View source for HU/SB 9.20: Puru nemzetsége

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 9. ének, 20. fejezet|20]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 9|Kilencedik Ének]] - HUSZADIK FEJEZET: Pūru nemzetsége'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 9.19: Yayati király felszabadul| SB 9.19]] '''[[HU/SB 9.19: Yayati király felszabadul|SB 9.19]] - [[HU/SB 9.21: Bharata nemzetsége|SB 9.21]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 9.21: Bharata nemzetsége| SB 9.21]]</div>
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 9.20: The Dynasty of Puru|Click here for English]]</big>'''
</div>
----
<!-- END VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->



'''[[HU/SB 9.20.1|9.20.1. vers]]:''' Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit Mahārāja, Bharata Mahārāja leszármazottja! Most Pūru dinasztiájáról fogok beszélni, melyben te is születtél, melyben sok szent király jelent meg, és melyből sok brāhmaṇa-nemzetség sarjadt.

'''[[HU/SB 9.20.2|9.20.2. vers]]:''' Janamejaya király Pūru dinasztiájában született. Fia Pracinvān volt, az ő fia pedig Pravīra. Pravīra fiaként Manusyu, Manusyu fiaként pedig Cārupada jelent meg.

'''[[HU/SB 9.20.3|9.20.3. vers]]:''' Cārupada fia Sudyu, Sudyu fia Bahugava, Bahugava fia Saṁyāti volt. Saṁyātinak született egy Ahaṁyāti nevű fia, akitől megszületett Raudrāśva.

'''[[HU/SB 9.20.4-5|9.20.4-5. vers]]:''' Raudrāśvának tíz fia volt: Ṛteyu, Kakṣeyu, Sthaṇḍileyu, Kṛteyuka, Jaleyu, Sannateyu, Dharmeyu, Satyeyu, Vrateyu és Vaneyu. A tíz fiú közül Vaneyu volt a legfiatalabb. Ahogy a tíz érzék, amely az univerzum életének terméke, az élet felügyelete alatt működik, úgy Raudrāśva tíz fia is Raudrāśva teljes felügyelete alatt cselekedett. Mindannyian a Ghṛtācī nevű apsarātól születtek.

'''[[HU/SB 9.20.6|9.20.6. vers]]:''' Ṛteyunak volt egy Rantināva nevű fia, akinek három fia született: Sumati, Dhruva és Apratiratha. Apratirathának csupán egyetlen fia volt, akit Kaṇvának hívtak.

'''[[HU/SB 9.20.7|9.20.7. vers]]:''' Kaṇva fia Medhātithi volt, fiait pedig, akik mind brāhmaṇák voltak, Praskanna vezette. Rantināva Sumati nevű fiának született egy Rebhi nevű fia. Duṣmanta Mahārāját Rebhi fiaként ismerik.

'''[[HU/SB 9.20.8-9|9.20.8-9. vers]]:''' Duṣmanta király egyszer az erdőben vadászva nagyon elfáradt, s Kaṇva Muni hajléka felé vette útját, ahol egy gyönyörű leányt pillantott meg, aki szakasztott olyan volt, akár a szerencse istennője. Amint ott ült, ragyogása betöltötte az egész āśramát. A király természetéből adódóan vonzódni kezdett szépségéhez, ezért néhány katonája kíséretében odalépett hozzá, és megszólította.

'''[[HU/SB 9.20.10|9.20.10. vers]]:''' A szépséges leány látványa a királyt lelkesedéssel töltötte el, s elűzte a vadászat okozta fáradságát. Kéjes vágyai miatt természetes volt, hogy vonzalom ébredt benne iránta, ezért aztán tréfálkozva  faggatni kezdte a leányt:

'''[[HU/SB 9.20.11|9.20.11. vers]]:''' Ó, gyönyörű lótuszszemű hölgy, ki vagy te? Kinek a leánya vagy? Mi dolgod ebben az elhagyatott rengetegben? Miért vagy itt?

'''[[HU/SB 9.20.12|9.20.12. vers]]:''' Ó, leggyönyörűbb! Úgy gondolom, minden bizonnyal egy kṣatriya leánya vagy. Mivel a Pūru-dinasztiához tartozom, elmém sohasem akar semmit vallástalan úton élvezni.

'''[[HU/SB 9.20.13|9.20.13. vers]]:''' Śakuntalā így szólt: Viśvāmitra leánya vagyok. Anyám, Menakā az erdőben hagyott. Ó, hős! A leghatalmasabb szent, Kaṇva Muni tud minderről. Most kérlek, áruld el, miben lehetek szolgálatodra!

'''[[HU/SB 9.20.14|9.20.14. vers]]:''' Ó, király, kinek szeme olyan, mint a lótusz szirma! Kérlek, foglalj helyet, és engedd meg, hogy lehetőségeinkhez mérten vendégül lássunk! Van a kamrában nīvārā rizsünk    —    kérlek, fogadd el, s ha úgy kívánod, maradj itt, ne tétovázz!

