TattvaDarsana at 14:22, 27 February 2019

2019-02-27T14:22:29Z

← Older revision		Revision as of 14:22, 27 February 2019
Line 38:		Line 38:

	<div class="purport">		<div class="purport">
	Életét elvenni igazságos büntetés egy olyan ember számára, aki kegyetlenül és szégyentelenül mások élete árán él. A politikai erkölcs szerint azért sújtunk halálos ítélettel egy kegyetlen embert, hogy megvédjük attól, hogy a pokolra kerüljön. Ha a gyilkost az állam halálra ítéli, az jó az elítéltnek, mert következő életében nem kell szenvednie gyilkos tettéért. A halálbüntetés a lehető legenyhébb büntetés a gyilkos számára, és a smṛti-śāstra azt mondja, hogy azok az emberek, akiket a király a szemet szemért, fogat fogért elv alapján büntet meg, olyannyira megtisztulnak minden bűnüktől, hogy még arra is alkalmassá válhatnak, hogy eljussanak a mennyei bolygókra. Manu, a polgári törvények és vallási elvek kiváló megalkotója szerint még azt is gyilkosnak kell tekinteni, aki állatokat öl, mert az állati étel nem civilizált embernek való, akinek elsődleges kötelessége, hogy felkészüljön a visszatérésre Istenhez. Manu azt mondja, hogy az állatok megölésének tettében sokan vesznek részt bűntársakként, s mindannyian gyilkosként büntethetők, ugyanúgy, mint egy összeesküvés résztvevői, akik egy embert ölnek meg együtt. Aki engedélyt ad, aki megöli az állatot, aki eladja a levágott állatot, aki megfőzi, aki segít az étel kiosztásában és végül aki megeszi ezt a megfőzött állati ételt, mind gyilkos, és a természet törvényei mindannyiukat megbüntetik. Élőlényt teremteni senki sem tud, az anyagi tudomány minden fejlettsége ellenére sem, ezért senkinek sincs joga ahhoz, hogy önkényesen, saját szeszélyéből megöljön egy élőlényt. A húsevők számára a szentírások korlátozott állatáldozatokat írnak elő. Ezek a rendelkezések arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a ~~vágóhídak~~ építését, nem pedig arra, hogy állatölésre buzdítsanak. Az a folyamat, ahogyan az írások engedélyezik az állatáldozatot, jó mind a feláldozott állat, mind a húsevő ember számára. Az állatnak abban az értelemben hasznos, hogy ha feláldozzák az oltáron, azonnal emberi létformába emelkedik, a húsevőnek pedig azért, mert megmenekül a súlyosabb bűnöktől (annak a húsnak a fogyasztásától, amely a hivatalos vágóhidakról származik, azokról a szörnyű helyekről, amelyek anyagi nyomorba döntik a társadalmat, az országot és az embereket). Az anyagi világ már magában olyan hely, amely örökké aggodalommal teli, s az állatmészárlásra buzdítás hatására az atmoszférát mind jobban és jobban beszennyezik a háborúk, a járványok, az éhínség és más nemkívánatos szerencsétlenségek.		Életét elvenni igazságos büntetés egy olyan ember számára, aki kegyetlenül és szégyentelenül mások élete árán él. A politikai erkölcs szerint azért sújtunk halálos ítélettel egy kegyetlen embert, hogy megvédjük attól, hogy a pokolra kerüljön. Ha a gyilkost az állam halálra ítéli, az jó az elítéltnek, mert következő életében nem kell szenvednie gyilkos tettéért. A halálbüntetés a lehető legenyhébb büntetés a gyilkos számára, és a smṛti-śāstra azt mondja, hogy azok az emberek, akiket a király a szemet szemért, fogat fogért elv alapján büntet meg, olyannyira megtisztulnak minden bűnüktől, hogy még arra is alkalmassá válhatnak, hogy eljussanak a mennyei bolygókra. Manu, a polgári törvények és vallási elvek kiváló megalkotója szerint még azt is gyilkosnak kell tekinteni, aki állatokat öl, mert az állati étel nem civilizált embernek való, akinek elsődleges kötelessége, hogy felkészüljön a visszatérésre Istenhez. Manu azt mondja, hogy az állatok megölésének tettében sokan vesznek részt bűntársakként, s mindannyian gyilkosként büntethetők, ugyanúgy, mint egy összeesküvés résztvevői, akik egy embert ölnek meg együtt. ''Aki engedélyt ad, aki megöli az állatot, aki eladja a levágott állatot, aki megfőzi, aki segít az étel kiosztásában és végül, aki megeszi ezt a megfőzött állati ételt, mind gyilkos, és a természet törvényei mindannyiukat megbüntetik.'' Élőlényt teremteni senki sem tud, az anyagi tudomány minden fejlettsége ellenére sem, ezért senkinek sincs joga ahhoz, hogy önkényesen, saját szeszélyéből megöljön egy élőlényt. A húsevők számára a szentírások korlátozott állatáldozatokat írnak elő. Ezek a rendelkezések arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a vágóhidak építését, nem pedig arra, hogy állatölésre buzdítsanak. Az a folyamat, ahogyan az írások engedélyezik az állatáldozatot, jó mind a feláldozott állat, mind a húsevő ember számára. Az állatnak abban az értelemben hasznos, hogy ha feláldozzák az oltáron, azonnal emberi létformába emelkedik, a húsevőnek pedig azért, mert megmenekül a súlyosabb bűnöktől (annak a húsnak a fogyasztásától, amely a hivatalos vágóhidakról származik, azokról a szörnyű helyekről, amelyek anyagi nyomorba döntik a társadalmat, az országot és az embereket). Az anyagi világ már magában olyan hely, amely örökké aggodalommal teli, s az állatmészárlásra buzdítás hatására az atmoszférát mind jobban és jobban beszennyezik a háborúk, a járványok, az éhínség és más nemkívánatos szerencsétlenségek.
	</div>		</div>

