HU/SB 1.9.26 - Revision history

TattvaDarsana at 11:07, 28 February 2019

2019-02-28T11:07:44Z

← Older revision		Revision as of 11:07, 28 February 2019
Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	A négy kaszt és négy életrend elmélete — ahogyan azt Maga az Úr tervezte meg ([[HU\|BG 4.13\|BG 4.13]]) — arra szolgál, hogy előmozdítsa az egyén transzcendentális tulajdonságainak kialakulását annak érdekében, hogy ezáltal fokozatosan megvalósíthassa lelki azonosságát és az alapján cselekedjen, s így megszabaduljon az anyagi kötelékektől, a feltételekhez kötött élettől. Erről a témáról majdnem minden Purāṇa ugyanebben a szellemben ír, s a Mahābhāratában — a Śānti-parvában, a hatvanadik fejezettől kezdve — Bhīṣmadeva még részletesebben beszél róla.		A négy kaszt és négy életrend elmélete — ahogyan azt Maga az Úr tervezte meg ([[HU/BG 4.13\|BG 4.13]]) — arra szolgál, hogy előmozdítsa az egyén transzcendentális tulajdonságainak kialakulását annak érdekében, hogy ezáltal fokozatosan megvalósíthassa lelki azonosságát és az alapján cselekedjen, s így megszabaduljon az anyagi kötelékektől, a feltételekhez kötött élettől. Erről a témáról majdnem minden Purāṇa ugyanebben a szellemben ír, s a Mahābhāratában — a Śānti-parvában, a hatvanadik fejezettől kezdve — Bhīṣmadeva még részletesebben beszél róla.

	A varṇāśrama-dharmát a szentírások azért rendelik el a civilizált emberi lény számára, hogy felkészítsék őt az emberi élet sikeres befejezésére. Az önmegvalósítás különbözik az alacsonyabb rendű állatok életétől, akik csupán az evéssel, az alvással, a védekezéssel és a párzással törődnek. Bhīṣmadeva kilenc tulajdonság elsajátítását javasolja minden emberi lénynek: ~~(1)~~ ne legyen dühös, ~~(2)~~ ne hazudjon, ~~(3)~~ egyenlően ossza szét tulajdonát, ~~(4)~~ legyen megbocsátó, ~~(5)~~ csak saját törvényes feleségével nemzzen gyermekeket, ~~(6)~~ legyen tiszta elmében és testben egyaránt, ~~(7)~~ ne legyen ellenséges senkivel szemben sem, ~~(8)~~ legyen egyszerű és ~~(9)~~ támogassa a szolgákat vagy a hátrányosabb helyzetűeket. Senkit sem lehet civilizált embernek nevezni, amíg szert nem tett a fent említett alapvető tulajdonságokra. Emellett a brāhmaṇáknak, (az intelligens embereknek), a vezetőknek, a kereskedők társadalmának és a śūdráknak meg kell szerezniük azokat a dharmájuk szerinti tulajdonságokat, amelyeket minden Védikus Írás megemlít. A jó intelligenciával rendelkező ember számára az érzékek szabályozása a leglényegesebb tulajdonság. Ez jelenti az erkölcs alapját. Még a törvényes feleséggel fenntartott szexuális kapcsolatot is szabályoznia kell, s ebből automatikusan következik majd a családtervezés. Ha egy okos ember nem követi a védikus életutat, nagyszerű képességei mind kárba vesznek. Komolyan tanulmányoznia kell a Védikus Irodalmat, különösen a Śrīmad-Bhāgavatamot és a Bhagavad-gītāt, s a védikus tudomány tanulmányozása céljából olyan embert kell felkeresnie, aki tökéletesen elmélyed az odaadó szolgálatban. Nem szabad olyat tennie, amit a śāstrák tiltanak. Nem lehet valaki tanár, ha iszik vagy dohányzik. Napjaink oktatási rendszerében egy tanárnak csupán akadémikus végzettségét veszik figyelembe, erkölcsi élete értékelése nélkül. Az ilyen oktatás eredménye az, hogy a ragyogó intelligencia számtalan módon kárba vész.		A varṇāśrama-dharmát a szentírások azért rendelik el a civilizált emberi lény számára, hogy felkészítsék őt az emberi élet sikeres befejezésére. Az önmegvalósítás különbözik az alacsonyabb rendű állatok életétől, akik csupán az evéssel, az alvással, a védekezéssel és a párzással törődnek. Bhīṣmadeva kilenc tulajdonság elsajátítását javasolja minden emberi lénynek:
			#ne legyen dühös,
			#ne hazudjon,
			#egyenlően ossza szét tulajdonát,
			#legyen megbocsátó,
			#csak saját törvényes feleségével nemzzen gyermekeket,
			#legyen tiszta elmében és testben egyaránt,
			#ne legyen ellenséges senkivel szemben sem,
			#legyen egyszerű és
			#támogassa a szolgákat vagy a hátrányosabb helyzetűeket.
			Senkit sem lehet civilizált embernek nevezni, amíg szert nem tett a fent említett alapvető tulajdonságokra. Emellett a brāhmaṇáknak, (az intelligens embereknek), a vezetőknek, a kereskedők társadalmának és a śūdráknak meg kell szerezniük azokat a dharmájuk szerinti tulajdonságokat, amelyeket minden Védikus Írás megemlít. A jó intelligenciával rendelkező ember számára az érzékek szabályozása a leglényegesebb tulajdonság. Ez jelenti az erkölcs alapját. Még a törvényes feleséggel fenntartott szexuális kapcsolatot is szabályoznia kell, s ebből automatikusan következik majd a családtervezés. Ha egy okos ember nem követi a védikus életutat, nagyszerű képességei mind kárba vesznek. Komolyan tanulmányoznia kell a Védikus Irodalmat, különösen a Śrīmad-Bhāgavatamot és a Bhagavad-gītāt, s a védikus tudomány tanulmányozása céljából olyan embert kell felkeresnie, aki tökéletesen elmélyed az odaadó szolgálatban. Nem szabad olyat tennie, amit a śāstrák tiltanak. Nem lehet valaki tanár, ha iszik vagy dohányzik. Napjaink oktatási rendszerében egy tanárnak csupán akadémikus végzettségét veszik figyelembe, erkölcsi élete értékelése nélkül. Az ilyen oktatás eredménye az, hogy a ragyogó intelligencia számtalan módon kárba vész.

