HU/SB 2.2.21 - Revision history

TattvaDarsana at 20:16, 1 March 2019

2019-03-01T20:16:36Z

← Older revision		Revision as of 20:16, 1 March 2019
Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	Ez a vers azt tanácsolja, hogy adjunk fel minden anyagi kapcsolatot és térjünk haza, vissza Istenhez, a Legfelsőbbhöz. A feltétel az, hogy az ember legyen teljesen mentes minden anyagi élvezet utáni vágytól. Az anyagi élvezetnek különféle fokozatai vannak az élet hosszának és az érzékkielégítésnek megfelelően. A Bhagavad-gītā említést tesz a legmagasabb szintű, leghosszabb életen át tartó érzéki élvezetről ([[HU/BG 9.20\|BG 9.20]]). Mindez azonban nem más, mint anyagi élvezet, s az embernek biztos meggyőződésének kell lennie, hogy nincs szüksége ilyen hosszú életre, még a Brahmaloka bolygón sem. Haza kell térnie, vissza Istenhez, s nem szabad vonzódnia semmiféle anyagi kényelemhez. A Bhagavad-gītā (HU/BG 2.59\|BG 2.59]]) elmondja, hogy ez a fajta eltávolodás az anyagi dolgoktól akkor érhető el, ha az ember megismeri azt, ami az életben a legmagasabb rendű lelki boldogságot jelenti. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate. Nem tudunk megszabadulni az anyagi vonzódástól, amíg nem értjük meg teljesen a lelki élet természetét. Az imperszonalisták egy bizonyos csoportjának nézete, mely szerint a lelki élet mentes minden változatosságtól, veszélyes, mert félrevezeti az élőlényeket, akik így egyre jobban vonzódni kezdenek az anyagi élvezetekhez. A csekély tudással rendelkező embereknek nem lehet semmilyen felfogásuk a paramról, a Legfelsőbbről. Bár számtalanféle anyagi élvezethez ragaszkodnak, mégis azzal áltatják magukat, hogy Brahman-megvalósított lelkek. Az ilyen tudatlan emberek nem érthetik meg a paramot, ahogyan e vers említi, ezért nem érhetik el a Legfelsőbbet. A bhakták teljes tudással rendelkeznek a lelki világról, az Istenség Személyiségéről és az Ő transzcendentális társaságáról a végtelen számú lelki bolygón, melyeket Vaikuṇṭhalokáknak neveznek. A vers az akuṇṭha-dṛṣṭiḥ kifejezést használja. Az akuṇṭha és a vaikuṇṭha szavak hasonló jelentést takarnak. Kizárólag az tud lemondani anyagi kapcsolatairól még az anyagi világban is, akinek tántoríthatatlan célja lebeg mindig a szeme előtt: a lelki világ, s hogy Isten társa legyen. E param és a paraṁ dhāma, amelyet a Bhagavad-gītā több helyen is megemlít, egy és ugyanaz a dolog. Aki a paraṁ dhāmába megy, nem tér vissza többé az anyagi világba. Ilyen szabadságra az anyagi világban még a legfelsőbb lokát elérve sem tehet szert az ember.		Ez a vers azt tanácsolja, hogy adjunk fel minden anyagi kapcsolatot és térjünk haza, vissza Istenhez, a Legfelsőbbhöz. A feltétel az, hogy az ember legyen teljesen mentes minden anyagi élvezet utáni vágytól. Az anyagi élvezetnek különféle fokozatai vannak az élet hosszának és az érzékkielégítésnek megfelelően. A Bhagavad-gītā említést tesz a legmagasabb szintű, leghosszabb életen át tartó érzéki élvezetről ([[HU/BG 9.20\|BG 9.20]]). Mindez azonban nem más, mint anyagi élvezet, s az embernek biztos meggyőződésének kell lennie, hogy nincs szüksége ilyen hosszú életre, még a Brahmaloka bolygón sem. Haza kell térnie, vissza Istenhez, s nem szabad vonzódnia semmiféle anyagi kényelemhez. A Bhagavad-gītā ([[HU/BG 2.59\|BG 2.59]]) elmondja, hogy ez a fajta eltávolodás az anyagi dolgoktól akkor érhető el, ha az ember megismeri azt, ami az életben a legmagasabb rendű lelki boldogságot jelenti. ''Paraṁ dṛṣṭvā nivartate''. Nem tudunk megszabadulni az anyagi vonzódástól, amíg nem értjük meg teljesen a lelki élet természetét. Az imperszonalisták egy bizonyos csoportjának nézete, mely szerint a lelki élet mentes minden változatosságtól, veszélyes, mert félrevezeti az élőlényeket, akik így egyre jobban vonzódni kezdenek az anyagi élvezetekhez. A csekély tudással rendelkező embereknek nem lehet semmilyen felfogásuk a paramról, a Legfelsőbbről. Bár számtalanféle anyagi élvezethez ragaszkodnak, mégis azzal áltatják magukat, hogy Brahman-megvalósított lelkek. Az ilyen tudatlan emberek nem érthetik meg a paramot, ahogyan e vers említi, ezért nem érhetik el a Legfelsőbbet. A bhakták teljes tudással rendelkeznek a lelki világról, az Istenség Személyiségéről és az Ő transzcendentális társaságáról a végtelen számú lelki bolygón, melyeket Vaikuṇṭhalokáknak neveznek. A vers az akuṇṭha-dṛṣṭiḥ kifejezést használja. Az akuṇṭha és a vaikuṇṭha szavak hasonló jelentést takarnak. Kizárólag az tud lemondani anyagi kapcsolatairól még az anyagi világban is, akinek tántoríthatatlan célja lebeg mindig a szeme előtt: a lelki világ, s hogy Isten társa legyen. E param és a paraṁ dhāma, amelyet a Bhagavad-gītā több helyen is megemlít, egy és ugyanaz a dolog. Aki a paraṁ dhāmába megy, nem tér vissza többé az anyagi világba. Ilyen szabadságra az anyagi világban még a legfelsőbb lokát elérve sem tehet szert az ember.