TamasR: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

2019-01-23T14:39:00Z

Srimad-Bhagavatam Compile Form edit

New page

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 1. ének, 7. fejezet|H37]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 1|Első Ének]] - [[HU/SB 1.7: Drona fiának bűnhődése| HETEDIK FEJEZET: Droṇa fiának bűnhődése]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.7.36| SB 1.7.36]] '''[[HU/SB 1.7.36|SB 1.7.36]] - [[HU/SB 1.7.38|SB 1.7.38]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.7.38| SB 1.7.38]]</div>

<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 1.7.37|Click here for English]]</big>'''
</div>
----

{{RandomImage|Hungarian}}

==== 37. VERS ====

<div class="verse">
:sva-prāṇān yaḥ para-prāṇaiḥ
:prapuṣṇāty aghṛṇaḥ khalaḥ
:tad-vadhas tasya hi śreyo
:yad-doṣād yāty adhaḥ pumān
</div>

==== SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS ====

<div class="synonyms">
''sva-prāṇān''—saját élete; ''yaḥ''—aki; ''para-prāṇaiḥ''—mások élete árán; ''prapuṣṇāti''—megfelelően fenntart; ''aghṛṇaḥ''—szégyentelen; ''khalaḥ''—nyomorult; ''tat-vadhaḥ''—az ő megölése; ''tasya''—övé; ''hi''—bizonyára; ''śreyaḥ''—jólét; ''yat''—ami által; ''doṣāt''—a hiba által; ''yāti''—megy; ''adhaḥ''—lefelé; ''pumān''—egy személy.
</div>

==== FORDÍTÁS ====

<div class="translation">
Az a kegyetlen és nyomorult ember, aki mások élete árán tartja fenn létét, megérdemli, hogy saját érdekében megöljék, másképp tettei a mélybe rántják.
</div>

==== MAGYARÁZAT ====

<div class="purport">
Életét elvenni igazságos büntetés egy olyan ember számára, aki kegyetlenül és szégyentelenül mások élete árán él. A politikai erkölcs szerint azért sújtunk halálos ítélettel egy kegyetlen embert, hogy megvédjük attól, hogy a pokolra kerüljön. Ha a gyilkost az állam halálra ítéli, az jó az elítéltnek, mert következő életében nem kell szenvednie gyilkos tettéért. A halálbüntetés a lehető legenyhébb büntetés a gyilkos számára, és a smṛti-śāstra azt mondja, hogy azok az emberek, akiket a király a szemet szemért, fogat fogért elv alapján büntet meg, olyannyira megtisztulnak minden bűnüktől, hogy még arra is alkalmassá válhatnak, hogy eljussanak a mennyei bolygókra. Manu, a polgári törvények és vallási elvek kiváló megalkotója szerint még azt is gyilkosnak kell tekinteni, aki állatokat öl, mert az állati étel nem civilizált embernek való, akinek elsődleges kötelessége, hogy felkészüljön a visszatérésre Istenhez. Manu azt mondja, hogy az állatok megölésének tettében sokan vesznek részt bűntársakként, s mindannyian gyilkosként büntethetők, ugyanúgy, mint egy összeesküvés résztvevői, akik egy embert ölnek meg együtt. Aki engedélyt ad, aki megöli az állatot, aki eladja a levágott állatot, aki megfőzi, aki segít az étel kiosztásában és végül aki megeszi ezt a megfőzött állati ételt, mind gyilkos, és a természet törvényei mindannyiukat megbüntetik. Élőlényt teremteni senki sem tud, az anyagi tudomány minden fejlettsége ellenére sem, ezért senkinek sincs joga ahhoz, hogy önkényesen, saját szeszélyéből megöljön egy élőlényt. A húsevők számára a szentírások korlátozott állatáldozatokat írnak elő. Ezek a rendelkezések arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a vágóhídak építését, nem pedig arra, hogy állatölésre buzdítsanak. Az a folyamat, ahogyan az írások engedélyezik az állatáldozatot, jó mind a feláldozott állat, mind a húsevő ember számára. Az állatnak abban az értelemben hasznos, hogy ha feláldozzák az oltáron, azonnal emberi létformába emelkedik, a húsevőnek pedig azért, mert megmenekül a súlyosabb bűnöktől (annak a húsnak a fogyasztásától, amely a hivatalos vágóhidakról származik, azokról a szörnyű helyekről, amelyek anyagi nyomorba döntik a társadalmat, az országot és az embereket). Az anyagi világ már magában olyan hely, amely örökké aggodalommal teli, s az állatmészárlásra buzdítás hatására az atmoszférát mind jobban és jobban beszennyezik a háborúk, a járványok, az éhínség és más nemkívánatos szerencsétlenségek.
</div>

<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 1.7.36| SB 1.7.36]] '''[[HU/SB 1.7.36|SB 1.7.36]] - [[HU/SB 1.7.38|SB 1.7.38]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 1.7.38| SB 1.7.38]]</div>
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__

HU/SB 1.7.37 - Revision history

TattvaDarsana at 14:22, 27 February 2019

TamasR: Srimad-Bhagavatam Compile Form edit