	Egy kṣatriyának, az irányító osztály tagjának legfőképpen azt tanácsolják, hogy adakozzon, de semmilyen körülmények között ne fogadjon el adományt. Manapság a vezetők gyakran gyűjtenek adományt politikai célokra, de sohasem adakoznak az állampolgárok javára semmilyen állami szervezetben. Ez tökéletesen ellenkezik a śāstrák utasításaival. A vezetőknek ismerniük kell a szentírásokat, de nem szabad tanítaniuk. Sohasem szabad tettetniük az ~~erőszaknélküliséget~~, mert azzal a pokolba kerülnek. Amikor Arjuna az erőszakmentességre hivatkozva gyáva tettet akart elkövetni a kurukṣetrai csatamezőn, az Úr Kṛṣṇa szigorúan megfeddte, s civilizálatlan emberhez hasonlította, amiért nyíltan elfogadta az erőszaknélküliség eszméjét. Minden vezetőnek képzettnek kell lennie a hadtudományban; nem szabad csupán a szavazatok száma alapján gyávákat ültetni az elnöki székbe. Az uralkodók hajdanán mind hősök voltak, ezért monarchiát csak akkor szabad fenntartani, ha az uralkodó kellőképpen felkészült a király kötelességeit illetően. Egy csatából egy király vagy egy államfő sohasem térhet haza ellenség ejtette sebek nélkül. Napjaink úgynevezett királyai sohasem mennek a csatatérre, ám rendkívül értenek ahhoz, hogyan bátorítsák harcosaikat egy hamis nemzeti tekintély reményében. Amint a kṣatriyákból kereskedők és munkások lesznek, a kormány egész gépezete beszennyeződik.		Egy kṣatriyának, az irányító osztály tagjának legfőképpen azt tanácsolják, hogy adakozzon, ''de semmilyen körülmények között ne fogadjon el adományt.'' Manapság a vezetők gyakran gyűjtenek adományt politikai célokra, de sohasem adakoznak az állampolgárok javára semmilyen állami szervezetben. Ez tökéletesen ellenkezik a śāstrák utasításaival. A vezetőknek ismerniük kell a szentírásokat, de nem szabad tanítaniuk. ''Sohasem szabad tettetniük az erőszak-nélküliséget'', mert azzal a pokolba kerülnek. Amikor Arjuna az erőszakmentességre hivatkozva gyáva tettet akart elkövetni a kurukṣetrai csatamezőn, az Úr Kṛṣṇa szigorúan megfeddte, s civilizálatlan emberhez hasonlította, amiért nyíltan elfogadta az erőszaknélküliség eszméjét. Minden vezetőnek képzettnek kell lennie a hadtudományban; nem szabad csupán a szavazatok száma alapján gyávákat ültetni az elnöki székbe. Az uralkodók hajdanán mind hősök voltak, ezért monarchiát csak akkor szabad fenntartani, ha az uralkodó kellőképpen felkészült a király kötelességeit illetően. ''Egy csatából egy király vagy egy államfő sohasem térhet haza ellenség ejtette sebek nélkül.'' Napjaink úgynevezett királyai sohasem mennek a csatatérre, ám rendkívül értenek ahhoz, hogyan bátorítsák harcosaikat egy hamis nemzeti tekintély reményében. Amint a kṣatriyákból kereskedők és munkások lesznek, a kormány egész gépezete beszennyeződik.

