagi élvezet, az önvalónak az Abszolútba olvadása különálló egyéniség nélkül, valamint számtalan más vágy a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzéki élvezet és a felszabadulás terén.		#A bhaktának ezért ügyelnie kell arra, hogy még egészen a kezdet kezdetén gyökerestül kitépje e gyomokat. Csakis így nem marad vissza a fő növény az egészséges növekedésben.
			#Ha így cselekszik, a bhakta képes lesz megízlelni az Isten iránti szeretet gyümölcsét, így gyakorlatilag az Úr Kṛṣṇával élhet már ebben az életében is, s minden pillanatban láthatja Őt.
	5) Számos más gyom is van: az engedetlenség a megbecsült szentírások tanaival szemben, a fölösleges tevékenységek, az állatölés, valamint az anyagi haszon, a tisztelet és az elismerés utáni vágy.

	6) Ha nem figyelünk kellőképpen, akkor megtörténhet, hogy az öntözés csak a gyomok növekedését segíti, s akadályozza a fő növény egészséges fejlődését. Ennek eredménye az, hogy a legfontosabb dolog, az Isten iránti szeretet nem hoz gyümölcsöt.

	7) A bhaktának ezért ügyelnie kell arra, hogy még egészen a kezdet kezdetén gyökerestül kitépje e gyomokat. Csakis így nem marad vissza a fő növény az egészséges növekedésben.

	8) Ha így cselekszik, a bhakta képes lesz megízlelni az Isten iránti szeretet gyümölcsét, így gyakorlatilag az Úr Kṛṣṇával élhet már ebben az életében is, s minden pillanatban láthatja Őt.

	Az élet tökéletessége nem más, mint az Úr állandó társaságában élvezni az életet. Aki ezt megízleli, nem vágyik többé arra, hogy más úton, ideiglenesen élvezze az anyagi világot.		Az élet tökéletessége nem más, mint az Úr állandó társaságában élvezni az életet. Aki ezt megízleli, nem vágyik többé arra, hogy más úton, ideiglenesen élvezze az anyagi világot.

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-01-30T09:14:27Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 2. fejezet|H30]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.2: A szívben lakozó Úr| MÁSODIK FEJEZET: A szívben lakozó Úr]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.2.29| SB 2.2.29]] '''[[HU/SB 2.2.29|SB 2.2.29]] - [[HU/SB 2.2.31|SB 2.2.31]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.2.31| SB 2.2.31]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 2.2.30|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 30. VERS ====

<div class="verse">
:sa bhūta-sūkṣmendriya-sannikarṣaṁ
:manomayaṁ devamayaṁ vikāryam
:saṁsādya gatyā saha tena yāti
:vijñāna-tattvaṁ guṇa-sannirodham
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''saḥ''—ő (a bhakta); ''bhūta''—a durva; ''sūkṣma''—és a finom; ''indriya''—érzékek; ''sannikarṣam''—a semlegesítés pontja; ''manaḥ-mayam''—az elme síkja; ''deva-mayam''—a jóság kötőerejében; ''vikāryam''—ego; ''saṁsādya''—túljutva; ''gatyā''—a fejlődés által; ''saha''—vele; ''tena''—ők; ''yāti''—megy; ''vijñāna''—tökéletes tudás; ''tattvam''—igazság; ''guṇa''—az anyagi kötőerők; ''sannirodham''—teljesen felfüggesztve.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
A bhakta ekképpen túljutva a burkok durva és finom formáin, eljut az ego síkjára. Ebben a helyzetben, a semlegesítés e pontján összevonja a természet anyagi kötőerőit [a tudatlanságot és a szenvedélyt], s így eléri a jóságban lévő egót. Ezek után a teljes ego beleolvad a mahat-tattvába, és a bhakta a tiszta önmegvalósítás szintjére jut el.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
A tiszta önmegvalósítás — ahogyan arról már jó néhányszor beszéltünk — az a tiszta tudat, amikor az ember elfogadja, hogy az Úr örök szolgája. Így visszatér eredeti helyzetébe, az Úr transzcendentális szerető szolgálatába, ahogyan azt a következő vers majd érthetően elmagyarázza. Ezt a szintet, amikor az Úrnak végzünk transzcendentális szerető szolgálatot anélkül, hogy bármilyen hasznot remélnénk az Úrtól vagy más módon, akkor érhetjük el, amikor anyagi érzékeink megtisztulnak, s az érzékek eredeti, tiszta állapotukban újjáélednek. A vers azt tanácsolja, hogy érzékeinket a yoga folyamatával tisztítsuk meg, melynek során a durva érzékek a tudatlanság kötőerejébe, a finom érzékek pedig a szenvedély kötőerejébe olvadnak. Az elme a jóság kötőerejéhez tartozik, ezért devamayának, isteninek nevezik. Az elme tökéletes megtisztulása akkor válik lehetővé, ha az ember szilárd abban a meggyőződésében, hogy az Úr örök szolgája. Ezért a jóság szintjének elérése még mindig anyagi módszer. Túl kell lépnünk az anyagi jóság e szintjén, és el kell jutnunk a tiszta jóság, a vasudeva-sattva szintjére. Ez a vasudeva-sattva segít az embernek belépni Isten birodalmába.

