<?xml version="1.0"?>
<feed xmlns="http://www.w3.org/2005/Atom" xml:lang="en">
	<id>https://vanipedia.org/w/index.php?action=history&amp;feed=atom&amp;title=HU%2FSB_1.9.27</id>
	<title>HU/SB 1.9.27 - Revision history</title>
	<link rel="self" type="application/atom+xml" href="https://vanipedia.org/w/index.php?action=history&amp;feed=atom&amp;title=HU%2FSB_1.9.27"/>
	<link rel="alternate" type="text/html" href="https://vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SB_1.9.27&amp;action=history"/>
	<updated>2026-11-16T02:08:40Z</updated>
	<subtitle>Revision history for this page on the wiki</subtitle>
	<generator>MediaWiki 1.45.3</generator>
	<entry>
		<id>https://vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SB_1.9.27&amp;diff=429500&amp;oldid=prev</id>
		<title>TattvaDarsana at 11:10, 28 February 2019</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SB_1.9.27&amp;diff=429500&amp;oldid=prev"/>
		<updated>2019-02-28T11:10:12Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;&lt;/p&gt;
&lt;table style=&quot;background-color: #fff; color: #202122;&quot; data-mw=&quot;interface&quot;&gt;
				&lt;col class=&quot;diff-marker&quot; /&gt;
				&lt;col class=&quot;diff-content&quot; /&gt;
				&lt;col class=&quot;diff-marker&quot; /&gt;
				&lt;col class=&quot;diff-content&quot; /&gt;
				&lt;tr class=&quot;diff-title&quot; lang=&quot;en&quot;&gt;
				&lt;td colspan=&quot;2&quot; style=&quot;background-color: #fff; color: #202122; text-align: center;&quot;&gt;← Older revision&lt;/td&gt;
				&lt;td colspan=&quot;2&quot; style=&quot;background-color: #fff; color: #202122; text-align: center;&quot;&gt;Revision as of 11:10, 28 February 2019&lt;/td&gt;
				&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td colspan=&quot;2&quot; class=&quot;diff-lineno&quot; id=&quot;mw-diff-left-l38&quot;&gt;Line 38:&lt;/td&gt;
&lt;td colspan=&quot;2&quot; class=&quot;diff-lineno&quot;&gt;Line 38:&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;&amp;lt;div class=&amp;quot;purport&amp;quot;&amp;gt;&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;&amp;lt;div class=&amp;quot;purport&amp;quot;&amp;gt;&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot; data-marker=&quot;−&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #ffe49c; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;Az adományozás egyike a családosok legfőbb feladatainak. Egy családfőnek készen kell állnia arra, hogy fáradságos munkával megkeresett pénzének legalább felét elajándékozza. A brahmacārīnak    —    tanulónak    —    áldozatokat kell végrehajtania, a gṛhasthának adományoznia kell, a visszavonult vagy a lemondott rendben élőknek pedig lemondást és vezeklést kell gyakorolniuk. Ezek az āśramák    —    az életrendek    —    általános feladatai az önmegvalósítás útján. A brahmacārī élet során a tanítványok elegendő képzésben részesülnek ahhoz, hogy megértsék: a világ mint tulajdon a Legfelsőbb Úrhoz, az Istenség Személyiségéhez tartozik, ezért ebben a világban senki sem állíthatja, hogy tulajdonosa valaminek. A gṛhastha életben, amely egyfajta engedély a szexuális élvezetre, az embernek adományoznia kell, az Úr szolgálatát segítve. Mindenki az Úr energiaforrásából kapja, kölcsönzi energiáját, ezért bármit teszünk ennek az energiának a segítségével, azt az Úrnak kell felajánlani a Neki végzett transzcendentális szerető szolgálat formájában. Ahogyan a folyók a tengerből kapják vizüket a felhőkön keresztül, majd újra a tengerbe ömlenek, hasonlóan mi is a legfelsőbb forrásból, az Úr energiájából kölcsönözzük energiánkat, amelyet vissza kell adnunk Neki. Ez energiánk tökéletessége. Az Úr ezért a Bhagavad-gītāban (9.27) azt mondja, hogy bármit, amit teszünk, bármilyen vezeklést végzünk, bármit, amit feláldozunk, bármit, amit eszünk vagy amit adományba adunk, fel kell ajánlanunk Neki. Ez a módja kölcsönzött energiánk hasznosításának. Amikor energiánkat így használjuk, megszabadul az anyagi mámortól, mi pedig alkalmasak leszünk arra, hogy eredeti, természetes életünket éljük, az Úr szolgálatában.