	A vaiśyáknak, a kereskedők közössége tagjainak főként azt tanácsolják, hogy védelmezzék a teheneket. A tehénvédelem a tejtermékek, a vaj és a túró előállításának növelését jelenti. A mezőgazdaság és az élelmiszerek szétosztása jelenti az elsődleges kötelességet a kereskedő közösség számára, akik jól ismerik a védikus tudományt, és akiket adományozásra neveltek. Ahogy a kṣatriyák feladata az állampolgárok oltalmazása, a vaiśyáké az állatok védelme. Az állatokat sohasem szabad megölni. Az állatok elpusztítása egy barbár társadalom jellemző tünete. Az ember számára a mezőgazdasági termékek, a gyümölcs és a tej elegendő és megfelelő táplálékot jelent. Az emberi társadalomnak nagyobb figyelmet kell fordítania az állatvédelemre. A dolgozó ember termelő energiája csak kárba vész, amikor helytelenül az ipari vállalkozásokba fektetik. Az ipar különféle ágazatai nem képesek gondoskodni az ember legalapvetőbb szükségleteiről, vagyis a rizsről, a búzáról, a többi gabonaféléről, a tejről, a gyümölcsökről és a zöldségekről. A gépek és szerszámok gyártása egyre természetellenesebbé teszi a ~~tőkés osztály~~ életformáját, miközben emberek ezrei éheznek és aggodalmaskodnak. Ez nem lehet a civilizáció mércéje.		A vaiśyáknak, a kereskedők közössége tagjainak főként azt tanácsolják, hogy védelmezzék a teheneket. A tehénvédelem a tejtermékek, a vaj és a túró előállításának növelését jelenti. A mezőgazdaság és az élelmiszerek szétosztása jelenti az elsődleges kötelességet a kereskedő közösség számára, akik jól ismerik a védikus tudományt, és akiket adományozásra neveltek. Ahogy a kṣatriyák feladata az állampolgárok oltalmazása, a vaiśyáké az állatok védelme. Az állatokat sohasem szabad megölni. Az állatok elpusztítása egy barbár társadalom jellemző tünete. Az ember számára a mezőgazdasági termékek, a gyümölcs és a tej elegendő és megfelelő táplálékot jelent. Az emberi társadalomnak nagyobb figyelmet kell fordítania az állatvédelemre. A dolgozó ember termelő energiája csak kárba vész, amikor helytelenül az ipari vállalkozásokba fektetik. Az ipar különféle ágazatai nem képesek gondoskodni az ember legalapvetőbb szükségleteiről, vagyis a rizsről, a búzáról, a többi gabonaféléről, a tejről, a gyümölcsökről és a zöldségekről. A gépek és szerszámok gyártása egyre természetellenesebbé teszi a tőkésosztály életformáját, miközben emberek ezrei éheznek és aggodalmaskodnak. Ez nem lehet a civilizáció mércéje.