'''[[HU/SB 9.20.15|9.20.15. vers]]:''' Duṣmanta király így válaszolt: Ó, gyönyörű szemöldökű Śakuntalā! A nagy szent, Viśvāmitra családjában jöttél a világra, és ahogyan fogadtál, méltó családodhoz. Emellett egy király leányai általában maguk választják férjüket.

'''[[HU/SB 9.20.16|9.20.16. vers]]:''' Amikor Śakuntalā hallgatásával beleegyezett Duṣmanta Mahārāja ajánlatába, az egyezséget megkötötték. Ekkor a király, aki ismerte a házasság törvényeit, azonnal feleségül vette őt a védikus praṇavát [oṁkārát] vibrálva, egy olyan házasságkötési szertartás szerint, amely a gandharvák között szokás.

'''[[HU/SB 9.20.17|9.20.17. vers]]:''' Duṣmanta király, aki sohasem vesztette el magját hiábavalóan, éjjel királynője, Śakuntalā méhébe helyezte magját, majd reggel visszatért palotájába. Az idő elteltével Śakuntalā egy fiúnak adott életet.

'''[[HU/SB 9.20.18|9.20.18. vers]]:''' Az erdőben Kaṇva Muni elvégzett minden rituális szertartást az újszülött gyermek számára. Később a fiú olyan erős lett, hogy el tudott fogni egy oroszlánt, s azzal játszott.

'''[[HU/SB 9.20.19|9.20.19. vers]]:''' Śakuntalā, a legkiválóbb a gyönyörű nők között, legyőzhetetlenül erős fiával, aki a Legfelsőbb Istenség részleges kiterjedése volt, férjéhez, Duṣmantához indult.

'''[[HU/SB 9.20.20|9.20.20. vers]]:''' Amikor a király megtagadta feleségét és fiát, akik pedig mindketten feddhetetlenek voltak, egy megtestesületlen hang szólalt meg az égből minden jelenlévő füle hallatára.

'''[[HU/SB 9.20.21|9.20.21. vers]]:''' A hang így szólt: Ó, Duṣmanta Mahārāja! A fiú valójában az apáé, míg az anya csupán egy tartály, mint a fújtató bőre. A védikus parancsolatok szerint az apa születik meg fiaként. Gondoskodj hát saját fiadról, s ne sértsd meg Śakuntalāt!

'''[[HU/SB 9.20.22|9.20.22. vers]]:''' Ó, Duṣmanta király! Aki kibocsátja magját, az az igazi apa, és fia kimenti őt Yamarāja fogságából. Te vagy ennek a gyermeknek a valódi nemzője. Śakuntalā igazat szól.

'''[[HU/SB 9.20.23|9.20.23. vers]]:''' Śukadeva Gosvāmī így szólt: Amikor Duṣmanta Mahārāja eltávozott a Földről, fia lett a világ uralkodója, a hét sziget ura. Úgy beszélnek róla, hogy ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége részleges képviselője ezen a világon.

'''[[HU/SB 9.20.24-26|9.20.24-26. vers]]:''' Bharata Mahārāja, Duṣmanta fia az Úr Kṛṣṇa korongjának jelét viselte jobb kezének a tenyerén, valamint egy lótusz örvének jelét a talpán. Azzal, hogy egy hatalmas rituális szertartással imádta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az egész világ császára és ura lett. Később Māmateya, azaz Bhṛgu Muni papi felügyelete alatt ötvenöt lóáldozatot mutatott be a Gangesz partján, a torkolatától a forrásáig, valamint hetvennyolc lóáldozatot a Yamunā partján, a prayāgai torkolatától kezdve egészen addig, ahol ered. Egy kitűnő helyen állította fel az áldozati tüzet, és tengernyi kincset osztott szét a brāhmaṇák között. Olyan sok tehenet adott nekik, hogy a sok ezer brāhmaṇa közül mindenkinek egy badványi [tizenháromezer-nyolcvannégy] jutott.

'''[[HU/SB 9.20.27|9.20.27. vers]]:''' Bharata, Duṣmanta Mahārāja fia háromezer-háromszáz lovat fogott el az áldozatokhoz, és ezzel bámulatba ejtette az összes többi királyt. Még a félistenek gazdagságát is felülmúlta, mert elérte a legfelsőbb lelki tanítómestert, Harit.

'''[[HU/SB 9.20.28|9.20.28. vers]]:''' Amikor Bharata Mahārāja bemutatta a Maṣṇāra nevű áldozatot [azaz elvégzett egy áldozatot a Maṣṇāra nevű helyen], tizennégy lakhnyi kiváló, fehér agyarú és fekete testű elefántot ajándékozott el, melyeket tetőtől talpig aranydíszek borítottak.