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot; data-marker=&quot;+&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #a3d3ff; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;Az adományozás egyike a családosok legfőbb feladatainak. Egy családfőnek készen kell állnia arra, hogy fáradságos munkával megkeresett pénzének legalább felét elajándékozza. A brahmacārīnak    —    tanulónak    —    áldozatokat kell végrehajtania, a gṛhasthának adományoznia kell, a visszavonult vagy a lemondott rendben élőknek pedig lemondást és vezeklést kell gyakorolniuk. Ezek az āśramák    —    az életrendek    —    általános feladatai az önmegvalósítás útján. A brahmacārī élet során a tanítványok elegendő képzésben részesülnek ahhoz, hogy megértsék: a világ&lt;ins style=&quot;font-weight: bold; text-decoration: none;&quot;&gt;, &lt;/ins&gt;mint tulajdon a Legfelsőbb Úrhoz, az Istenség Személyiségéhez tartozik, ezért ebben a világban senki sem állíthatja, hogy tulajdonosa valaminek. A gṛhastha életben, amely egyfajta engedély a szexuális élvezetre, az embernek adományoznia kell, az Úr szolgálatát segítve. Mindenki az Úr energiaforrásából kapja, kölcsönzi energiáját, ezért bármit teszünk ennek az energiának a segítségével, azt az Úrnak kell felajánlani a Neki végzett transzcendentális szerető szolgálat formájában. Ahogyan a folyók a tengerből kapják vizüket a felhőkön keresztül, majd újra a tengerbe ömlenek, hasonlóan mi is a legfelsőbb forrásból, az Úr energiájából kölcsönözzük energiánkat, amelyet vissza kell adnunk Neki. Ez energiánk tökéletessége. Az Úr ezért a Bhagavad-gītāban (&lt;ins style=&quot;font-weight: bold; text-decoration: none;&quot;&gt;[[HU/BG &lt;/ins&gt;9.27&lt;ins style=&quot;font-weight: bold; text-decoration: none;&quot;&gt;|BG 9.27]]&lt;/ins&gt;) azt mondja, hogy bármit, amit teszünk, bármilyen vezeklést végzünk, bármit, amit feláldozunk, bármit, amit eszünk&lt;ins style=&quot;font-weight: bold; text-decoration: none;&quot;&gt;, &lt;/ins&gt;vagy amit adományba adunk, fel kell ajánlanunk Neki. Ez a módja kölcsönzött energiánk hasznosításának. Amikor energiánkat így használjuk, megszabadul az anyagi mámortól, mi pedig alkalmasak leszünk arra, hogy eredeti, természetes életünket éljük, az Úr szolgálatában.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;A rāja-dharma nagyszerű tudomány, nem úgy, mint a modern diplomácia, amely a politikai felsőbbrendűségre törekszik. A királyok hajdanán alapos nevelést kaptak annak érdekében, hogy legyenek bőkezűek, s ne váljanak puszta adóbehajtókká. Azt is megtanulták, hogy alattvalóik jóléte érdekében különböző áldozatokat kell végrehajtaniuk. A királyra nagy feladat hárult azzal, hogy a prajākat a felszabadulás elérése felé vezesse. Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak nem szabad felelőtlennek lennie azt a kötelességét illetően, hogy a rábízottakat a születéstől, a haláltól, a betegségtől és az öregkortól megmentve a végső felszabadulás útjára terelje. Ha a király rendben végrehajtja alapvető kötelességeit, nincs szükség népi kormányra, amelyet az emberek jelölnek ki. A csalással szerzett szavazatok révén manapság a hatalom a köznép kezében van, noha a király legfőbb kötelességeire sohasem tanították meg őket    —    s ez nem is lehetséges mindenki számára. Ezek a hozzá nem értő vezetők csupán pusztítani tudnak, amikor az állampolgárokat minden tekintetben boldoggá akarják tenni. Lassanként rablókká és tolvajokká züllenek, s csak az adókat emelik, hogy e feje tetejére állt közigazgatást támogassák, amelynek semmi haszna. Valójában egyedül a képzett brāhmaṇák hivatottak arra, hogy a szentírások    —    például a Manu-saṁhitā és Parāśara Dharma-śāstrái    —    alapján tanácsaikkal lássák el a királyokat, hogy jól uralkodjanak. A jó király általában a közemberek példaképe, s ha jámbor, vallásos, erkölcsös és bőkezű, akkor alattvalói rendszerint követik őt. Az ilyen király nem lusta és érzéki örömökre törő ember, akit alattvalói tartanak el, hanem mindig kész arra, hogy megölje a tolvajokat és a rablókat. A jámbor királyok nem kegyelmeztek a rablóknak és a tolvajoknak, az értelmetlen ahiṁsāra (erőszaknélküliségre) hivatkozva. Példásan megbüntették őket, hogy a jövőben senki se merjen szervezett formában felfordulást okozni. Ezek a tolvajok és rablók sohasem irányíthattak, mint ahogyan az napjainkban szokássá vált.