Ezzel kapcsolatban ne felejtsük el azt sem, hogy a bhakták fent említett módszere, mellyel fokozatosan felszabadulhatnak, hiteles bár, de jelen korunkban nem alkalmazható, mivel az emberek alapvetően nem ismerik a yoga gyakorlatát. Amikor a hivatásos bajnokok úgynevezett yoga-gyakorlatokat végeznek, fiziológiai szempontból hasznos lehet számukra, ám e parányi sikerek nem segítenek az embernek abban, hogy elérje az előbbiekben említett lelki felszabadulást. Ötezer évvel ezelőtt, amikor az emberi társadalom a tökéletes védikus rendet követte, az efféle yoga-folyamat senkinek sem jelentett nehézséget, mert mindenki megfelelő képzést kapott a a lelki tanítómestertől, aki otthonuktól távol, brahmacārīként tanította őket (főleg a brāhmaṇákat és a kṣatriyákat) a transzcendentalizmus művészetére. Manapság azonban az emberek alkalmatlanok arra, hogy tökéletesen megértsék ezt a tudományt.

Az Úr Śrī Caitanya éppen ezért megkönnyítette azoknak a dolgát, akik jelen korunkban bhakták kívánnak lenni. A végeredményben végül is nincs különbség. Az első és legfontosabb dolog az, hogy az embernek meg kell értenie a bhakti-yoga elsődleges fontosságát. Az élőlények a különféle fajokban a rabság számtalan változatában szenvednek gyümölcsöző cselekedeteik és azok visszahatásai szerint. Különböző tetteik végzése során fejlődést érhetnek el a bhakti-yogában, s az Úr és a lelki tanítómester indokolatlan kegyéből megérthetik az Úrnak végzett szolgálat fontosságát. Az Úr segíti az őszinte lelket, aki így találkozhat egy hiteles lelki tanítómesterrel, az Úr képviselőjével, a lelki tanítómester utasításai révén pedig megkapja a bhakti-yoga magját. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolja, hogy a bhakta ültesse el el a bhakti-yoga magját a szívében, és táplálja azt az Úr szent nevének, dicsőségének — stb. — éneklésével és hallásával öntözve. Az Úr szent neve sértés nélküli éneklésének és hallgatásának egyszerű folyamata nagyon hamar a felszabadulás szintjére emeli az embert. Az Úr szent neve éneklésekor három szintet különböztetünk meg. Az első szinten a szent nevet sértéssel énekeljük, a második szint a szent név éneklésének tükröződése, a harmadik szint pedig az Úr szent nevének sértés nélküli éneklése. Csak a második szinten, a tükröződés szintjén, a sértésekkel teli és a sértések nélküli szintek között jut el az ember automatikusan a felszabadulás szintjére, és csak a sértés nélküli szinten léphet be valóban Isten birodalmába, még akkor is, ha esetleg úgy tűnik, hogy fizikailag az anyagi világban van. Ahhoz, hogy eljussunk a sértés nélküli szintig, a következőkre kell ügyelnünk:

Amikor hallásról és éneklésről beszélünk, az azt jelenti, hogy nemcsak az Úr szent neveit, a Rāma és Kṛṣṇa neveket vagy szisztematikusan a tizenhat nevet kell énekelnünk (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare), hanem emellett olvasnunk és hallgatnunk kell a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot a bhakták társaságában. A bhakti-yoga kezdeti gyakorlása következtében a szívben elültett mag kihajt, s a rendszeres öntözés hatására — amelyről korábban említést tettünk — a bhakti-yoga növénye fejlődni kezd. A rendszeres táplálásnak köszönhetően addig nő, mígnem egyszer csak átlyukasztja az univerzum burkait — melyekről az előző versek írtak —, eléri a ragyogó eget, a brahmajyotit, s még ezen is túllépve eljut a lelki égbe, ahol a számtalan lelki bolygó található, amelyeket Vaikuṇṭhalokáknak hívnak. Fölöttük helyezkedik el Kṛṣṇaloka, Goloka Vṛndāvana, ahová a fejlődő növény bejut, s megállapodik az Úr Śrī Kṛṣṇa, az eredeti Istenség Személyisége lótuszlábánál. Amikor az ember Goloka Vṛndāvanában eléri az Úr Kṛṣṇa lótuszlábát, a tiszta odaadó szinten történő hallgatás, olvasás, valamint a szent név éneklésének folyamata gyümölcsöt hoz. Az Isten iránti szeretet formájában termő gyümölcsöket a bhakta ténylegesen megízleli, még akkor is, ha az anyagi világban van. Az istenszeretet érett gyümölcseit csak azok a bhakták ízlelik meg, akik állandóan az említett módon öntözik a növényt. Arra azonban mindig ügyelnünk kell, hogy a fejlődő növényt sohase metsszük le. Ennek érdekében a következő dolgokra kell figyelnünk:

1) A tiszta bhakta lábai ellen elkövetett sértés az őrült elefánthoz hasonlítható, ami a legszebb kertet is elpusztítja, ha bejut.

2) Az embernek gondosan el kell kerülnie a tiszta bhakták lábai ellen elkövetett sértéseket, éppen úgy, mint ahogyan egy növényt védelmezünk, amikor kerítéssel vesszük körbe.

3) Megtörténik, hogy az öntözés hatására a gyomok is előbújnak, s ha nem tépjük ki őket gyökerestől, akkor a fő növénynek, a bhakti-yoga növényének táplálása akadályba ütközhet.

4) Ezek a gyomok valójában nem mások, mint az anyagi élvezet, az önvalónak az Abszolútba olvadása különálló egyéniség nélkül, valamint számtalan más vágy a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzéki élvezet és a felszabadulás terén.

5) Számos más gyom is van: az engedetlenség a megbecsült szentírások tanaival szemben, a fölösleges tevékenységek, az állatölés, valamint az anyagi haszon, a tisztelet és az elismerés utáni vágy.

6) Ha nem figyelünk kellőképpen, akkor megtörténhet, hogy az öntözés csak a gyomok növekedését segíti, s akadályozza a fő növény egészséges fejlődését. Ennek eredménye az, hogy a legfontosabb dolog, az Isten iránti szeretet nem hoz gyümölcsöt.

7) A bhaktának ezért ügyelnie kell arra, hogy még egészen a kezdet kezdetén gyökerestül kitépje e gyomokat. Csakis így nem marad vissza a fő növény az egészséges növekedésben.

8) Ha így cselekszik, a bhakta képes lesz megízlelni az Isten iránti szeretet gyümölcsét, így gyakorlatilag az Úr Kṛṣṇával élhet már ebben az életében is, s minden pillanatban láthatja Őt.

Az élet tökéletessége nem más, mint az Úr állandó társaságában élvezni az életet. Aki ezt megízleli, nem vágyik többé arra, hogy más úton, ideiglenesen élvezze az anyagi világot.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.2.29| SB 2.2.29]] '''[[HU/SB 2.2.29|SB 2.2.29]] - [[HU/SB 2.2.31|SB 2.2.31]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.2.31| SB 2.2.31]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__