	A śūdrák a csekélyebb intelligenciával megáldott emberek, akik nem lehetnek függetlenek. Feladatuk az, hogy hűségesen szolgálják a társadalom három magasabb kasztját. Egy śūdra tökéletes kényelemre tehet szert életében csupán a felsőbb rendek szolgálatával. Különösen fontos utasítás, hogy sohasem szabad pénzzel foglalkoznia. Amint egy śūdra vagyont halmoz fel, nyomban bűnös élvezetekre, borra, nőkre és szerencsejátékra költi pénzét. A bor, a nők és a szerencsejáték élvezete mutatja, hogy a népesség jelenleg a śūdra szintnél is alacsonyabb szinten áll. A felsőbb kasztoknak ügyelniük kell a śūdrák létfenntartására, és el kell látniuk őket használt, régi ruhákkal is. Egy śūdrának nem szabad elhagynia urát, ha az megöregszik és magatehetetlen lesz; annak pedig gondoskodnia kell róla, hogy szolgái mindennel elégedettek legyenek. Minden áldozat végrehajtása előtt először a śūdrákat kell elégedetté tenni bőséges élelemmel és ruhákkal. Ebben a korban számtalan dologra költenek el milliókat, de a szegény munkásokat nem látják el megfelelő élelemmel, nem adnak nekik adományt, ruhákat stb. A munkások éppen ezért örökké elégedetlenek, és csupán zavargást szítanak.		A śūdrák a csekélyebb intelligenciával megáldott emberek, akik nem lehetnek függetlenek. Feladatuk az, hogy hűségesen szolgálják a társadalom három magasabb kasztját. Egy śūdra tökéletes kényelemre tehet szert életében csupán a felsőbb rendek szolgálatával. Különösen fontos utasítás, hogy sohasem szabad pénzzel foglalkoznia. Amint egy śūdra vagyont halmoz fel, nyomban bűnös élvezetekre, borra, nőkre és szerencsejátékra költi pénzét. ''A bor, a nők és a szerencsejáték élvezete mutatja, hogy a népesség jelenleg a śūdra szintnél is alacsonyabb szinten áll.'' A felsőbb kasztoknak ügyelniük kell a śūdrák létfenntartására, és el kell látniuk őket használt, régi ruhákkal is. Egy śūdrának nem szabad elhagynia urát, ha az megöregszik és magatehetetlen lesz; annak pedig gondoskodnia kell róla, hogy szolgái mindennel elégedettek legyenek. Minden áldozat végrehajtása előtt először a śūdrákat kell elégedetté tenni bőséges élelemmel és ruhákkal. Ebben a korban számtalan dologra költenek el milliókat, ''de a szegény munkásokat nem látják el megfelelő élelemmel, nem adnak nekik adományt, ruhákat stb.'' A munkások éppen ezért örökké elégedetlenek, és csupán zavargást szítanak.

