View source for HU/SB 3.15: Isten országa

[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 3. ének, 15. fejezet|15]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 3|Harmadik Ének]] - TIZENÖTÖDIK FEJEZET: Isten országa'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.14: Diti alkonyatkor teherbe esik| SB 3.14]] '''[[HU/SB 3.14: Diti alkonyatkor teherbe esik|SB 3.14]] - [[HU/SB 3.16: A bölcsek megátkozzák Vaikuntha két ajtónállóját, Jayát és Vijayát|SB 3.16]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.16: A bölcsek megátkozzák Vaikuntha két ajtónállóját, Jayát és Vijayát| SB 3.16]]</div>
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
<div style="clear:both;"></div>
<div class="center">
'''<big>[[Vanisource:SB 3.15: Description of the Kingdom of God|Click here for English]]</big>'''
</div>
----
<!-- END VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->



'''[[HU/SB 3.15.1|3.15.1. vers]]:''' Śrī Maitreya így szólt: Kedves Vidurám! Diti, a bölcs Kaśyapa felesége megértette, hogy fiai, akiket méhe rejtett, gondot okoznak majd a félisteneknek. Így aztán száz éven át hordozta méhében Kaśyapa Muni erős magját, mely oly sok bajt okoz majd másoknak a jövőben.

'''[[HU/SB 3.15.2|3.15.2. vers]]:''' Diti terhessége erejének hatására a nap és a hold fénye minden égitesten elhalványodott. A különféle bolygók félistenei, akiket nyugtalanított ez az erő, megkérdezték az univerzum teremtőjét, Brahmāt: „Mit jelent ez a mindent elborító sötétség?”

'''[[HU/SB 3.15.3|3.15.3. vers]]:''' A szerencsés félistenek így szóltak: Ó, hatalmas! Nézd ezt a sötétséget, amit oly jól ismersz, s ami aggodalmunkat okozza! Mivel az idő nem hat rád, nincsen semmi, ami előtted megnyilvánulatlan maradna.

'''[[HU/SB 3.15.4|3.15.4. vers]]:''' Ó, félistenek istene, univerzum fenntartója s a többi bolygó félisteneinek legfőbb drágaköve! Te minden élőlény szándékát ismered a lelki és az anyagi világban egyaránt.

'''[[HU/SB 3.15.5|3.15.5. vers]]:''' Ó, te, aki az erő és a tudás eredeti forrása vagy, minden hódolatunkat neked ajánljuk! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől elfogadtad a szenvedély különálló kötőerejét, s a külső energia segítségével a megnyilvánulatlan forrásból születtél. Hódolatunkat ajánljuk neked!

'''[[HU/SB 3.15.6|3.15.6. vers]]:''' Ó, urunk! Ezek a bolygók mind benned léteznek, s az élőlények mind tőled származnak. Te vagy ezért az univerzum létének oka, s aki állhatatosan rajtad meditál, elnyeri az odaadó szolgálatot.

'''[[HU/SB 3.15.7|3.15.7. vers]]:''' Sohasem vallanak kudarcot az anyagi világban azok, akik a légzésüket szabályozva uralkodnak elméjükön és érzékeiken, és akik emiatt már érett misztikusok. Ez annak köszönhető, hogy a yoga tökéletességére szert téve elnyerték kegyedet.

'''[[HU/SB 3.15.8|3.15.8. vers]]:''' Az univerzumban az élőlények mindegyikét a védikus utasítások irányítják, ahogyan a bikát az orrába fűzött kötél. Senki sem hághatja át a védikus írásokban lefektetett szabályokat. Tiszteletünket ajánljuk a legfőbb személynek, aki létrehozta a Védákat!

'''[[HU/SB 3.15.9|3.15.9. vers]]:''' A félistenek így imádkoztak Brahmāhoz: Arra kérünk, pillants ránk kegyesen, mert gyötrelmes helyzetbe kerültünk: a sötétség miatt munkánk félbeszakadt.