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;A rāja-dharma nagyszerű tudomány, nem úgy, mint a modern diplomácia, amely a politikai felsőbbrendűségre törekszik. A királyok hajdanán alapos nevelést kaptak annak érdekében, hogy legyenek bőkezűek, s ne váljanak puszta adóbehajtókká. Azt is megtanulták, hogy alattvalóik jóléte érdekében különböző áldozatokat kell végrehajtaniuk. A királyra nagy feladat hárult azzal, hogy a prajākat a felszabadulás elérése felé vezesse. Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak nem szabad felelőtlennek lennie azt a kötelességét illetően, hogy a rábízottakat a születéstől, a haláltól, a betegségtől és az öregkortól megmentve a végső felszabadulás útjára terelje. Ha a király rendben végrehajtja alapvető kötelességeit, nincs szükség népi kormányra, amelyet az emberek jelölnek ki. A csalással szerzett szavazatok révén manapság a hatalom a köznép kezében van, noha a király legfőbb kötelességeire sohasem tanították meg őket    —    s ez nem is lehetséges mindenki számára. Ezek a hozzá nem értő vezetők csupán pusztítani tudnak, amikor az állampolgárokat minden tekintetben boldoggá akarják tenni. Lassanként rablókká és tolvajokká züllenek, s csak az adókat emelik, hogy e feje tetejére állt közigazgatást támogassák, amelynek semmi haszna. Valójában egyedül a képzett brāhmaṇák hivatottak arra, hogy a szentírások    —    például a Manu-saṁhitā és Parāśara Dharma-śāstrái    —    alapján tanácsaikkal lássák el a királyokat, hogy jól uralkodjanak. A jó király általában a közemberek példaképe, s ha jámbor, vallásos, erkölcsös és bőkezű, akkor alattvalói rendszerint követik őt. Az ilyen király nem lusta és érzéki örömökre törő ember, akit alattvalói tartanak el, hanem mindig kész arra, hogy megölje a tolvajokat és a rablókat. A jámbor királyok nem kegyelmeztek a rablóknak és a tolvajoknak, az értelmetlen ahiṁsāra (erőszaknélküliségre) hivatkozva. Példásan megbüntették őket, hogy a jövőben senki se merjen szervezett formában felfordulást okozni. Ezek a tolvajok és rablók sohasem irányíthattak, mint ahogyan az napjainkban szokássá vált.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td colspan=&quot;2&quot; class=&quot;diff-lineno&quot; id=&quot;mw-diff-left-l44&quot;&gt;Line 44:&lt;/td&gt;
&lt;td colspan=&quot;2&quot; class=&quot;diff-lineno&quot;&gt;Line 44:&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;Az adózási törvény egyszerű volt. Nem volt erőszak, túlkapás. A királynak joga volt, hogy elvegye alattvalója termésének egynegyedét, s joga volt ahhoz is, hogy az összegyűjtött vagyon egynegyedét követelje. Emiatt senki sem neheztelt rá, hiszen a jámbor királynak és a vallási harmóniának köszönhetően elegendő természeti kincs    —    gabona, gyümölcs, selyem, gyapjú, tej, drágakő, ásványkincs    —    állt az emberek rendelkezésére, s ezért anyagi szempontból nem volt boldogtalan ember. Virágzó mezőgazdaságuk és állattartásuk volt, ezért bőven volt gabona, gyümölcs és tej, s nem volt szükségük természetellenes szappanokra és kozmetikumokra, mozikra és bárokra.