	A varṇák — mondhatjuk így — a különféle foglalkozások szerinti csoportok, míg az āśrama-dharma az önmegvalósítás útjának fokozatos fejlődése. A kettő kapcsolódik egymáshoz, s mindkettő függ a másiktól. Az āśrama-dharma fő célja az, hogy felébressze bennünk a tudást és a lemondást. A brahmacārī-āśrama a leendő jelölteket készíti fel. Ebben az āśramában azt tanítják, hogy az anyagi világ nem az élőlények valódi otthona. A feltételekhez kötött lelkek az anyagi rabságban az anyag rabjai, ezért az élet végső célja az önmegvalósítás. Az āśrama-dharma egész rendszere a lemondást szolgálja. Ha valaki nem tudja magáévá tenni a lemondás e szellemét, az családi életbe kezdhet, szintén a lemondás szellemében. Aki pedig eljutott a lemondásig, az rögtön a negyedik, a lemondott rendbe léphet. Ebben a rendben csak adományokon él, s nem azért, hogy vagyont gyűjtsön. Célja csupán a test életben tartása a végső megvalósítás érdekében. A családos élet annak való, aki ragaszkodik az anyagi élethez, a vānaprastha és a sannyāsa életrend pedig annak, aki lemondott az anyagi életről. A brahmacārī-āśrama a ragaszkodók és a lemondottak képzését egyaránt szolgálja.		A varṇák — mondhatjuk így — a különféle foglalkozások szerinti csoportok, míg az āśrama-dharma az önmegvalósítás útjának fokozatos fejlődése. A kettő kapcsolódik egymáshoz, s mindkettő függ a másiktól. Az āśrama-dharma fő célja az, hogy felébressze bennünk a tudást és a lemondást. A brahmacārī-āśrama a leendő jelölteket készíti fel. Ebben az āśramában azt tanítják, hogy az anyagi világ nem az élőlények valódi otthona. A feltételekhez kötött lelkek az anyagi rabságban az anyag rabjai, ezért az élet végső célja az önmegvalósítás. Az āśrama-dharma egész rendszere a lemondást szolgálja. Ha valaki nem tudja magáévá tenni a lemondás e szellemét, az családi életbe kezdhet, szintén a lemondás szellemében. Aki pedig eljutott a lemondásig, az rögtön a negyedik, a lemondott rendbe léphet. Ebben a rendben csak adományokon él, s nem azért, hogy vagyont gyűjtsön. Célja csupán a test életben tartása a végső megvalósítás érdekében. A családos élet ''annak való, aki ragaszkodik'' az anyagi élethez, a vānaprastha és a sannyāsa életrend pedig ''annak, aki lemondott'' az anyagi életről. A brahmacārī-āśrama a ragaszkodók és a lemondottak képzését egyaránt szolgálja.
	</div>		</div>

Aditya: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-01-24T15:21:54Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 1. ének, 9. fejezet|H26]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 1|Első Ének]] - [[HU/SB 1.9: Bhismadeva eltávozása az Úr Krsna jelenlétében| KILENCEDIK FEJEZET: Bhīṣmadeva eltávozása az Úr Kṛṣṇa jelenlétében]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.9.25| SB 1.9.25]] '''[[HU/SB 1.9.25|SB 1.9.25]] - [[HU/SB 1.9.27|SB 1.9.27]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.9.27| SB 1.9.27]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 1.9.26|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 26. VERS ====

<div class="verse">
:puruṣa-sva-bhāva-vihitān
:yathā-varṇaṁ yathāśramam
:vairāgya-rāgopādhibhyām
:āmnātobhaya-lakṣaṇān
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''puruṣa''—az emberi lény; ''sva-bhāva''—szerzett tulajdonságai által; ''vihitān''—előírt; ''yathā''—szerint; ''varṇam''—a kasztok osztályzása; ''yathā''—szerint; ''āśramam''—az életrendek; ''vairāgya''—lemondás; ''rāga''—ragaszkodás; ''upādhibhyām''—az ilyen megjelölések miatt; ''āmnāta''—rendszerezve; ''ubhaya''—mindkettő; ''lakṣaṇān''—jelek.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Yudhiṣṭhira Mahārāja kérdésére válaszolva Bhīṣmadeva először meghatározta a kasztok és az életrendek egyéni képességek szerinti osztályozását. Azután kétféle felosztásban rendszerezve beszélt a lemondásból származó közömbösítésről és a ragaszkodásból eredő kölcsönhatásokról.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
A négy kaszt és négy életrend elmélete — ahogyan azt Maga az Úr tervezte meg ([[HU|BG 4.13|BG 4.13]]) — arra szolgál, hogy előmozdítsa az egyén transzcendentális tulajdonságainak kialakulását annak érdekében, hogy ezáltal fokozatosan megvalósíthassa lelki azonosságát és az alapján cselekedjen, s így megszabaduljon az anyagi kötelékektől, a feltételekhez kötött élettől. Erről a témáról majdnem minden Purāṇa ugyanebben a szellemben ír, s a Mahābhāratában — a Śānti-parvában, a hatvanadik fejezettől kezdve — Bhīṣmadeva még részletesebben beszél róla.