'''[[HU/SB 3.15.10|3.15.10. vers]]:''' Ahogy a túl sok tűzifa oltja el a tüzet, úgy borította sötétségbe az univerzumot a Kaśyapa magjából Diti méhében fejlődő magzat.

'''[[HU/SB 3.15.11|3.15.11. vers]]:''' Śrī Maitreya így szólt: Az Úr Brahmāt, akit a transzcendentális hangvibráción keresztül lehet megérteni, örömmel töltötték el a félistenek imái, ezért a kedvükben akart járni.

'''[[HU/SB 3.15.12|3.15.12. vers]]:''' Az Úr Brahmā így szólt: Négy fiam, Sanaka, Sanātana, Sanandana és Sanat-kumāra, akik elmémből születtek, a ti elődeitek. Néha minden határozott vágy nélkül beutazzák az anyagi és a lelki eget.

'''[[HU/SB 3.15.13|3.15.13. vers]]:''' Miután így bejárták az univerzumokat, eljutottak a lelki világba is, mert mentesek voltak minden anyagi szennyeződéstől. A lelki világban ott találjuk a Vaikuṇṭhákként ismert lelki bolygókat, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az Ő tiszta bhaktái élnek. Minden anyagi bolygó lakói imádják őket.

'''[[HU/SB 3.15.14|3.15.14. vers]]:''' A Vaikuṇṭha-bolygókon élők teste az Istenség Legfelsőbb Személyiségének testéhez hasonlatos. Mindnyájan az Úr odaadó szolgálatát végzik, s nem vágynak érzékeik kielégítésére.

'''[[HU/SB 3.15.15|3.15.15. vers]]:''' A Vaikuṇṭha-bolygókon él az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az eredeti személy, akit a védikus írásokon keresztül lehet megérteni. A szennyezetlen jóság tölti el, helyet nem engedve sem a szenvedélynek, sem a tudatlanságnak. Ő segíti a vallásos fejlődésben a bhaktákat.

'''[[HU/SB 3.15.16|3.15.16. vers]]:''' E Vaikuṇṭha-bolygókat sok-sok végtelenül áldásos erdő borítja, s bennük a fák kívánságteljesítő fák. Minden évszakban virágba borulnak s gyümölcsöt hoznak, mert a Vaikuṇṭha-bolygókon minden lelki és személyes.

'''[[HU/SB 3.15.17|3.15.17. vers]]:''' A Vaikuṇṭha-bolygók lakói repülőiken utaznak feleségeik és társnőik körében, és szüntelenül az Úr tulajdonságairól és cselekedeteiről énekelnek, amelyek mentesek minden kedvezőtlen jegytől. Miközben az Úr dicsőségét zengik, nem törődnek még a nyíló, illatozó mādhavī virágokkal sem, amelyek csordultig vannak mézzel.

'''[[HU/SB 3.15.18|3.15.18. vers]]:''' Amikor a méhek királya magas hangján az Úr dicsőségét zümmögi, a galambok, a kakukkok, a darvak, a cakravākák, a hattyúk, a papagájok, a foglyok és a pávák egy időre elcsöndesednek. E transzcendentális madarak abbahagyják saját éneküket, hogy hallják az Úr dicsőségét.

'''[[HU/SB 3.15.19|3.15.19. vers]]:''' Noha a mandāra, a kunda, a kurabaka, az utpala, a campaka, az arṇa, a punnāga, a nāgakeśara, a bakula, a liliom és a pārijāta virág transzcendentális illattal teljesek, mégis tudatában vannak annak, milyen lemondásokat végzett tulasī, akit ezért különlegesen kedvel az Úr, aki tulasī levelekből készült füzért visel.