'''[[HU/SB 9.20.29|9.20.29. vers]]:''' Ahogy az ember nem érheti el a mennyei bolygókat pusztán karjának erejével (hiszen ki tudná a kezével megérinteni a mennyei bolygókat?), úgy senki sem utánozhatja Bharata Mahārāja csodálatos tetteit. Senki sem tudott ilyen tetteket végrehajtani a múltban, és a jövőben sem lesz képes rá senki.

'''[[HU/SB 9.20.30|9.20.30. vers]]:''' Amikor Bharata Mahārāja a világot járta, legyőzött vagy megölt minden kirātát, hūṇát, yavanát, pauṇḍrát, kaṅkát, khaśát, śakát, valamint azokat a királyokat, akik szembeszegültek a brahminikus kultúra védikus elveivel.

'''[[HU/SB 9.20.31|9.20.31. vers]]:''' Hajdanán, a félisteneken aratott győzelem után az összes démon a Rasātalaként ismert alsóbb bolygórendszerben keresett menedéket, és magukkal vitték a félistenek hitveseit és leányait is. Bharata Mahārāja azonban társaikkal együtt minden nőt kiszabadított a démonok karmai közül, és visszaadta őket a félisteneknek.

'''[[HU/SB 9.20.32|9.20.32. vers]]:''' Bharata Mahārāja huszonhétezer évig minden szükségletet biztosított alattvalói számára ezen a Földön és a mennyei bolygókon egyaránt. Parancsait mindenhol ismerték, és katonái minden égtájon jelen voltak.

'''[[HU/SB 9.20.33|9.20.33. vers]]:''' Az egész univerzum uralkodójaként Bharata császár egy hatalmas birodalom és egy legyőzhetetlen hadsereg minden kincsét a magáénak mondhatta. Fiai és családja az egész életét jelentették számára, ám végül mindezt csak akadálynak tekintette a lelki fejlődés útján, s így lemondott az élvezetéről.

'''[[HU/SB 9.20.34|9.20.34. vers]]:''' Ó, Parīkṣit király! Bharata Mahārājának három kedves felesége volt, Vidarbha király leányai. Amikor mindhárman olyan gyermekeket hoztak a világra, akik nem hasonlítottak a királyra, úgy gondolták, hogy a király hűtlennek fogja tekinteni és el fogja taszítani magától őket, ezért megölték saját fiaikat.

'''[[HU/SB 9.20.35|9.20.35. vers]]:''' A király hasztalan igyekezett, hogy utódai szülessenek, ezért bemutatott egy marut-stoma nevű áldozatot, hogy fia lehessen. A Marut nevű félistenek teljesen elégedettek voltak vele, ezért egy Bharadvāja nevű fiúval ajándékozták meg.

'''[[HU/SB 9.20.36|9.20.36. vers]]:''' Amikor a Bṛhaspati nevű félistenben vonzalom ébredt fivére felesége, Mamatā iránt, aki állapotos volt, szeretett volna egyesülni vele. A gyermek a méhben megtiltotta ezt neki, ám Bṛhaspati megátkozta, és erőszakkal Mamatā méhébe bocsátotta magját.

'''[[HU/SB 9.20.37|9.20.37. vers]]:''' Mamatā nagyon félt, hogy férje megtagadja majd, amiért egy törvénytelen gyermeket hozott a világra, ezért azon gondolkodott, hogy elhagyja a gyermeket. Ekkor azonban a félistenek azzal oldották meg a kérdést, hogy kimondták a gyermek nevét.

'''[[HU/SB 9.20.38|9.20.38. vers]]:''' Bṛhaspati így szólt Mamatāhoz: „Ostoba asszony! Noha ez a gyermek egy feleségtől született, de nem a férj magjából, neked kell eltartanod őt!” Mamatā erre így válaszolt: „Ó, Bṛhaspati! Te gondoskodj róla!” E szóváltás után Bṛhaspati és Mamatā mindketten távoztak, s a gyermeket így Bharadvājának nevezték el.

'''[[HU/SB 9.20.39|9.20.39. vers]]:''' Noha a félistenek biztatták Mamatāt, hogy gondoskodjon a gyermekről, ő törvénytelen születése miatt haszontalannak tekintette fiát, s elhagyta. Így aztán a Marut nevű félistenek tartották el a gyermeket, s amikor Bharata Mahārāja elkeseredett, mert nem volt gyermeke, őt kapta meg fiaként.




<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 9.19: Yayati király felszabadul| SB 9.19]] '''[[HU/SB 9.19: Yayati király felszabadul|SB 9.19]] - [[HU/SB 9.21: Bharata nemzetsége|SB 9.21]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 9.21: Bharata nemzetsége| SB 9.21]]</div>