TattvaDarsana at 20:07, 5 March 2019

2019-03-05T20:07:30Z

← Older revision		Revision as of 20:07, 5 March 2019
Line 1:		Line 1:
	[[Category:Hungarian - Bhagavad-gíta úgy, ahogy van\|~~B16~~]]		[[Category:Hungarian - Bhagavad-gíta úgy, ahogy van\|H16]]
	[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 16. fejezet\|1]]		[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 16. fejezet\|1]]
			<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van\|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - TIZENHATODIK FEJEZET: Az isteni és a démoni természet'''</div>
			<div style="float:right">[[File:Go-previous.png\|link=HU/BG 15]] '''[[HU/BG 15\|TIZENÖTÖDIK FEJEZET]] - [[HU/BG 17\|TIZENHETEDIK FEJEZET]]''' [[File:Go-next.png\|link=HU/BG 17]]</div>

			[[File:BG-chapter_next.png\|308px\|right\|link=]]
			<br /><br />''Śrīla Prabhupāda magyarázatai a megfelelő vers számára történő kattintás után érhetőek el.''<br /><br />

			'''[[HU/BG 16.1-3\|1-3. vers]]:''' Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Félelemnélküliség, a lét megtisztítása, a lelki tudás művelése, adományozás, önfegyelmezés, áldozatok végrehajtása, a Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszak-nélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség minden élőlény iránt, mentesség a mohóságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól – ó, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.

			'''[[HU/BG 16.4\|4. vers]]:''' Ó, Pṛthā fia! Büszkeség, dölyf, önteltség, düh, durvaság és tudatlanság – ezek a tulajdonságok tartoznak a démoni természethez.

			'''[[HU/BG 16.5\|5. vers]]:''' A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, ó, Pāṇḍu fia, mert te isteni jellemmel születtél!

			'''[[HU/BG 16.6\|6. vers]]:''' Ó, Pṛthā fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni jellemről már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a démoniról is!

			'''[[HU/BG 16.7\|7. vers]]:''' A démonikus emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig becsületesség nem jellemzi őket.

			'''[[HU/BG 16.8\|8. vers]]:''' Azt mondják, hogy ez a világ valótlan, nincsen alapja, és nincs irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, s a kéjvágyon kívül nincs más oka.

			'''[[HU/BG 16.9\|9. vers]]:''' Efféle végkövetkeztetésekre jutva az önmagukból kifordult, csekély értelemmel megáldott, démoni emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe fognak, hogy elpusztítsák a világot.

			'''[[HU/BG 16.10\|10. vers]]:''' A démonikus emberek a kielégíthetetlen kéjvágyban keresnek menedéket, s a gőg és a hamis tekintély önteltségébe merülnek. Illúziójukban a mulandó vonzza őket, s így mindig tisztátalan tettekre tesznek fogadalmat.

			'''[[HU/BG 16.11-12\|11-12. vers]]:''' Abban hisznek, hogy az érzékkielégítés az emberi civilizáció elsődleges szükséglete, ezért életük végéig tart határtalan aggodalmuk. Ezer és ezer vágy láncolja le őket, s a kéjben és dühben elmerülve törvénytelen úton keresnek pénzt érzékeik kielégítéséhez.

			'''[[HU/BG 16.13-15\|13-15. vers]]:''' A démonikus ember így gondolkodik: „Most ennyi vagyonom van, s a terveim szerint ez gyarapodni fog. Oly sok minden az enyém, s a jövőben még több kincsem lesz. Volt egy ellenségem, de már megöltem, és előbb vagy utóbb a többivel is elbánok majd. Én vagyok mindennek az ura, mindennek az élvezője, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a leggazdagabb, és előkelő rokonok vesznek körül. Senki sem olyan hatalmas és boldog, mint én. Áldozatokat hajtok majd végre, egy kicsit adományozni is fogok, s így élvezem majd az életet.” Ily módon téveszti meg őt a tudatlanság.

			'''[[HU/BG 16.16\|16. vers]]:''' A számtalan aggodalomtól megzavarodva, az illúzió szövevényébe keveredve egyre erősebben ragaszkodnak az érzéki örömökhöz, s a pokolba zuhannak.