'''[[HU/SB 3.15.20|3.15.20. vers]]:''' Vaikuṇṭha lakói lazuritból, smaragdból és aranyból készült repülőkön utaznak. Bár telt csípőjű, gyönyörű, mosolygó arcú hitveseik veszik körül őket, azok vidámsága és szépségük vonzereje nem ébreszti fel bennük a szenvedélyt.

'''[[HU/SB 3.15.21|3.15.21. vers]]:''' A Vaikuṇṭha-bolygókon a hölgyek olyan gyönyörűek, mint maga a szerencse istennője. E transzcendentális szépségű hölgyek, akik bokapereceikkel csilingelve lótuszvirágokkal játszadoznak, néha a helyenként aranyberakással díszített márványfalakat tisztogatják, hogy elnyerjék az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét.

'''[[HU/SB 3.15.22|3.15.22. vers]]:''' A szerencse istennői saját kertjeikben imádják az Urat, s a transzcendentális tavak korallal kirakott partjain tulasī leveleket ajánlanak fel Neki. Miközben így imádják Őt, a vízben megpillantják nemes orruk és szépséges arcuk tükörképét, s úgy látják, még csodálatosabbá váltak amiatt, hogy az Úr csókolja arcukat.

'''[[HU/SB 3.15.23|3.15.23. vers]]:''' Milyen sajnálatos, hogy a szerencsétlen emberek nem a Vaikuṇṭha-bolygókról beszélgetnek, hanem olyan témákkal törődnek, melyek nem érdemesek arra, hogy meghallgassák őket, s amelyek megzavarják értelmüket! Azok, akik nem a Vaikuṇṭháról, hanem az anyagi világról beszélnek, a tudatlanság legsötétebb birodalmába kerülnek.

'''[[HU/SB 3.15.24|3.15.24. vers]]:''' Az Úr Brahmā így szólt: Kedves félistenek! Az emberi létforma olyannyira fontos, hogy még mi is arra az életre vágyunk, mert abban a létformában megismerhetjük a tökéletes vallásos igazságot és tudást. Ha valaki ebben az életformában nem érti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő birodalmát, úgy kell rá tekintenünk, hogy rendkívüli mértékben a külső természet befolyása alatt áll.

'''[[HU/SB 3.15.25|3.15.25. vers]]:''' Akiknek az Úr dicsősége hallatán az eksztázis miatt testi vonásaik elváltoznak, nehezen lélegeznek és verejtékeznek, azok eljutnak Isten országába még akkor is, ha mit sem törődnek a meditációval és a többi lemondással. Isten országa túl van az anyagi univerzumokon, s Brahmā és a félistenek mind oda vágynak.

'''[[HU/SB 3.15.26|3.15.26. vers]]:''' A nagy bölcsek, Sanaka, Sanātana, Sanandana és Sanat-kumāra páratlan boldogságot éreztek, amikor misztikus yoga-gyakorlataik eredményeképpen eljutottak e lelki világbeli Vaikuṇṭhára. Látták, hogy a lelki eget, melynek Ura az Istenség Legfelsőbb Személyisége, díszes repülők ragyogják be, melyeket a Vaikuṇṭha legkiválóbb bhaktái irányítanak.

'''[[HU/SB 3.15.27|3.15.27. vers]]:''' Keresztülhaladtak Vaikuṇṭha-purī, az Úr hajléka hat kapuján, ám a pompa láttán nem töltötte el őket csodálat. Aztán a hetedik kapunál két ragyogó, hasonló korú lényt pillantottak meg buzogányokkal felfegyverkezve, a legértékesebb ékszerekkel, fülbevalókkal, gyémántokkal, sisakokkal felékesítve és csodálatos ruhákban.

'''[[HU/SB 3.15.28|3.15.28. vers]]:''' A két ajtónálló nyakát négy kék karjuk között friss virágfüzér ölelte körül, mely odacsábította a mámoros méheket. Felhúzott szemöldökükkel, kitágult orrlyukaikkal és vöröslő szemükkel meglehetősen izgatottnak tűntek.