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;Az adózási törvény egyszerű volt. Nem volt erőszak, túlkapás. A királynak joga volt, hogy elvegye alattvalója termésének egynegyedét, s joga volt ahhoz is, hogy az összegyűjtött vagyon egynegyedét követelje. Emiatt senki sem neheztelt rá, hiszen a jámbor királynak és a vallási harmóniának köszönhetően elegendő természeti kincs    —    gabona, gyümölcs, selyem, gyapjú, tej, drágakő, ásványkincs    —    állt az emberek rendelkezésére, s ezért anyagi szempontból nem volt boldogtalan ember. Virágzó mezőgazdaságuk és állattartásuk volt, ezért bőven volt gabona, gyümölcs és tej, s nem volt szükségük természetellenes szappanokra és kozmetikumokra, mozikra és bárokra.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot; data-marker=&quot;−&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #ffe49c; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;A királynak ügyelnie kellett arra, hogy az emberiség energiatartalékait megfelelően használják. Az emberi energiát nem az állati hajlamok kielégítésére, hanem az önmegvalósításra kell fordítani. Az egész államvezetést e cél elérése érdekében alakították ki. A királynak gondosan kellett megválogatnia a kormány minisztereit, de nem szavazás útján. A minisztereket, a katonai hadvezéreket, sőt a közönséges katonákat is alkalmasságuk alapján választották ki, s a királynak alaposan meg kellett vizsgálnia őket, mielőtt kijelölt posztjukat elfoglalhatták volna. A király különösen arra vigyázott éberen, hogy a tapasvīkkal szemben, akik mindent feláldoznak a lelki tudás terjesztése érdekében, soha, senki ne legyen tiszteletlen. A király jól tudta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége sohasem tűri el, ha tiszta bhaktáit zaklatják. Ezek a tapasvīk még a rablóknak és tolvajoknak is a vezetőik voltak, akik mindig engedelmeskedtek a tapasvīk utasításainak, s megbíztak bennük. A király különleges védelmet nyújtott országában az írástudatlanoknak, a védteleneknek és az özvegyeknek. A védelmi erőket csak az ellenség támadása előtt állították fel. Az adózás rendszere egyszerű volt, s nem arra szolgált, hogy a befolyt pénzt elherdálják, hanem hogy az ország tartalékait növeljék vele. A katonákat a világ minden részéről toborozták, s különleges feladatok végrehajtására képezték ki őket.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot; data-marker=&quot;+&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #a3d3ff; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;A királynak ügyelnie kellett arra, hogy az emberiség energiatartalékait megfelelően használják. Az emberi energiát nem az állati hajlamok kielégítésére, hanem az önmegvalósításra kell fordítani. Az egész államvezetést e cél elérése érdekében alakították ki. A királynak gondosan kellett megválogatnia a kormány minisztereit, de nem szavazás útján. A minisztereket, a katonai hadvezéreket, sőt a közönséges katonákat is alkalmasságuk alapján választották ki, s a királynak alaposan meg kellett vizsgálnia őket, mielőtt kijelölt posztjukat elfoglalhatták volna. A király különösen arra vigyázott éberen, hogy a tapasvīkkal szemben, akik mindent feláldoznak a lelki tudás terjesztése érdekében, soha, senki ne legyen tiszteletlen. &lt;ins style=&quot;font-weight: bold; text-decoration: none;&quot;&gt;&#039;&#039;&lt;/ins&gt;A király jól tudta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége sohasem tűri el, ha tiszta bhaktáit zaklatják.&lt;ins style=&quot;font-weight: bold; text-decoration: none;&quot;&gt;&#039;&#039; &lt;/ins&gt;Ezek a tapasvīk még a rablóknak és tolvajoknak is a vezetőik voltak, akik mindig engedelmeskedtek a tapasvīk utasításainak, s megbíztak bennük. A király különleges védelmet nyújtott országában az írástudatlanoknak, a védteleneknek és az özvegyeknek. A védelmi erőket csak az ellenség támadása előtt állították fel. Az adózás rendszere egyszerű volt, s nem arra szolgált, hogy a befolyt pénzt elherdálják, hanem hogy az ország tartalékait növeljék vele. A katonákat a világ minden részéről toborozták, s különleges feladatok végrehajtására képezték ki őket.