			'''[[HU/BG 16.17\|17. vers]]:''' Önteltek, örökké szemtelenek, s a vagyon és az áltekintély káprázatában olykor büszkén, minden előírást és szabályt mellőzve áldozatokat hajtanak végre, melyek csupán névleges áldozatok.

			'''[[HU/BG 16.18\|18. vers]]:''' A démonok a hamis egótól, az erőtől, a büszkeségtől, a kéjvágytól és a dühtől megtévesztve irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki az ő testükben és mások testében egyaránt jelen van, és gyalázzák az igazi vallást.

			'''[[HU/BG 16.19\|19. vers]]:''' Örökre az anyagi lét óceánjába, különféle démoni fajokba dobom a gyűlölködőket és a gonoszokat, az emberiség alját.

			'''[[HU/BG 16.20\|20. vers]]:''' Ó, Kuntī fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.

			'''[[HU/BG 16.21\|21. vers]]:''' Három kapu nyílik e pokolba: a vágy, a düh és a mohóság. Minden józan embernek meg kell válnia tőlük, mert a lélek lealacsonyodásához vezetnek.

			'''[[HU/BG 16.22\|22. vers]]:''' Ó, Kuntī fia! Aki kikerülte a pokol e három kapuját, az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legfelsőbb célt.

			'''[[HU/BG 16.23\|23. vers]]:''' De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.

			'''[[HU/BG 16.24\|24. vers]]:''' Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem az. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.


			<div style="float:right">[[File:Go-previous.png\|link=HU/BG 15]] '''[[HU/BG 15\|TIZENÖTÖDIK FEJEZET]] - [[HU/BG 17\|TIZENHETEDIK FEJEZET]]''' [[File:Go-next.png\|link=HU/BG 17]]</div>

TattvaDarsana: Created page with "B16 1"

2017-06-07T17:55:17Z

Created page with "B16 1"

New page

[[Category:Hungarian - Bhagavad-gíta úgy, ahogy van|B16]]
[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 16. fejezet|1]]

← Older revision		Revision as of 20:07, 5 March 2019
Line 1:		Line 1:
	[[Category:Hungarian - Bhagavad-gíta úgy, ahogy van\|~~B16~~]]		[[Category:Hungarian - Bhagavad-gíta úgy, ahogy van\|H16]]
	[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 16. fejezet\|1]]		[[Category:HU/Bhagavad-gíta - 16. fejezet\|1]]
			<div style="float:left">'''[[Hungarian - A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van\|A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van]] - TIZENHATODIK FEJEZET: Az isteni és a démoni természet'''</div>
			<div style="float:right">[[File:Go-previous.png\|link=HU/BG 15]] '''[[HU/BG 15\|TIZENÖTÖDIK FEJEZET]] - [[HU/BG 17\|TIZENHETEDIK FEJEZET]]''' [[File:Go-next.png\|link=HU/BG 17]]</div>

			[[File:BG-chapter_next.png\|308px\|right\|link=]]
			<br /><br />''Śrīla Prabhupāda magyarázatai a megfelelő vers számára történő kattintás után érhetőek el.''<br /><br />

			'''[[HU/BG 16.1-3\|1-3. vers]]:''' Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Félelemnélküliség, a lét megtisztítása, a lelki tudás művelése, adományozás, önfegyelmezés, áldozatok végrehajtása, a Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszak-nélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség minden élőlény iránt, mentesség a mohóságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól – ó, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.

			'''[[HU/BG 16.4\|4. vers]]:''' Ó, Pṛthā fia! Büszkeség, dölyf, önteltség, düh, durvaság és tudatlanság – ezek a tulajdonságok tartoznak a démoni természethez.

			'''[[HU/BG 16.5\|5. vers]]:''' A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, ó, Pāṇḍu fia, mert te isteni jellemmel születtél!

			'''[[HU/BG 16.6\|6. vers]]:''' Ó, Pṛthā fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni jellemről már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a démoniról is!