'''[[HU/SB 3.15.29|3.15.29. vers]]:''' A nagy bölcseknek, akiknek élén Sanaka állt, minden kaput kinyitottak. Nem ismerték a „miénk” és az „övék” fogalmát. Nyitott szívvel léptek be a hetedik kapun, saját akaratukat követve, ahogy a hat másik, aranyból és gyémántból készült kapun is áthaladtak.

'''[[HU/SB 3.15.30|3.15.30. vers]]:''' A négy szent fiú testét csupán az atmoszféra takarta, s nem tűntek többnek öt évesnél, annak ellenére, hogy minden élőlény közül a legidősebbek voltak, akik megértették az önvaló igazságát. Amikor azonban az ajtónállók    –    akiknek jelleme nem okozott örömet az Úrnak    –    meglátták a bölcseket, lándzsáikkal útjukat állták, alábecsülve dicsőségüket, hisz a bölcsek nem ilyen bánásmódot érdemeltek volna.

'''[[HU/SB 3.15.31|3.15.31. vers]]:''' Amikor Śrī Hari két legfőbb ajtónállója megtiltotta nekik, hogy belépjenek, annak ellenére, hogy a Kumārák megérdemelték volna, s miközben a többi félisten figyelte őket, a Kumārák szeme hirtelen vörös lett a dühtől, mert nagyon vágytak arra, hogy megpillanthassák legszeretettebb mesterüket, Śrī Harit, az Istenség Személyiségét.

'''[[HU/SB 3.15.32|3.15.32. vers]]:''' A bölcsek így szóltak: Ki ez a két ember, akik így viszálykodnak annak ellenére, hogy a legkiválóbb helyzetet érték el az Úr szolgálatában, s akiknek ugyanolyan tulajdonságokkal kellene rendelkezniük, mint az Úrnak? Hogyan élhet ez a két személy a Vaikuṇṭhán? Hogyan lehetséges, hogy ellenség jöjjön Isten birodalmába? Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincsen ellensége. Ki lehetne irigy Rá? Ezek ketten minden bizonnyal csalók, s ezért gyanakszanak arra, hogy mások is olyanok, mint ők.

'''[[HU/SB 3.15.33|3.15.33. vers]]:''' A Vaikuṇṭha-világban teljes a harmónia az ott élők és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között, ahogyan teljes harmónia uralkodik az űrben is a nagy és a kis ég között. Mit keres hát a harmónia világában a félelem magja? Ez a két személy külsejéről ítélve Vaikuṇṭha lakója. Honnan ered hát diszharmóniájuk?

'''[[HU/SB 3.15.34|3.15.34. vers]]:''' Fontoljuk hát jól meg, milyen büntetést érdemel ez a két tisztátalan személy! A büntetésnek méltónak kell lennie, hogy végül a hasznukra váljon. Azzal, hogy kettősséget láttak a Vaikuṇṭha létben, beszennyeződtek, ezért erről a helyről az anyagi világba kell kerülniük, ahol az élőlényeket három ellenség fenyegeti.

'''[[HU/SB 3.15.35|3.15.35. vers]]:''' Amint Vaikuṇṭhaloka ajtónállói, akik kétségtelenül az Úr bhaktái voltak, megtudták, hogy a brāhmaṇák meg fogják átkozni őket, nagyon megijedtek. Nagy aggodalmukban a brāhmaṇák lábaihoz borultak, hiszen egy brāhmaṇa átkát semmilyen fegyverrel nem lehet visszaverni.

'''[[HU/SB 3.15.36|3.15.36. vers]]:''' A bölcsek átkát követően az ajtónállók így szóltak: Helyénvaló, hogy megbüntettetek minket, amiért nem adtuk meg a kellő tiszteletet nektek, bölcseknek. Mégis azért imádkozunk, hogy bűnbánatunk láttán legyetek könyörületesek, s ne borítsatok ránk olyan illúziót, amelynek hatására lefelé vezető utunk során elfelejtenénk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét!