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;br&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;Ami a felszabadulást illeti, az embernek le kell győznie a kéjt, a dühöt, a törvénytelen vágyakat, a kapzsiságot és a zavarodottságot. Hogy megszabaduljon a dühtől, meg kell tanulnia, hogyan bocsásson meg. Hogy megszabaduljon a törvénytelen vágyaktól, meg kell tanulnia, hogy ne készítsen terveket. A lelki kultúra segítségével az ember képes legyőzni az alvást, és csupán türelemmel győzheti le a vágyakat és a kapzsiságot. A különböző betegségeket a szabályozott étkezéssel lehet elkerülni. Az önfegyelmezéssel az ember megszabadulhat a hamis reményektől, a nemkívánatos társaság elkerülésével pedig pénzt takaríthat meg. A yoga gyakorlásával felülkerekedhet az éhségen, az anyagi szemléletet pedig az átmeneti dolgok tudományának tanulmányozásával győzheti le. A kábultságot le lehet győzni a felkeléssel, a hamis vitákat pedig valós állításokkal. A bőbeszédűséget komolysággal és hallgatással lehet elkerülni, bátorsággal pedig az ember elkerülheti a félelmet. A tökéletes tudáshoz önműveléssel juthat az ember. Meg kell szabadulnunk a kéjtől, a kapzsiságtól, a dühtől, az álmodozástól, hogy valóban a felszabadulás útjára léphessünk.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class=&quot;diff-marker&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td style=&quot;background-color: #f8f9fa; color: #202122; font-size: 88%; border-style: solid; border-width: 1px 1px 1px 4px; border-radius: 0.33em; border-color: #eaecf0; vertical-align: top; white-space: pre-wrap;&quot;&gt;&lt;div&gt;Ami a felszabadulást illeti, az embernek le kell győznie a kéjt, a dühöt, a törvénytelen vágyakat, a kapzsiságot és a zavarodottságot. Hogy megszabaduljon a dühtől, meg kell tanulnia, hogyan bocsásson meg. Hogy megszabaduljon a törvénytelen vágyaktól, meg kell tanulnia, hogy ne készítsen terveket. A lelki kultúra segítségével az ember képes legyőzni az alvást, és csupán türelemmel győzheti le a vágyakat és a kapzsiságot. A különböző betegségeket a szabályozott étkezéssel lehet elkerülni. Az önfegyelmezéssel az ember megszabadulhat a hamis reményektől, a nemkívánatos társaság elkerülésével pedig pénzt takaríthat meg. A yoga gyakorlásával felülkerekedhet az éhségen, az anyagi szemléletet pedig az átmeneti dolgok tudományának tanulmányozásával győzheti le. A kábultságot le lehet győzni a felkeléssel, a hamis vitákat pedig valós állításokkal. A bőbeszédűséget komolysággal és hallgatással lehet elkerülni, bátorsággal pedig az ember elkerülheti a félelmet. A tökéletes tudáshoz önműveléssel juthat az ember. Meg kell szabadulnunk a kéjtől, a kapzsiságtól, a dühtől, az álmodozástól, hogy valóban a felszabadulás útjára léphessünk.&lt;/div&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;

&lt;!-- diff cache key vanipedia-vanipedia_:diff:1.41:old-418251:rev-429500:php=table --&gt;
&lt;/table&gt;</summary>
		<author><name>TattvaDarsana</name></author>
	</entry>
	<entry>
		<id>https://vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SB_1.9.27&amp;diff=418251&amp;oldid=prev</id>
		<title>Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit</title>
		<link rel="alternate" type="text/html" href="https://vanipedia.org/w/index.php?title=HU/SB_1.9.27&amp;diff=418251&amp;oldid=prev"/>
		<updated>2019-01-24T15:31:41Z</updated>

		<summary type="html">&lt;p&gt;Srimad-Bhagavatam Compile Form edit&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;b&gt;New page&lt;/b&gt;&lt;/p&gt;&lt;div&gt;[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 1. ének, 9. fejezet|H27]]&lt;br /&gt;
&amp;lt;div style=&amp;quot;float:left&amp;quot;&amp;gt;&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 1|Első Ének]] - [[HU/SB 1.9: Bhismadeva eltávozása az Úr Krsna jelenlétében| KILENCEDIK FEJEZET: Bhīṣmadeva eltávozása az Úr Kṛṣṇa jelenlétében]]&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;