A varṇāśrama-dharmát a szentírások azért rendelik el a civilizált emberi lény számára, hogy felkészítsék őt az emberi élet sikeres befejezésére. Az önmegvalósítás különbözik az alacsonyabb rendű állatok életétől, akik csupán az evéssel, az alvással, a védekezéssel és a párzással törődnek. Bhīṣmadeva kilenc tulajdonság elsajátítását javasolja minden emberi lénynek: (1) ne legyen dühös, (2) ne hazudjon, (3) egyenlően ossza szét tulajdonát, (4) legyen megbocsátó, (5) csak saját törvényes feleségével nemzzen gyermekeket, (6) legyen tiszta elmében és testben egyaránt, (7) ne legyen ellenséges senkivel szemben sem, (8) legyen egyszerű és (9) támogassa a szolgákat vagy a hátrányosabb helyzetűeket. Senkit sem lehet civilizált embernek nevezni, amíg szert nem tett a fent említett alapvető tulajdonságokra. Emellett a brāhmaṇáknak, (az intelligens embereknek), a vezetőknek, a kereskedők társadalmának és a śūdráknak meg kell szerezniük azokat a dharmájuk szerinti tulajdonságokat, amelyeket minden Védikus Írás megemlít. A jó intelligenciával rendelkező ember számára az érzékek szabályozása a leglényegesebb tulajdonság. Ez jelenti az erkölcs alapját. Még a törvényes feleséggel fenntartott szexuális kapcsolatot is szabályoznia kell, s ebből automatikusan következik majd a családtervezés. Ha egy okos ember nem követi a védikus életutat, nagyszerű képességei mind kárba vesznek. Komolyan tanulmányoznia kell a Védikus Irodalmat, különösen a Śrīmad-Bhāgavatamot és a Bhagavad-gītāt, s a védikus tudomány tanulmányozása céljából olyan embert kell felkeresnie, aki tökéletesen elmélyed az odaadó szolgálatban. Nem szabad olyat tennie, amit a śāstrák tiltanak. Nem lehet valaki tanár, ha iszik vagy dohányzik. Napjaink oktatási rendszerében egy tanárnak csupán akadémikus végzettségét veszik figyelembe, erkölcsi élete értékelése nélkül. Az ilyen oktatás eredménye az, hogy a ragyogó intelligencia számtalan módon kárba vész.

Egy kṣatriyának, az irányító osztály tagjának legfőképpen azt tanácsolják, hogy adakozzon, de semmilyen körülmények között ne fogadjon el adományt. Manapság a vezetők gyakran gyűjtenek adományt politikai célokra, de sohasem adakoznak az állampolgárok javára semmilyen állami szervezetben. Ez tökéletesen ellenkezik a śāstrák utasításaival. A vezetőknek ismerniük kell a szentírásokat, de nem szabad tanítaniuk. Sohasem szabad tettetniük az erőszaknélküliséget, mert azzal a pokolba kerülnek. Amikor Arjuna az erőszakmentességre hivatkozva gyáva tettet akart elkövetni a kurukṣetrai csatamezőn, az Úr Kṛṣṇa szigorúan megfeddte, s civilizálatlan emberhez hasonlította, amiért nyíltan elfogadta az erőszaknélküliség eszméjét. Minden vezetőnek képzettnek kell lennie a hadtudományban; nem szabad csupán a szavazatok száma alapján gyávákat ültetni az elnöki székbe. Az uralkodók hajdanán mind hősök voltak, ezért monarchiát csak akkor szabad fenntartani, ha az uralkodó kellőképpen felkészült a király kötelességeit illetően. Egy csatából egy király vagy egy államfő sohasem térhet haza ellenség ejtette sebek nélkül. Napjaink úgynevezett királyai sohasem mennek a csatatérre, ám rendkívül értenek ahhoz, hogyan bátorítsák harcosaikat egy hamis nemzeti tekintély reményében. Amint a kṣatriyákból kereskedők és munkások lesznek, a kormány egész gépezete beszennyeződik.