'''[[HU/SB 3.15.37|3.15.37. vers]]:''' Ebben a pillanatban az Úr, akit amiatt, hogy köldökéből egy lótusz sarjadt, Padmanābhának is neveznek, s aki a jámborak öröme, megtudta, milyen sértést követtek el szolgái a szentek ellen. Hitvesével, a szerencse istennőjével azokon a lábakon, melyek után a világtól elvonultan élők és a nagy bölcsek kutatnak, odasietett.

'''[[HU/SB 3.15.38|3.15.38. vers]]:''' A bölcsek, akiknek élén Sanaka Ṛṣi állt, azt látták, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, akit eddig csak eksztatikus transzban láthattak szívükben, most teljes valójában láthatóvá vált szemük előtt. Amint az Úr egyre közeledett feléjük társai kíséretében    –    akik az Úr minden jelképét, köztük az ernyőt és a cāmarát is magukkal hozták    –,    a fehér legyezők, melyek olyan kecsesen lengtek, mint két hattyú, kellemes szellőt teremtettek, amelytől a napernyőt díszítő gyöngyfüzérek is megmozdultak, mintha a fehér teliholdról aláhulló nektárcsöppek lennének, vagy mint a jég, amely egy szélfuvallatra megolvad.

'''[[HU/SB 3.15.39|3.15.39. vers]]:''' Az Úr minden boldogság tárháza. Kedvező jelenléte mindenkire áldást hoz, szerető mosolya és pillantása pedig a szív legmélyére hatol. Gyönyörű testének színe feketés, széles mellkasa a szerencse istennőjének nyugvóhelye, aki az egész lelki világot, a mennyei bolygók csúcsát dicsőíti. Úgy tűnt, az Úr Maga árasztja a lelki világ szépségét és jó szerencséjét.

'''[[HU/SB 3.15.40|3.15.40. vers]]:''' Öv díszítette, mely fényesen csillogott széles csípőit takaró sárga ruháján. Friss virágfüzért viselt, melyet a körülötte döngicsélő méhek emeltek ki. Kecses csuklóját karkötők ékesítették. Egyik keze hordozója, Garuḍa vállán pihent, a másikban pedig egy lótuszt pörgetett.

'''[[HU/SB 3.15.41|3.15.41. vers]]:''' Arckifejezését orcái tették jellegzetessé, még szebbé varázsolva aligátor formájú fülönfüggőit, melyek a villámlásnál is ragyogóbbak voltak. Orra nemes vonalakkal tűnt elő, s fején drágakövekkel kirakott koronát viselt. Erős karjai között egy elragadó nyaklánc függött, nyakát pedig a Kaustubha néven ismert drágakő ékesítette.

'''[[HU/SB 3.15.42|3.15.42. vers]]:''' Nārāyaṇa rendkívüli szépsége    –    melyet bhaktáinak intelligenciája megsokszorozott    –    oly vonzó volt, hogy letörte a szerencse istennőjének gőgjét, aki arra büszke, hogy ő a legszebb. Kedves félistenek! Nekem, az Úr Śivának és nektek mindannyiótoknak egyaránt imádnunk kell az Urat, aki ily módon jelent meg. A bölcsek nem tudtak betelni az Úr látványával, s boldogságukban fejüket lótuszlábához hajtották.

'''[[HU/SB 3.15.43|3.15.43. vers]]:''' Amikor az Istenség Személyisége lótuszlábának ujjairól a szél a bölcsek orrába szállította a tulasī levelek illatát, a bölcsek úgy érezték, testükben és elméjükben változás megy végbe, pedig mindannyian a személytelen Brahman felfogásához ragaszkodtak.