&amp;lt;div style=&amp;quot;float:right&amp;quot;&amp;gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.9.26| SB 1.9.26]] &amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;[[HU/SB 1.9.26|SB 1.9.26]] - [[HU/SB 1.9.28|SB 1.9.28]]&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039; [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.9.28| SB 1.9.28]]&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;
&amp;lt;!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--&amp;gt;&lt;br /&gt;
&amp;lt;div style=&amp;quot;clear:both;&amp;quot;&amp;gt;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;
&amp;lt;div class=&amp;quot;center&amp;quot;&amp;gt;&lt;br /&gt;
&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&amp;lt;big&amp;gt;[[Vanisource:SB 1.9.27|Click here for English]]&amp;lt;/big&amp;gt;&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;&lt;br /&gt;
&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;
----&lt;br /&gt;
&amp;lt;!-- END VANISOURCE VERSION PAGE LINK--&amp;gt;&lt;br /&gt;
{{RandomImage|Hungarian}}&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==== 27. VERS ====&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;div class=&amp;quot;verse&amp;quot;&amp;gt;&lt;br /&gt;
:dāna-dharmān rāja-dharmān&lt;br /&gt;
:mokṣa-dharmān vibhāgaśaḥ&lt;br /&gt;
:strī-dharmān bhagavad-dharmān&lt;br /&gt;
:samāsa-vyāsa-yogataḥ&lt;br /&gt;
&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;div class=&amp;quot;synonyms&amp;quot;&amp;gt;&lt;br /&gt;
&amp;#039;&amp;#039;dāna-dharmān&amp;#039;&amp;#039;—az adományozás tettei; &amp;#039;&amp;#039;rāja-dharmān&amp;#039;&amp;#039;—a királyok uralkodói feladatai; &amp;#039;&amp;#039;mokṣa-dharmān&amp;#039;&amp;#039;—a felszabadulás érdekében végrehajtott tettek; &amp;#039;&amp;#039;vibhāgaśaḥ&amp;#039;&amp;#039;—felosztások szerint; &amp;#039;&amp;#039;strī-dharmān&amp;#039;&amp;#039;—a nők kötelességei; &amp;#039;&amp;#039;bhagavat-dharmān&amp;#039;&amp;#039;—a bhakták tevékenysége; &amp;#039;&amp;#039;samāsa&amp;#039;&amp;#039;—általában; &amp;#039;&amp;#039;vyāsa&amp;#039;&amp;#039;—pontosan; &amp;#039;&amp;#039;yogataḥ&amp;#039;&amp;#039;—eszközökkel.&lt;br /&gt;
&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==== FORDÍTÁS ====&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;div class=&amp;quot;translation&amp;quot;&amp;gt;&lt;br /&gt;
Ezután a felosztásokat figyelembe véve beszélt az adományozásról, a király uralkodói feladatairól és a felszabadulás érdekében végrehajtott tettekről, aztán    —    tömören és részletesen egyaránt    —    leírta a nők és a bhakták kötelességeit.&lt;br /&gt;
&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
==== MAGYARÁZAT ====&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;div class=&amp;quot;purport&amp;quot;&amp;gt;&lt;br /&gt;
Az adományozás egyike a családosok legfőbb feladatainak. Egy családfőnek készen kell állnia arra, hogy fáradságos munkával megkeresett pénzének legalább felét elajándékozza. A brahmacārīnak    —    tanulónak    —    áldozatokat kell végrehajtania, a gṛhasthának adományoznia kell, a visszavonult vagy a lemondott rendben élőknek pedig lemondást és vezeklést kell gyakorolniuk. Ezek az āśramák    —    az életrendek    —    általános feladatai az önmegvalósítás útján. A brahmacārī élet során a tanítványok elegendő képzésben részesülnek ahhoz, hogy megértsék: a világ mint tulajdon a Legfelsőbb Úrhoz, az Istenség Személyiségéhez tartozik, ezért ebben a világban senki sem állíthatja, hogy tulajdonosa valaminek. A gṛhastha életben, amely egyfajta engedély a szexuális élvezetre, az embernek adományoznia kell, az Úr szolgálatát segítve. Mindenki az Úr energiaforrásából kapja, kölcsönzi energiáját, ezért bármit teszünk ennek az energiának a segítségével, azt az Úrnak kell felajánlani a Neki végzett transzcendentális szerető szolgálat formájában. Ahogyan a folyók a tengerből kapják vizüket a felhőkön keresztül, majd újra a tengerbe ömlenek, hasonlóan mi is a legfelsőbb forrásból, az Úr energiájából kölcsönözzük energiánkat, amelyet vissza kell adnunk Neki. Ez energiánk tökéletessége. Az Úr ezért a Bhagavad-gītāban (9.27) azt mondja, hogy bármit, amit teszünk, bármilyen vezeklést végzünk, bármit, amit feláldozunk, bármit, amit eszünk vagy amit adományba adunk, fel kell ajánlanunk Neki. Ez a módja kölcsönzött energiánk hasznosításának. Amikor energiánkat így használjuk, megszabadul az anyagi mámortól, mi pedig alkalmasak leszünk arra, hogy eredeti, természetes életünket éljük, az Úr szolgálatában.