			'''[[HU/BG 16.7\|7. vers]]:''' A démonikus emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig becsületesség nem jellemzi őket.

			'''[[HU/BG 16.8\|8. vers]]:''' Azt mondják, hogy ez a világ valótlan, nincsen alapja, és nincs irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, s a kéjvágyon kívül nincs más oka.

			'''[[HU/BG 16.9\|9. vers]]:''' Efféle végkövetkeztetésekre jutva az önmagukból kifordult, csekély értelemmel megáldott, démoni emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe fognak, hogy elpusztítsák a világot.

			'''[[HU/BG 16.10\|10. vers]]:''' A démonikus emberek a kielégíthetetlen kéjvágyban keresnek menedéket, s a gőg és a hamis tekintély önteltségébe merülnek. Illúziójukban a mulandó vonzza őket, s így mindig tisztátalan tettekre tesznek fogadalmat.

			'''[[HU/BG 16.11-12\|11-12. vers]]:''' Abban hisznek, hogy az érzékkielégítés az emberi civilizáció elsődleges szükséglete, ezért életük végéig tart határtalan aggodalmuk. Ezer és ezer vágy láncolja le őket, s a kéjben és dühben elmerülve törvénytelen úton keresnek pénzt érzékeik kielégítéséhez.

			'''[[HU/BG 16.13-15\|13-15. vers]]:''' A démonikus ember így gondolkodik: „Most ennyi vagyonom van, s a terveim szerint ez gyarapodni fog. Oly sok minden az enyém, s a jövőben még több kincsem lesz. Volt egy ellenségem, de már megöltem, és előbb vagy utóbb a többivel is elbánok majd. Én vagyok mindennek az ura, mindennek az élvezője, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a leggazdagabb, és előkelő rokonok vesznek körül. Senki sem olyan hatalmas és boldog, mint én. Áldozatokat hajtok majd végre, egy kicsit adományozni is fogok, s így élvezem majd az életet.” Ily módon téveszti meg őt a tudatlanság.

			'''[[HU/BG 16.16\|16. vers]]:''' A számtalan aggodalomtól megzavarodva, az illúzió szövevényébe keveredve egyre erősebben ragaszkodnak az érzéki örömökhöz, s a pokolba zuhannak.

			'''[[HU/BG 16.17\|17. vers]]:''' Önteltek, örökké szemtelenek, s a vagyon és az áltekintély káprázatában olykor büszkén, minden előírást és szabályt mellőzve áldozatokat hajtanak végre, melyek csupán névleges áldozatok.

			'''[[HU/BG 16.18\|18. vers]]:''' A démonok a hamis egótól, az erőtől, a büszkeségtől, a kéjvágytól és a dühtől megtévesztve irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki az ő testükben és mások testében egyaránt jelen van, és gyalázzák az igazi vallást.

			'''[[HU/BG 16.19\|19. vers]]:''' Örökre az anyagi lét óceánjába, különféle démoni fajokba dobom a gyűlölködőket és a gonoszokat, az emberiség alját.

			'''[[HU/BG 16.20\|20. vers]]:''' Ó, Kuntī fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.

			'''[[HU/BG 16.21\|21. vers]]:''' Három kapu nyílik e pokolba: a vágy, a düh és a mohóság. Minden józan embernek meg kell válnia tőlük, mert a lélek lealacsonyodásához vezetnek.

			'''[[HU/BG 16.22\|22. vers]]:''' Ó, Kuntī fia! Aki kikerülte a pokol e három kapuját, az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legfelsőbb célt.

			'''[[HU/BG 16.23\|23. vers]]:''' De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.

			'''[[HU/BG 16.24\|24. vers]]:''' Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem az. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.


			<div style="float:right">[[File:Go-previous.png\|link=HU/BG 15]] '''[[HU/BG 15\|TIZENÖTÖDIK FEJEZET]] - [[HU/BG 17\|TIZENHETEDIK FEJEZET]]''' [[File:Go-next.png\|link=HU/BG 17]]</div>

HU/BG 16 - Revision history

TattvaDarsana at 20:07, 5 March 2019

TattvaDarsana: Created page with "B16 1"