A vaiśyáknak, a kereskedők közössége tagjainak főként azt tanácsolják, hogy védelmezzék a teheneket. A tehénvédelem a tejtermékek, a vaj és a túró előállításának növelését jelenti. A mezőgazdaság és az élelmiszerek szétosztása jelenti az elsődleges kötelességet a kereskedő közösség számára, akik jól ismerik a védikus tudományt, és akiket adományozásra neveltek. Ahogy a kṣatriyák feladata az állampolgárok oltalmazása, a vaiśyáké az állatok védelme. Az állatokat sohasem szabad megölni. Az állatok elpusztítása egy barbár társadalom jellemző tünete. Az ember számára a mezőgazdasági termékek, a gyümölcs és a tej elegendő és megfelelő táplálékot jelent. Az emberi társadalomnak nagyobb figyelmet kell fordítania az állatvédelemre. A dolgozó ember termelő energiája csak kárba vész, amikor helytelenül az ipari vállalkozásokba fektetik. Az ipar különféle ágazatai nem képesek gondoskodni az ember legalapvetőbb szükségleteiről, vagyis a rizsről, a búzáról, a többi gabonaféléről, a tejről, a gyümölcsökről és a zöldségekről. A gépek és szerszámok gyártása egyre természetellenesebbé teszi a tőkés osztály életformáját, miközben emberek ezrei éheznek és aggodalmaskodnak. Ez nem lehet a civilizáció mércéje.

A śūdrák a csekélyebb intelligenciával megáldott emberek, akik nem lehetnek függetlenek. Feladatuk az, hogy hűségesen szolgálják a társadalom három magasabb kasztját. Egy śūdra tökéletes kényelemre tehet szert életében csupán a felsőbb rendek szolgálatával. Különösen fontos utasítás, hogy sohasem szabad pénzzel foglalkoznia. Amint egy śūdra vagyont halmoz fel, nyomban bűnös élvezetekre, borra, nőkre és szerencsejátékra költi pénzét. A bor, a nők és a szerencsejáték élvezete mutatja, hogy a népesség jelenleg a śūdra szintnél is alacsonyabb szinten áll. A felsőbb kasztoknak ügyelniük kell a śūdrák létfenntartására, és el kell látniuk őket használt, régi ruhákkal is. Egy śūdrának nem szabad elhagynia urát, ha az megöregszik és magatehetetlen lesz; annak pedig gondoskodnia kell róla, hogy szolgái mindennel elégedettek legyenek. Minden áldozat végrehajtása előtt először a śūdrákat kell elégedetté tenni bőséges élelemmel és ruhákkal. Ebben a korban számtalan dologra költenek el milliókat, de a szegény munkásokat nem látják el megfelelő élelemmel, nem adnak nekik adományt, ruhákat stb. A munkások éppen ezért örökké elégedetlenek, és csupán zavargást szítanak.

A varṇák — mondhatjuk így — a különféle foglalkozások szerinti csoportok, míg az āśrama-dharma az önmegvalósítás útjának fokozatos fejlődése. A kettő kapcsolódik egymáshoz, s mindkettő függ a másiktól. Az āśrama-dharma fő célja az, hogy felébressze bennünk a tudást és a lemondást. A brahmacārī-āśrama a leendő jelölteket készíti fel. Ebben az āśramában azt tanítják, hogy az anyagi világ nem az élőlények valódi otthona. A feltételekhez kötött lelkek az anyagi rabságban az anyag rabjai, ezért az élet végső célja az önmegvalósítás. Az āśrama-dharma egész rendszere a lemondást szolgálja. Ha valaki nem tudja magáévá tenni a lemondás e szellemét, az családi életbe kezdhet, szintén a lemondás szellemében. Aki pedig eljutott a lemondásig, az rögtön a negyedik, a lemondott rendbe léphet. Ebben a rendben csak adományokon él, s nem azért, hogy vagyont gyűjtsön. Célja csupán a test életben tartása a végső megvalósítás érdekében. A családos élet annak való, aki ragaszkodik az anyagi élethez, a vānaprastha és a sannyāsa életrend pedig annak, aki lemondott az anyagi életről. A brahmacārī-āśrama a ragaszkodók és a lemondottak képzését egyaránt szolgálja.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.9.25| SB 1.9.25]] '''[[HU/SB 1.9.25|SB 1.9.25]] - [[HU/SB 1.9.27|SB 1.9.27]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.9.27| SB 1.9.27]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__