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A rāja-dharma nagyszerű tudomány, nem úgy, mint a modern diplomácia, amely a politikai felsőbbrendűségre törekszik. A királyok hajdanán alapos nevelést kaptak annak érdekében, hogy legyenek bőkezűek, s ne váljanak puszta adóbehajtókká. Azt is megtanulták, hogy alattvalóik jóléte érdekében különböző áldozatokat kell végrehajtaniuk. A királyra nagy feladat hárult azzal, hogy a prajākat a felszabadulás elérése felé vezesse. Az apának, a lelki tanítómesternek és a királynak nem szabad felelőtlennek lennie azt a kötelességét illetően, hogy a rábízottakat a születéstől, a haláltól, a betegségtől és az öregkortól megmentve a végső felszabadulás útjára terelje. Ha a király rendben végrehajtja alapvető kötelességeit, nincs szükség népi kormányra, amelyet az emberek jelölnek ki. A csalással szerzett szavazatok révén manapság a hatalom a köznép kezében van, noha a király legfőbb kötelességeire sohasem tanították meg őket    —    s ez nem is lehetséges mindenki számára. Ezek a hozzá nem értő vezetők csupán pusztítani tudnak, amikor az állampolgárokat minden tekintetben boldoggá akarják tenni. Lassanként rablókká és tolvajokká züllenek, s csak az adókat emelik, hogy e feje tetejére állt közigazgatást támogassák, amelynek semmi haszna. Valójában egyedül a képzett brāhmaṇák hivatottak arra, hogy a szentírások    —    például a Manu-saṁhitā és Parāśara Dharma-śāstrái    —    alapján tanácsaikkal lássák el a királyokat, hogy jól uralkodjanak. A jó király általában a közemberek példaképe, s ha jámbor, vallásos, erkölcsös és bőkezű, akkor alattvalói rendszerint követik őt. Az ilyen király nem lusta és érzéki örömökre törő ember, akit alattvalói tartanak el, hanem mindig kész arra, hogy megölje a tolvajokat és a rablókat. A jámbor királyok nem kegyelmeztek a rablóknak és a tolvajoknak, az értelmetlen ahiṁsāra (erőszaknélküliségre) hivatkozva. Példásan megbüntették őket, hogy a jövőben senki se merjen szervezett formában felfordulást okozni. Ezek a tolvajok és rablók sohasem irányíthattak, mint ahogyan az napjainkban szokássá vált.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az adózási törvény egyszerű volt. Nem volt erőszak, túlkapás. A királynak joga volt, hogy elvegye alattvalója termésének egynegyedét, s joga volt ahhoz is, hogy az összegyűjtött vagyon egynegyedét követelje. Emiatt senki sem neheztelt rá, hiszen a jámbor királynak és a vallási harmóniának köszönhetően elegendő természeti kincs    —    gabona, gyümölcs, selyem, gyapjú, tej, drágakő, ásványkincs    —    állt az emberek rendelkezésére, s ezért anyagi szempontból nem volt boldogtalan ember. Virágzó mezőgazdaságuk és állattartásuk volt, ezért bőven volt gabona, gyümölcs és tej, s nem volt szükségük természetellenes szappanokra és kozmetikumokra, mozikra és bárokra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A királynak ügyelnie kellett arra, hogy az emberiség energiatartalékait megfelelően használják. Az emberi energiát nem az állati hajlamok kielégítésére, hanem az önmegvalósításra kell fordítani. Az egész államvezetést e cél elérése érdekében alakították ki. A királynak gondosan kellett megválogatnia a kormány minisztereit, de nem szavazás útján. A minisztereket, a katonai hadvezéreket, sőt a közönséges katonákat is alkalmasságuk alapján választották ki, s a királynak alaposan meg kellett vizsgálnia őket, mielőtt kijelölt posztjukat elfoglalhatták volna. A