	Az életlevegő hét nyíláson át távozik: a két szemen, a két orrnyíláson, a két fülön és a szájon. Egy hétköznapi ember esetében általában a szájon keresztül távozik a halál pillanatában. Ám ahogyan az előzőekben erről már írtunk, a yogī, aki saját akarata szerint irányítja az életlevegőt, általában az agykoponyán lyukat ütve engedi azt ki. Ennek érdekében a yogī elzárja mind a hét fent említett nyílást, hogy az életlevegő természetes módon az agyi nyíláson robbanjon ki. Ez a biztos jele annak, hogy egy nagy bhakta lemondott anyagi kapcsolatairól.		Az életlevegő hét nyíláson át távozik: a két szemen, a két orrnyíláson, a két fülön és a szájon. Egy hétköznapi ember esetében általában a szájon keresztül távozik a halál pillanatában. Ám ahogyan az előzőekben erről már írtunk, a yogī, aki saját akarata szerint irányítja az életlevegőt, általában az agykoponyán lyukat ütve engedi azt ki. Ennek érdekében a yogī elzárja mind a hét fent említett nyílást, hogy az életlevegő természetes módon az agyi nyíláson robbanjon ki. Ez a biztos jele annak, hogy egy nagy bhakta lemondott anyagi kapcsolatairól.

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-01-30T08:44:06Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 2. fejezet|H21]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.2: A szívben lakozó Úr| MÁSODIK FEJEZET: A szívben lakozó Úr]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.2.20| SB 2.2.20]] '''[[HU/SB 2.2.20|SB 2.2.20]] - [[HU/SB 2.2.22|SB 2.2.22]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.2.22| SB 2.2.22]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 2.2.21|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 21. VERS ====