'''[[HU/SB 3.15.44|3.15.44. vers]]:''' Az Úr szépséges arcát egy kék lótuszvirág belsejéhez hasonlónak látták, mosolya pedig olyan volt, akár a nyíló jázmin. Az Úr arcát megpillantva a bölcseket teljes elégedettség töltötte el, s amikor tovább akarták szemlélni Őt, lótuszlábának körmeire pillantottak, melyek a rubinhoz voltak hasonlatosak. Így vették szemügyre újra és újra az Úr transzcendentális testét, s így végül elérték, hogy személyes formáján meditáltak.

'''[[HU/SB 3.15.45|3.15.45. vers]]:''' Az Úrnak e formáján meditálnak a yoga folyamatának követői, s ez nagy örömet okoz a meditáló yogīknak. Ez a forma nem képzeletbeli, hanem valóságos, ahogyan a nagy yogīk is alátámasztják. Az Úr teljes mértékben rendelkezik a nyolc képességgel, mások számára azonban nem lehetséges, hogy ezekre a képességekre tökéletesen szert tegyenek.

'''[[HU/SB 3.15.46|3.15.46. vers]]:''' A Kumārák így szóltak: Drága Urunk! Te nem nyilvánulsz meg a gonosztevők előtt, noha mindenki szívében jelen vagy. Mi azonban szemtől szemben látunk Téged, habár korlátlan vagy. Kegyes megjelenéseddel valósággá váltak azok a kijelentések, melyeket saját fülünkkel hallottunk apánktól, Brahmātól.

'''[[HU/SB 3.15.47|3.15.47. vers]]:''' Tudjuk, hogy Te vagy a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége, aki a tiszta jóság szennyezetlen állapotában mutatja meg transzcendentális formáját. Személyiséged transzcendentális, örök formáját csak kegyedből, a rendíthetetlen odaadó szolgálaton keresztül érthetik meg azok a bölcsek, akiknek szívét megtisztította az odaadás.

'''[[HU/SB 3.15.48|3.15.48. vers]]:''' Akik rendkívül intelligensek, s jártasak abban, hogyan értsenek meg mindent a maga valójában, azok az Úr áldásos tetteinek és kedvteléseinek történeteit hallgatják, amelyek méltóak arra, hogy beszéljenek róluk és meghallgassák őket. Az ilyen emberek még a legnagyobb anyagi áldással, a felszabadulással sem törődnek, nem is beszélve a jelentéktelenebb áldásokról, mint amilyen a mennyei királyság anyagi boldogsága.

'''[[HU/SB 3.15.49|3.15.49. vers]]:''' Ó, Urunk! Azért imádkozunk, hogy csak addig engedd, hogy pokoli körülmények között szülessünk meg, amíg szívünk és elménk szüntelenül lótuszlábadat szolgálhatja; amíg szavaink csodálatossá válhatnak [attól, hogy cselekedeteidről beszélünk], ahogyan a tulasī levelek is megszépülnek, amikor lótuszlábaidnak ajánlják őket; s amíg fülünket örökké transzcendentális tulajdonságaid éneke töltheti be!

'''[[HU/SB 3.15.50|3.15.50. vers]]:''' Ó, Urunk! Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát örök formádnak, az Istenség Személyiségének, melyet oly kegyesen feltártál előttünk! A szerencsétlen, csekély értelmű emberek nem láthatják legfelsőbb, örök formádat, a mi elménk és szemünk azonban végtelenül elégedett, hogy megpillanthatott Téged.




<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 3.14: Diti alkonyatkor teherbe esik| SB 3.14]] '''[[HU/SB 3.14: Diti alkonyatkor teherbe esik|SB 3.14]] - [[HU/SB 3.16: A bölcsek megátkozzák Vaikuntha két ajtónállóját, Jayát és Vijayát|SB 3.16]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 3.16: A bölcsek megátkozzák Vaikuntha két ajtónállóját, Jayát és Vijayát| SB 3.16]]</div>