király különösen arra vigyázott éberen, hogy a tapasvīkkal szemben, akik mindent feláldoznak a lelki tudás terjesztése érdekében, soha, senki ne legyen tiszteletlen. A király jól tudta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége sohasem tűri el, ha tiszta bhaktáit zaklatják. Ezek a tapasvīk még a rablóknak és tolvajoknak is a vezetőik voltak, akik mindig engedelmeskedtek a tapasvīk utasításainak, s megbíztak bennük. A király különleges védelmet nyújtott országában az írástudatlanoknak, a védteleneknek és az özvegyeknek. A védelmi erőket csak az ellenség támadása előtt állították fel. Az adózás rendszere egyszerű volt, s nem arra szolgált, hogy a befolyt pénzt elherdálják, hanem hogy az ország tartalékait növeljék vele. A katonákat a világ minden részéről toborozták, s különleges feladatok végrehajtására képezték ki őket.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ami a felszabadulást illeti, az embernek le kell győznie a kéjt, a dühöt, a törvénytelen vágyakat, a kapzsiságot és a zavarodottságot. Hogy megszabaduljon a dühtől, meg kell tanulnia, hogyan bocsásson meg. Hogy megszabaduljon a törvénytelen vágyaktól, meg kell tanulnia, hogy ne készítsen terveket. A lelki kultúra segítségével az ember képes legyőzni az alvást, és csupán türelemmel győzheti le a vágyakat és a kapzsiságot. A különböző betegségeket a szabályozott étkezéssel lehet elkerülni. Az önfegyelmezéssel az ember megszabadulhat a hamis reményektől, a nemkívánatos társaság elkerülésével pedig pénzt takaríthat meg. A yoga gyakorlásával felülkerekedhet az éhségen, az anyagi szemléletet pedig az átmeneti dolgok tudományának tanulmányozásával győzheti le. A kábultságot le lehet győzni a felkeléssel, a hamis vitákat pedig valós állításokkal. A bőbeszédűséget komolysággal és hallgatással lehet elkerülni, bátorsággal pedig az ember elkerülheti a félelmet. A tökéletes tudáshoz önműveléssel juthat az ember. Meg kell szabadulnunk a kéjtől, a kapzsiságtól, a dühtől, az álmodozástól, hogy valóban a felszabadulás útjára léphessünk.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Ami a nőket illeti, őket a férfiak ösztönző erejeként tartják számon, s emiatt a nők erősebbek, mint a férfiak. Még a hatalmas Julius Caesar mögött is egy Cleopatra állt. Ezeket az erős asszonyokat a szemérmesség vezérli. A szemérmesség tehát fontos a nők számára. Amint ez a szabályozó szelep meglazul, a nők zavart teremtenek a társadalomban a házasságtöréssel. A házasságtörés a varṇa-saṅkara, a nemkívánatos gyermekek születését jelenti, akik az egész világban zavart okoznak.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Az utolsó dolog, amelyről Bhīṣmadeva beszélt, az volt, hogyan kell az Urat elégedetté tenni. Mindannyian az Úr örök szolgái vagyunk, ám amikor elfelejtjük természetünknek e legfontosabb részét, az élet anyagi feltételei közé kerülünk. Az Úr elégedettségét kivívni egy egyszerű folyamattal lehet (amely különösen a családosok számára ajánlott): az Úr mūrtiját kell csupán otthonukban felállítanunk. Figyelmét a mūrtira összpontosítva az ember mindennapi munkájában is sikeres lehet. A mūrti imádata otthon, a bhakták szolgálata, a Śrīmad-Bhāgavatam hallgatása, a szent helyen tartózkodás, az Úr szent nevének éneklése olyan semmit sem igénylő folyamatok, amelyekkel az ember elégedetté teheti az Urat. Ekképpen beszélt tehát a nagyatya az unokáinak.&lt;br /&gt;
&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&amp;lt;div style=&amp;quot;float:right&amp;quot;&amp;gt;[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.9.26| SB 1.9.26]] &amp;#039;&amp;#039;&amp;#039;[[HU/SB 1.9.26|SB 1.9.26]] - [[HU/SB 1.9.28|SB 1.9.28]]&amp;#039;&amp;#039;&amp;#039; [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.9.28| SB 1.9.28]]&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;
__NOTOC__&lt;br /&gt;
__NOEDITSECTION__&lt;/div&gt;</summary>
		<author><name>Aditya</name></author>
	</entry>
</feed>