<div class="verse">
:tasmād bhruvor antaram unnayeta
:niruddha-saptāyatano ’napekṣaḥ
:sthitvā muhūrtārdham akuṇṭha-dṛṣṭir
:nirbhidya mūrdhan visṛjet paraṁ gataḥ
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''tasmāt''—onnan; ''bhruvoḥ''—a szemöldökök; ''antaram''—között; ''unnayeta''—vinni kell; ''niruddha''—elzárva; ''sapta''—hét; ''āyatanaḥ''—az életlevegő kijáratai; ''anapekṣaḥ''—közömbös minden anyagi élvezet iránt; ''sthitvā''—tartva; ''muhūrta''—egy pillanat; ''ardham''—fele; ''akuṇṭha''—haza, vissza Istenhez; ''dṛṣṭiḥ''—aki így összpontosít céljára; ''nirbhidya''—ütve; ''mūrdhan''—az agyüreg; ''visṛjet''—adja fel a testét; ''param''—a Legfelsőbb; ''gataḥ''—Hozzá menvén.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Ezután a bhakti-yogī tolja fel az életlevegőt a szemöldökei közé, majd az életlevegő hét nyílását elzárva összpontosítson céljára, hogy hazatérjen, vissza Istenhez! Minden anyagi élvezet utáni vágytól megszabadulva eléri majd az agyüreget, s az anyaggal való kapcsolatról lemondva visszatér a Legfelsőbbhöz.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Ez a vers azt tanácsolja, hogy adjunk fel minden anyagi kapcsolatot és térjünk haza, vissza Istenhez, a Legfelsőbbhöz. A feltétel az, hogy az ember legyen teljesen mentes minden anyagi élvezet utáni vágytól. Az anyagi élvezetnek különféle fokozatai vannak az élet hosszának és az érzékkielégítésnek megfelelően. A Bhagavad-gītā említést tesz a legmagasabb szintű, leghosszabb életen át tartó érzéki élvezetről ([[HU/BG 9.20|BG 9.20]]). Mindez azonban nem más, mint anyagi élvezet, s az embernek biztos meggyőződésének kell lennie, hogy nincs szüksége ilyen hosszú életre, még a Brahmaloka bolygón sem. Haza kell térnie, vissza Istenhez, s nem szabad vonzódnia semmiféle anyagi kényelemhez. A Bhagavad-gītā (HU/BG 2.59|BG 2.59]]) elmondja, hogy ez a fajta eltávolodás az anyagi dolgoktól akkor érhető el, ha az ember megismeri azt, ami az életben a legmagasabb rendű lelki boldogságot jelenti. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate. Nem tudunk megszabadulni az anyagi vonzódástól, amíg nem értjük meg teljesen a lelki élet természetét. Az imperszonalisták egy bizonyos csoportjának nézete, mely szerint a lelki élet mentes minden változatosságtól, veszélyes, mert félrevezeti az élőlényeket, akik így egyre jobban vonzódni kezdenek az anyagi élvezetekhez. A csekély tudással rendelkező embereknek nem lehet semmilyen felfogásuk a paramról, a Legfelsőbbről. Bár számtalanféle anyagi élvezethez ragaszkodnak, mégis azzal áltatják magukat, hogy Brahman-megvalósított lelkek. Az ilyen tudatlan emberek nem érthetik meg a paramot, ahogyan e vers említi, ezért nem érhetik el a Legfelsőbbet. A bhakták teljes tudással rendelkeznek a lelki világról, az Istenség Személyiségéről és az Ő transzcendentális társaságáról a végtelen számú lelki bolygón, melyeket Vaikuṇṭhalokáknak neveznek. A vers az akuṇṭha-dṛṣṭiḥ kifejezést használja. Az akuṇṭha és a vaikuṇṭha szavak hasonló jelentést takarnak. Kizárólag az tud lemondani anyagi kapcsolatairól még az anyagi világban is, akinek tántoríthatatlan célja lebeg mindig a szeme előtt: a lelki világ, s hogy Isten társa legyen. E param és a paraṁ dhāma, amelyet a Bhagavad-gītā több helyen is megemlít, egy és ugyanaz a dolog. Aki a paraṁ dhāmába megy, nem tér vissza többé az anyagi világba. Ilyen szabadságra az anyagi világban még a legfelsőbb lokát elérve sem tehet szert az ember.

Az életlevegő hét nyíláson át távozik: a két szemen, a két orrnyíláson, a két fülön és a szájon. Egy hétköznapi ember esetében általában a szájon keresztül távozik a halál pillanatában. Ám ahogyan az előzőekben erről már írtunk, a yogī, aki saját akarata szerint irányítja az életlevegőt, általában az agykoponyán lyukat ütve engedi azt ki. Ennek érdekében a yogī elzárja mind a hét fent említett nyílást, hogy az életlevegő természetes módon az agyi nyíláson robbanjon ki. Ez a biztos jele annak, hogy egy nagy bhakta lemondott anyagi kapcsolatairól.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.2.20| SB 2.2.20]] '''[[HU/SB 2.2.20|SB 2.2.20]] - [[HU/SB 2.2.22|SB 2.2.22]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.2.22| SB 2.2.22]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__